Viltrox 85mm f1.8 STM 5. rész
Soha nem titkoltam, hogy az én kedvenc műfajom az utcai fotográfia. Kedves számomra a műtermek világa és szeretek portrézni, modelleket fotózni, de az utca jelenti számomra a teljes feltöltődést. Éppen annyira szeretek órákon át sétálni és a szememmel témák után kutatni, apró részleteket felfedezni, mint belemenni a városi forgatagba és egy nagylátószögű objektívvel elcsípni egészen közelről azokat a pillanatokat, amik közvetíthetik a rajtam átvonuló érzéseket.
Streetfotóra nincs állandó objektívem. Vannak, akik esküsznek a nagylátószögre. Van, aki ekv. 50mm-t használ, de van nekem olyan ismerősöm is, aki APS-C vázon a 135mm-t részesíti előnyben. Nálam ez kedv kérdése. Az XF 16mm f1.4 egy olyan objektív, ami mindig jön velem utcára, de gyakran viszek egy Fujifilm X100S gépet amire pillanatok alatt fel tudok csavarni egy 35mm-es konverziós lencsét. Viszont, ha lélekben nem vagyok ráhangolódva arra, hogy igazán részese legyek a történéseknek, és inkább távoli szemlélődő lennék, akkor nélkülözhetetlen egy teleobjektív. Ennek fényében vittem magammal a Viltrox 85mm f1.8 STM objektívet utcára, hogy egy kicsit távolabbról örökítsem meg a Széll Kálmán téren és annak környékén történteket egy vasárnap délelőtt.
Két barátommal indultam fotózni, az egyik srácnál egy termetes Sigma 70-200mm f2.8 objektív is volt. Tartottam egy kicsit a Viltrox méreteitől, hogy gyorsan kiszúrnak majd, és eltűnik a varázs, de ez az aggodalmam hamar szertefoszlott, mert a 85mm méretei láthatóan, még nem lépték át az utca embere ingerküszöbét. A barátom 70-200-át pillanatok alatt észrevették ezért nehezebb is volt dolgoznia, így idővel kisebb optikára váltott. A Viltrox-ot teljesen nyugodtan és zavartalanul tudtam használni, miközben nem éreztem a felszerelésemet nehéznek sem, pedig volt nálam egy X-T20 a Viltrox-szal és egy X-T2 a 16mm f1.4-el. A közel 4 órás sétálás után sem akart leszakadni a vállam és a gerincem sem fájt. A Canon full frame rendszeremet éppen a gerincem miatt kellett eladnom pár éve. Ha valami már nehéz neki, azonnal jelzi, ráadásul fájdalmasan.
A témákat úgy próbáltam összeszedni, hogy változatos legyen. Szerettem volna próbára tenni az objektív autó fókuszát, miután jelentős firmware frissítésen esett át. A frissítésnek köszönhetően lényegében minden olyan fotót elkészítettem, amit szerettem volna. Egyetlen olyan szituáció volt, amikor az X-T20 legkisebb af mezője túl kicsinek bizonyult neki, és többszőr is rá kellett fókuszálnom egy ember fejére, hogy éles legyen. Készült róla több fotó, végül is megvan a kép, de nem voltam elégedett. Nekem az a pillanat kellett volna, ami sajnos elment.
Én is hibáztam, mert az objektív súlya és a gyújtótávolsága miatt határeset volt a záridőm és erre nem figyeltem. A 85mm a vázamon ekv. 127,5mm-nek felel meg, ezért 1/125 alatti záridőt nem kellene használnom, ha éles képet szeretnék. Ennél a fotónál 1/105 és 1/110-es záridőim voltak ISO 100-on. Tekintve az objektív tömegét, véleményem szerint 1/250 körüli záridő az, ami biztonsággal használható. Ezt igazolja az is, hogy igazán az a kép lett éles, amit 1/240-el lőttem meg. Más szögből fotóztam ugyanazt az embert, kicsit másképpen kapott fényt és az annyit jelentett, hogy 1/105 helyet 1/240-et kaptam. Persze a nem jól választott záridő még nem magyarázat arra, hogy miért hezitált az af, de ha erre is figyelek, akkor egy hibaforrással kevesebb.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
- Viltrox 85mm f1.8 STM 7. rész
- Viltrox 85mm f1.8 STM 5. rész
- Viltrox 85mm f1.8 STM 4. rész
- Viltrox 85mm f1.8 STM 3. rész
Akinek Fujifilm X-H1 váza van stabilizált szenzorral, egy picit könnyebb helyzetben érezheti magát. Utcán a záridő problémát általában az auto ISO-val szoktam elkerülni, amikor megadom a minimum záridőt és az ISO intervallumot. Ezzel egy gond van csupán, és az említett helyzetben is ezért kapcsoltam ki, mégpedig az, hogy auto ISO esetén nem lehet megadni a kiterjesztetett ISO 100-as értéket. ISO 200 a minimum, ami főleg X-T20 vázon sok lehet, tekintve, hogy 1/4000 a maximum, amit a mechanikus zár tud. Az elektronikus zár nem jöhet szóba minden helyzetben.
Leszámítva ezt az egy negatív élményt, semmi problémám nem volt az objektívvel. Képes volt gyorsan fókuszálni, pedig gyakran tényleg csak pillanataim voltak egy-egy fotót elkészíteni. Még egy elfogadható svenkelés is összejött, készültek fotók galambokról, szökőkútban pancsoló gyerekekről, elmélkedő emberekről stb stb. Összesen 500 körüli exponálás történt, ebben van pár gyors sorozat is CH módban, amikor svenkeltem. Az 500 képből kb. 20-25 használhatatlan fotót kellett kidobnom, amit az af számlájára írok, mert nem hajlandó elfogadni, hogy én kicsi af mezővel is szeretnék dolgozni. Szerintem ez nagyon jó arány és látható, hogy a cég sokat fejlesztett, amik eredménye a frissítéssel fel is került az objektívre.
Szöveg és fotó: Roszberger