Az expozíciós háromszög – a blende
Az előző cikkben elkezdtük átbeszélni az expozíciós háromszög elemeit, egészen pontosan a záridővel foglalkoztunk. Ha még nem olvastad, akkor kattints ide. Szerintem folytassuk a blendével.
A blende vagy más néven a rekesz, egy nagyon érdekes alkotója az expozíciós háromszögnek. A blende nem csak egy érték, hanem a záridőhöz hasonlóan itt is van egy fizikálisan is megragadható, látható eszközünk. Úgy is mondhatnánk, hogy a blende éppen úgy állítja elő a fényértéket, ahogyan a zár a záridőt. Az objektívek úgy vannak kialakítva, hogy a lencsetagokon túl kis lamellákból álló úgynevezett blendét is beépítenek. A blende kinyitható és összezárható annyira, hogy csak egy egészen pici lyukat láthatunk, ha belenézünk az optikába. A nyitás és zárás módja fényképezőgépenként, objektívenként más lehet. A régi vintage objektíveken egy blende gyűrű van a tubusra téve, aminek a forgatásával lehet a kis lamellákat összehúzni vagy kinyitni. Leica, Panasonic, Fujinon objektívek között ma is találunk ilyen megoldást. Van, amikor nincs ilyen gyűrű az objektív tubusán, de persze nem kell megijedni, mert ilyenkor a fényképezőgép egyik tárcsájára van programozva ez a lehetőség és a tárcsa tekergetésével lehet beállítani a blendét.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
- “Akinek, ilyen felszerelése van, azzal hogy lehet versenyezni?”
- “Amikor a profi fotós felszerelés kombinálódik a profi modellel”
- “Hogyan készült ez a kép?”
- „Az emberek elvárják a pillanatfelvételeket”
Miért is fontos nekünk ez a blende? Tulajdonképpen két fontos dolgot is meghatároz. Az egyik, hogy mennyi fényt képes beengedni az objektívünk. Ha emlékeztek a záridős cikkre, ott már említettem, hogy ha az objektív nem tud elegendő fényt beengedni, akkor előfordulhat, hogy hosszabb záridőt kell választanunk. Viszont, ha olyan hosszú záridőre van szükségünk, amit nem lehet kézben kitartani, akkor életlen, bemozdult lesz a fotónk. Az objektívben minél tágabbra nyitható a blende, annál több fény jut be a szenzorunkra. Természetesen szemrevételezéssel nem fogjuk tudni pontosan megmondani, hogy mekkora az objektívünk maximális fényereje. Ezt az adatot feltüntetik az objektíven. Egy kis „f” a jele, de objektíveken leginkább úgy találjátok meg ezt az értéket, hogy például 1:1.4 vagy 1:2.8. Az „f”, vagy optikákon alkalmazott jelülés szerint az “1:” utáni érték jelenti a maximálisan nyitott blende értékét.
Vigyázz, mert megtévesztő lehet a dolog! Ha azt mondom, hogy van három objektívem, mindegyik más maximális blende értékkel, akkor szerinted melyik enged be több fényt? A három objektív legyen f1.4, f3.5, f5.6. Aki arra tippel, hogy az f5.6 engedi majd be a legtöbb fényt, annak rossz hírem van. Az f1.4 a jó megoldás. Minél kisebb, a fényerőre utaló értékünk, annál fényerősebb az objektívünk. Vannak olyan objektívek, amiken például olyat látsz, hogy 1:1.7-2.8 vagy 1:3.5-5.6. Ezek zoom objektívek és az első érték pl. egy 18-55mm 1:2.8-4 esetén azt jelenti, hogy az objektív kezdő gyújtótávolságán, azaz 18mm-en a legnagyobb fényérték az f2.8, míg az objektív záró gyújtótávolságán, azaz 55mm-en a legnagyobb fényérték f4.
Fix gyújtótávolságnál egy szám szerepel az optikán, vagy szintén egy értéket tüntetnek fel az olyan zoom objektíveknél, amik a teljes zoom tartományban képesek tartani a kezdő gyújtótávolság blende értékét. Például 70-200mm 1:2.8. Ennél az objektív 70mm-től 200mm-ig képes megtartani az f2.8 legnyitottabb blende értéket.
Fogok írni a fényértékekről, sőt egy kicsit majd számolni is fogunk, de jelen esetben tanuld meg a jelöléseket, hogy ha bemész egy fotós üzletbe azzal, hogy adjanak egy fényerős objektívet, akkor ne lepődj meg, hogy a blende értéket jelölő szám egészen kicsi lesz. Akár f0.95 is lehet.
Érdemes megtanulni a nevezetes blende értékeket:
1, 1.4, 2, 2.8, 4, 5.6, 8, 11, 16, 22, 32
A fényképezőgépen ennél több érték szokott lenni, mert az egész blendék között 1/3 lépésekben lehet finomra állítani az expozíciót.
KAPCSOLÓDÓ CIKK:
Azt már tudjuk, hogy minél kisebb a rekesz értéke, annál több fény jut be és ezzel a záridőnket is könnyebb megfelelő értéken tartani ISO növelés nélkül. De miért olyan fontos még ez a blende? A mai mobiltelefonok esetén már egyre kevésbé szembetűnő a dolog, de azért még most is jól kiszúrható az eltérés egy mobiltelefonos portré és egy fényerős objektívvel készített portré között. Igen, az a csodálatos háttérmosás. Emlékszem, hogy amikor az ismerőseim először találkoztak a portréimmal, rendszeresen elhangzott a kérdés, hogy a fenébe tudom a hátteret annyira elmosni, elhomályosítani. Nos… Pontosan így. Kell egy fényerős objektív, lehetőleg ne nagylátószögű. Inkább ekv. 50mm környéki vagy annál hosszabb, akár 85mm f2 vagy annál nyitottabb blendével bíró. Minél jobb fényértékkel rendelkezik az objektív annál szebb lesz a háttér elmosása, de annál keskenyebb lesz a mélységélesség is. Vagyis nagyon figyelni kell fókuszáláskor, hogy az legyen éles, amit szeretnénk, mert nagy fényerőnél könnyű kiesni abból a vékonyka sávból, ahol az élesség kalandozik.
Na de ha úgyis mindenki nyitva használja mert akkor jut be a legtöbb fény, meg akkor szép a hátterünk is, akkor minek ezt állítani? Jogos lehetne a kérdés. Sok olyan szituáció lehet, amikor kénytelenek vagyunk összébb zárni a blendét. Akár túl sok a fény, amit a leggyorsabb záridővel sem tudunk lekezelni és kiégne a kép. Akár olyan a fotó témája, ami kívánja, hogy minél élesebb legyen a fotó minden elemében. Minél jobban összehúzzuk a blendét, annál élesebb lesz minden a képen, növekszik a mélységélesség. Nem is olyan régen írtam egy kis cikket Ansel Adams-ről, aki tagja volt az F64 csoportnak. Ha még nem olvastad, ide kattintva megtalálod a cikket. A cikkben meg is jegyzem, hogy az F64 elnevezés a legszűkebb blendére utal. Főleg tájképfotósok voltak a csoport tagjai, akiknek nagyon fontos volt, hogy a fotó minden elemében részletgazdag és éles legyen. De hasonlóan fontos lehet a blende zárása macro-nál, stúdióban vaku fénynél, utcai fotózásnál és még számtalan témánál. Tehát a blende nem csak nyitva jó, de zárva is csodás képeket lehet alkotni. Azért a mai optikák esetén érdemes arra is ügyelni, hogy ne zárjuk túlzottan össze a rekeszt, mert egy bizonyos értéken túl az is minőségi romlást okozhat. Ez erősen objektív függő, de nekem anno azt tanácsolták, hogy f11-nél ha lehet, akkor ne húzzam jobban össze a rekeszt. Ezt persze nem mindig tudom tartani.
Ha össze akarom foglalni, akkor a blende egy lamellákból álló kis eszköz az objektívben, amit lehet nyitni és zárni. Minél nyitottabb, annál több fény jut be a szenzorra és annál szebben mossa el a hátteret, hogy a modellünket kiemelhessük a környezetéből. Ha sok fény jut be a szenzorra, akkor a záridő megfelelő értéken maradhat alacsonyabb ISO szinten is. Ha összehúzzuk, akkor kevesebb fényt engedünk be, de részletgazdagabb lesz a fotónk. Ha kevesebb a bejutott fény, akkor túl lassú záridőt kaphatunk és bemozdulhat a kép. Ha csak nem vesszük be az expozíciós háromszög harmadik elemét az ISO-t. Ez lesz a következő, amivel foglalkozni fogok.
Szöveg és fotók: Roszberger Bandi