Panasonic S1R a nagy tesó

2020-05-102020-05-10 Roszberger Bandi 514 ViewsPanasonic S1R a nagy tesó

Egyszer réges-régen egy messzi galaxisban, az Óperenciás tengeren is túl, még az ősrobbanás előtt 1000 évvel, amikor éppen elkezdtem ismerkedni a digitális fotózással, vettem egy m4/3 szenzoros vázat. Nagy dilemma volt, hogy Olympus vagy Panasonic legyen az első komolyabb digitális cuccom, de végül az Olympus nyert. Az égvilágon semmi különleges indokom nem volt, csupán annyi, hogy az Olympus formavilága levett a lábamról. A mai napig megdobban a szívem, ha meglátok egy OM-D vázat. A Panasonic nekem mindig egy lelketlen munkaeszköz benyomását keltette. Semmi szépséget nem találtam benne. Minden formai elem kialakítását a funkcionalitás határozott meg.

Valami hasonló a helyzet a Panasonic új full frame vázaival is, bár ezek már képesek egy kis szívritmus zavart is előidézni bennem. A nagyobb felbontással büszkélkedő S1R járt nálam egy 24-105mm f4 kit obival és egy 50mm f1.4 Pro lencsével. A Ferenc krt.-i Panasonic Áruházban vehettem át a felszerelést. Elképesztően precíz és gyors volt az átadás. Az egészet megelőzte, hogy időpontot kellett foglalnom a https://tryandbuylumix.com/ oldalon, ahol kiválaszthattam a vázat és az optikákat hozzá. Azt tudtam, hogy az Olympus-nak létezik a teddprobara.hu oldala, amit már többször is használtam, de azt nem tudtam, hogy idő közben a Panasonic is lehetőséget ad a vásárlás előtti tesztelésre.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Az alap kit az S1R-ből és a 24-105mm f4 optikából áll. Rendkívül igényes dobozban van a páros. Méretre akkora, mint egy nagyobb cipős doboz. Annyira vaskos, hogy érzetre olyan, mint ha egy fa doboz lenne. Elegáns fekete, amin egy vörös sáv fut körbe, ahol a doboz nyílik. Az egész design tökéletesen harmonizál a váz küllemével. Nem csak külcsínre vetíti előre, hogy mire számíthatunk, hanem egy fajta előjelzés, hogy amit magába zár az bizony egy masszív és nehéz holmi lesz. Nagyon örültem neki, hogy a dobozt nem kellett magammal cipelnem.

A vázhoz nem kaptam felhasználói kézikönyvet, le lehet tölteni a netről. Ez kifejezetten pozitív dolog számomra. Minek az a sok felesleges papír? Az első mozzanatok a beüzemeléssel teltek. Maximumra töltött akkut kaptam, ami egy kedves gesztus volt, hogy valaki arra is odafigyelt, hogy már akár az átvétel első percétől fotózhattam volna. A töltő több részből áll, annak érdekében, hogy a termetes akkut akár a vázban is tölthessük. Az akku kapacitása 350-380 exponálásra elegendő, ezt az értéket nálam simán hozta. Mielőtt akár egyetlen fotót is csináltam volna, a magam ízlésére alakítottam a váz beállításait, ami annyira egyszerű volt, hogy ehhez nem volt szükségem a kézikönyvre.

Bevallom őszintén, hogy egy picit féltem ettől a teszttől. Na nem, mint ha harapna a váz, de tudásban jóval túlmutat rajtam és az igényeimen. Amikor barátokkal beszélgetek, hogy milyen lenne az ideális váz a számomra, akkor én mindig a könnyű használhatóságot, a sok dedikált tárcsát, programozható gombot hozom fel, amit megfejelnék egy minimum full frame szenzorral, gyors af-el. Kell az analóg szerű kezelhetőség, a blende gyűrű a tubuson. A saját vázam is tele van mindenféle funkcióval, de én kb. úgy használom a gépemet, mint anno az analóg felszerelésemet, csak éppen nem füzök bele filmet és az utómunka számítógépen történik. Szóval elnézést kérek azoktól, akik tőlem várják a Panasonic S1R váznak az olyan bemutatását, hogy egyenként sorra veszek minden funkciót. Általában én olyan szempontok szerint tesztelem a felszereléseket, hogy milyen a mindennapok során használni, miben erősek vagy gyengék, mire kell figyelni, van-e valami kiemelkedő tulajdonsága stb.

A váz fogása fantasztikus, de ugyanakkor nagyon nehéz is. Értem én, hogy profiknak van kitalálva, de a profi fotós is csak hús-vér ember, akinek a gerince éppen annyira érzékeny, mint egy hobbi fotósnak. A gerincfájdalmak ellenére is néha nagyon vágyok egy súlyosabb cuccra, amibe jól bele lehet kapaszkodni, ami nem remeg be exponáláskor, ami olyan érzetet ad, hogy elpusztíthatatlan és egyenesen munkára termett. A Panasonic S1R pontosan ilyen eszköz. Sőt, talán egy kicsit több is ennél, mert egy munkaeszköz nem szokott érzelmeket kiváltani bennem, viszont ez a cucc számomra nagyon szerethető volt. Ha csak ránéztem, elfogott a birtoklási vágy. Rendkívül precíz az összeszerelése, sehol nincsenek lötyögő gombok, amik nyomáspontját is tökéletesen eltalálták. A tárcsák forgatása is tökéletes. Az akku fedelet külön reteszelni lehet, sőt a kártyatartó fedél sem fog csak úgy magától kinyílni, mert arra is kitaláltak egy kis trükköt a nyitáshoz. Természetesen a váz időjárásálló szigetelést is kapott.

Fontosnak tartom a gyors kezelhetőséget. Gyűlölök a menüben matatni ezért szükségem van a dedikált tárcsákra, programozható gombokra. Ez is adott a Panasonic váznál. Rengeteg gombot kapunk, amik egy része dedikált, de van számos programozható, amikből a váz hátoldalán található 5db még világít is. Az egy hetes használat során talán két alkalommal kellett a menüben keresgélnem, azt is csak azért, hogy bekapcsoljak egy-egy funkciót. Minden lényeges dolgot ki tudtam tenni a gombokra. Nem csak gombokat kapunk, de egy joystick-ot is, amivel a 225 db af pont között tudunk lépkedni. A saját vázamban ezt az af pontok közötti lépkedést nem szeretem. A sok száz pont között időigényes ez a művelet, igaz le lehet csökkenteni a pontok számát, de akkor sincs olyan gyors, mint anno amikor a DSLR középső af pontját használtuk csak és rekomponáltunk. A Panasonic egy nagyon egyszerű megoldással pörgeti fel a pontok közötti lépkedést, ugyanis a menüben be lehet kapcsolni, hogy gyorsabban vagy lassabban mozogjon az af mező. Egyszerű megoldás és nagyon megkönnyíti a munkát. Az af mező sebességét is sikerült úgy összehangolni a joystick érzékenységével, hogy nem kell tartani attól, hogy a gyorsaság ellenére túl futna. Kapunk még tárcsákat is, amik tovább növelik a munka gyorsaságát és hatékonyságát. Külön módválasztó tárcsánk van, ami alatt egy újabb tárcsával lehet pl a sorozatfelvételt beállítani. Egy harmadik kis tárcsa pedig az af módot állítja az egyszeres, folyamatos és a manuális között. Nagyon szeretem az ilyen okos megoldásokat. Ráadásul nem csak okos megoldás, de kényelmes is. Jobbkezes vagyok és számomra kifejezetten kényelmes volt a gombok, tárcsák elhelyezkedése.

Ami az ergonómián és a kezelhetőségen kívül még nagyon fontos nekem, az a hátsó LCD. Nem igazán szeretem a videokamerásan kihajtható megoldást. Sokkal hasznosabbnak találom a kibillenthető LCD-t. A Panasonic LCD-je egy 2.1 millió képpontos, érintés érzékeny kijelző, ami két tengelyesen billenthető és dönthető. Éppen úgy, ahogy azt szeretem. Ha már szóba került az LCD, akkor érdemes beszélni kicsit az EVF-ről is, mert az is egy zseniális darab. 5,76 millió képpontos, 120/60 kép/s képernyő sebességgel és 0,005 mp képernyőkéséssel annyira élethű és annyira gyors, hogy szinte olyan, mint ha egy optikai kereső lenne. Ráadásul én szemüveges vagyok és kifejezetten tetszett, hogy több fokozatban be lehetett állítani az EVF képét, hogy mennyivel legyen kisebb, hogy a szemüvegesek is átlássák egyik saroktól a másikig. Ami plusz finomság, az 5 tengelyes, 47,3 Mp-es stabilizált szenzor, ami dual I.S. és kitűnően összedolgozik az optikák stabilizátorával. Kapunk két kártyafoglalatot is, amiből az egyik SD, a másik XQD kártyát tud fogadni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

“Hogyan fotózok én”
“Most vagy soha” – Olympus fotópályázat
Ilyen volt a VI. Budapesti Fotósviadal
MagMod Strobe Kit XL – A varázslatos buborék
Olympus M.Zuiko Digital ED 150-400mm f4.5 IS TC1,25 – Viszonyítás kérdése
1 éves lett a Záridő Magazin!

Aztán persze az első komolyabb használat során már kezdett eltűnni a rózsaszínű köd körülöttem és kijött egy-egy gyengébb pontja is a váznak, még ha túl sokat nem is tapasztaltam. Az adatmentés és az AF sebessége, amivel szembesültem. Az AF a DFD (Depth from Defocus) elvet követi, így nem kapunk igazi fázis-különbség érzékelésen alapuló fókusz rendszert. Sajnos ez erősen látszik is az AF sebességén. Szinte folyamatosan keresgél még az 50mm f1.4 Pro objektív is. Ha van megfelelő fény, mert mondjuk kimentünk a szabadba, akkor nincs gond. Viszont, ha szobában szeretnénk fotózni, akkor erre készülni kell. Ez a helyzet akkor is, ha egy stúdióvaku halovány modellfényénél próbálunk élességet állítani. Stúdióban nincs szükség gyors fókuszálásra, de azért egy idő után idegesítő és nagyon lelassítja a munkát, ha rendszeresen újra és újra rá kell fókuszálnom a modell szemére. Nagyon meglepett, hogy éppen ezen a területen merültek fel problémáim, mert a gyári adatlap alapján az „AF érzékelési tartománya EV −6…18 (F1,4, ISO100 egyenérték, AFS)”. Így nem is értem azt a „hunting-olást”, amit produkált az 50mm f1.4 optika a világos nappalinkban is. Van viszont egy nagyon jó hírem, ugyanis az arc és szem AF bitang jól működik. Ami meglepő, hogy ezzel még szobában sincsen gond. Probléma nélkül megtalálja a szemet és adott esetben mindkét szemet felismeri és élesít is rájuk. A lányom gyorsabb mozgását is simán lekövette. Sőt, ez nem csak akkor működik, ha jobbra vagy balra mozdul el az alany, hanem remekül tette a dolgát akkor is, amikor a lányom hintázott és előre-hátra mozgott a hintával. A záridőre nyilván nagyon kell ilyenkor ügyelni, de egy gyorsabb záridőt választva nekem 10-ből 10 hintás fotó éles lett. Az emberi arcokon túl állatokat is képes beazonosítani. Ez utóbbi már az a pont, amivel a magamfajta konzervatív fotós nem igazán tud mit kezdeni, de minden bizonnyal az erősen felfutóban lévő házi kedvenc fotósoknak ez egy örömteli funkció.

Az alap érzékenység ISO 100-25600. Az S1R hozza, amit egy profi full frame váztól elvár az ember. ISO 12800-ig teljesen jól használható, ISO 25600-nál viszont már vesznek el finomabb részletek, de a felhasználás függvényében még ezeket a képeket sem dobnám kukába. A szenzor stabilizátora sokat segíthet azon, hogy ne kelljen magasabb ISO-t választani. Az én témáimnál nem is volt szükségem az egekig tolni az érzékenységet, simán mertem hosszabb záridőket választani, hogy több fényt engedjek a szenzorra. A stabilizátor amúgy nagyon jól össze dolgozott a 24-105mm f4 stabilizátorával. Záridők tekintetében tudni kell, hogy a vázban van egy mechanikus zár, ami leggyorsabb záridőre 1/8000-et tud, ez szintén a profi vázakra jellemző adat. Ha ez nem lenne elegendő, akkor kapunk egy elektronikus zárat is, ami 1/16000-re csökkenti a záridőt.

Apropó objektívek! A Panasonic, Sigma és Leica szövetség által megálmodott L bajonettes optikák mennek fel a vázra, amik nagyok és nehezek. Éppen, mint a váz. Csak az amúgy is nehéz vázra még felkerül egy nehéz objektív is. Van egy esküvő fotós ismerősöm, ő az EF 50mm f1.2 L objektívvel fotózza végig az esküvőket egy Canon EOS 5D mk IV-el. Kíváncsi lennék, hogy mit szólna, ha egy Panasonic S1R és egy 50mm f1.4 párossal csinálná végig az esküvőket. A 24-105mm f4 valamivel könnyebb cucc, de még azzal is jelentős tömeget kell cipelni, miközben csak egy f4-es optikát tettünk az S1R-re. Korábban írtam a Canon EOS RP és az RF 28-70 f2 párosról, hogy az RP-t elfogadnám ezzel a zoom-al. Ha megnézem súlyban, akkor az RP a 28-70-el 1800g körül van, az S1R a 24-105mm-el 1700g körül. Egy tábla csoki súlya az eltérés, na meg 2 fényérték mert a Canon obi egy f2-es és a munkáim java részét ezzel az egyetlen optikával megtudnám csinálni. Viszont az S1R sok tekintetben profibb és nagyobb tudású váz, mint az RP. Nagy bajban lennék, ha választanom kéne. Természetesen, ahány fotós, annyi féle prioritás.

A Panasonic alap zoom optikájáról érdemes tudni, hogy egyben macro optika is. A legkisebb fókusz távolsága 30cm. Virágok és méhecskék hiányában bogyókon próbáltam ki a macro tulajdonságokat. Egészen pontosan csak menet közben esett le, hogy valami turpisság lehet az objektívben, mert direkt nem olvastam el egyetlen tesztet sem a vázról és az obiról sem. Nem akartam, hogy befolyásoljon. Arra meg gondolni sem mertem, hogy egy alap zoom, ami még kit is, macro is lehet. A próba után kezdtem utána nézni a specifikációknak, amivel össze is állt bennem a kép, hogy miért tudtam én olyan közel menni a parányi bogyókhoz.

Az 50mm f1.4-es objektív nehezebb a 24-105-nél, pontosan 955g. Nagyon masszív és csodaszép a megmunkálása. Igazi prémium optika. A Fujinon objektíveknél találkoztam olyannal, amikor úgy lehetett manuálba váltani az objektívet, hogy az élességállító gyűrűt kellett lehúzni. Ennél az objektívnél is így lehet manuális élességállításba átkapcsolni. Ez nagyon gyors tud lenni, de én rendszeresen átkapcsoltam az XF16 f1.4 optikámat, ahogy vettem ki a táskámból. Amikor nem ment az af, akkor meg volt nagy ledöbbenés és homlokra csapkodás, hogy jaj de béna vagyok. A Panasonic lencsénél kicsit határozottabban kell az átkapcsolást végre hajtani, remélhetőleg nem fog a használat során megkopni annyira, hogy túl könnyen átváltson manuális fókuszra! Sajnos ezt az 50-est nem tudtam igazán élesben kipróbálni. Lett volna egy hölgy, aki beállt volna modellnek az 50-es elé, de sajnos a megbeszélt időpont előtt pár órával lemondta a fotózást. Szerencsémre úton volt már a találkozási ponthoz Veronika, aki ezúttal asszisztens lett volna. Kárpótlásként meghívtam egy finom kávéra és egy kis süteményre. Kihasználva a lehetőséget, amíg Veronika a kávét kortyolta, addig én csináltam róla pár fotót. Szerencsémre a kislányom nem mondta le a fotózást és pár fotót róla is tudtam csinálni, így valamennyire megmenekült a teszt. Köszi csajok!

Összegzésként a Panasonic S1R egy hatalmas tudású váz. Rengeteg olyan dolgot tud, amiket le sem tudtam tesztelni vagy éppen a teszthez nem voltak meg a feltételeim. Ilyen például a HLG funkció, amiről fogalmam sem volt, hogy micsoda. A Panasonic oldalán találtam rá a magyarázatra: “Mi az a Hybrid Log Gamma (HLG)? A Hybrid Log-Gamma (HLG) egy nagy dinamikatartományú (HDR) szabvány, amelyet a BBC és az NHK együtt fejlesztett ki. A Hybrid Log-Gamma segítségével a műsorszórók úgy adhatnak le egy képanyagot, hogy azt a HDR TV-k HDR-ben, míg az SDR TV-k SDR-ben jelenítik meg. A legújabb Panasonic TV-k már HLG rendszerűek, hogy különféle HDR-tartalmakat jeleníthessen meg. HLG fotó módban szélesebb dinamikatartományú képek készíthetők. A gyakran túl- vagy alulexponált vakító fényt és sötét árnyékot egyaránt rögzítve a tényleges vizuális élményhez a leginkább hasonló, gazdag és pontos színvisszaadás válik lehetővé. A HLG fotók HSP fájlban jönnek létre. A felhasználó ezeket a káprázatos képeket HDMI kábelen át a legújabb Panasonic HLG-kompatibilis 4K TV és más HLG-kompatibilis eszköz segítségével jelenítheti meg. Ha a HSP fájl 4K felbontású, akkor a TV közvetlenül USB rendszeren keresztül dekódolhatja.”

Sajnos nem rendelkezek olyan megjelenítővel, amivel ezt ki tudtam volna próbálni. Az S1R tud 4K és 6K fotó módokat, amiket megint csak nem nekem találtak ki. Viszont a váz tetején a státusz kijelzőt imádtam és van már USB-C csatlakozónk is, amin keresztül tölteni is lehet az akkut, akár menet közben is, aminek biztosan nagyon tudnék örülni, ha mondjuk fotóriporter lennék és egyik helyszínről kellene rohannom a másikig, közben pedig a váz töltését is meg kell oldanom.

A 47Mp olyan szempontból szuper dolog, hogy bőven van tartalék a képekben, viszont olyan méretű fájlok keletkeznek, amiket tárolni sem piskóta, ráadásul szerintem kicsit lassan is menti el őket a váz, pedig gyors kártyáim vannak. Járt már nálam 51Mp-es MILC is középformátum méretű szenzorral, ami gyorsabb volt az adatok mentésében. Az akku jól bírta, nem tudtam lemeríteni, ergonómiára tetszett, az AF szabad fénynél gyors volt, de a súly miatt biztosan nem ez lenne a streetfotós vázam. Stúdióba jó lehet, de kevés fénynél meg az AF lassú, bár simán el tudom képzelni, hogy ezt orvosolni fogják firmware frissítésekkel.

Szöveg és fotók: Roszberger Bandi