Trajbár Balázs és Bodrogi Anita, avagy a TB Fotó fényidomárjai

2020-05-152020-05-16 Roszberger Bandi 1085 ViewsTB Fotó

Nagyon fontosnak érzem, hogy lehetőséget kapjanak olyan tehetséges fotósok is a bemutatkozásra, akik most talán még egy kicsit megbújnak a tömegben. Szeretném, ha a Záridő hasábjain minél több ilyen fotós kolléga megmutathatná magát! Hogy ez mennyire eltökélt szándékom, mi sem mutatja jobban annál, hogy nem ismerek határokat. Különösen nem város és megye határokat. Mostani riportalanyaimért egészen Szombathelyig utaztam. Bizony, a többesszám nem elírás, ezúttal nem egy fotóst fogok bemutatni, hanem egy vállalkozást és annak két tagját. Trajbár Balázst és Bodrogi Anitát egy átlagos szombati napon látogattam meg, hol másutt, mint a TB Fotó műtermében. A beszélgetésre alig volt egy órácskánk, mert ügyfelek sora követett, óránként betáblázva késő délutánig. Nem is kerülgettem a forró kását, belecsaptam a közepébe.

Ti sem ússzátok meg a beugró kérdést. Hogy szippantott be titeket a fotózás és mi volt az a pont, ahol a hobbi üzletté változott?
(Balázs) – Az egész a válásommal kezdődött. Aki átélte már a válás “élményét”, az pontosan tudja, hogy ilyenkor a másiktól való elszakadás szó szerint szakadás. Ez a folyamat az anyagiakra is kiterjed és gyakran egy, aki kapja marja játékba hajlik. Én például egy Nikon bridge gépet martam magamnak. Ezzel a kis géppel indult minden. Fogalmam sem volt róla, hogy kell használni, viszont immáron újra szingliként volt időm utána olvasgatni és azzal mulattam az időt, hogy mindenfélét lefotóztam. Jött a Nikon-nak egy pályázata, amire beküldtem pár fotót és az egyiket beválogatták a legjobbak közé. Akkor már ismertem Anitát és azt beszéltük a sikeres pályázat kapcsán, hogy ezzel érdemes lenne komolyabban is foglalkozni. Ezt az elhatározásunkat erősítette az is, hogy Anita egyik képét a Nyári Fotófesztiválon 14.400 fotóból a legjobb 10-be válogatták. Az első tükrös vázam egy Pentax K50 volt dupla kit-ben, amit talán az egyik első Black Friday alkalmával vettem az Extreme Digitálban. Emlékszem, hogy összeomlott a rendszerük és csak a sokadik mail váltás után voltak hajlandók teljesíteni a rendelésemet.

Ez időben mikor volt körülbelül?
(Balázs) – 2014. Körül volt. Eleinte tájképeket fotóztam, aztán Anitával 2015-ben elkezdtünk portrézni. Persze a felszerelésemet folyamatosan fejlesztettem, ahogy magam is fejlődtem. A lehetőségeimhez mérten próbáltam minél több workshop-ra eljutni és Scott Kelby könyveiből tanulni. Az első fizetős munkánk egy esküvő volt 2015-ban. Előtte persze témába vágó workshop-okra jártam, hogy ne úgy menjek oda, hogy fogalmam sincs az egészről. Persze ennél a munkánál még csak egy jelképes összeget kértünk. Talán 30.000Ft-ért csináltuk meg. Aztán még ebben az évben jött újabb egy esküvő. Be kellett látnom, hogy ha több pénzt akarunk kérni, akkor a felszerelést is és a tudásunkat is tovább kell fejleszteni. Újabb oktatásokon és képzésen vettem részt, hogy hivatalosan is tudjam végezni a munkát. K50 vázat egy KS1 majd K3 vázak követték. Optikákban is lecseréltem a kit objektíveket Tamron 70-200 f2.8-ra meg fényerős fixre. Ez volt az a pont, amikor a hobbiból vállalkozás lett.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Hogy osztoztatok a felszerelésen? Anitának beruháztatok külön vázra és obikra?
(Anita) – Eleinte nem költöttünk sokat. Nekem egy Pentax bajonettes Samsung vázam volt, amire felmentek Balázs optikái is. Ezután lényegében ahogy Balázs fejlesztett, úgy örököltem meg a vázait. A K50-et eladta másnak, de a KS1 is és a K3 is hozzám került. Aztán amikor Balázs Fujifilmre váltott, én még vettem egy Pentax KP-t.

Most már sokadjára hangzik el a Pentax márkanév. Miért pont Pentax? Ezt a márkát csöppnyi hazánkban egy elég szűk réteg választja nem?
(Balázs) – De igen, ezzel már akkor is képben voltam. A Facebook-on én alapítottam a Pentax Klub Hungary csoportot, aminek jelenleg 686 tagja van. Mindig is egy különc voltam és nem akartam beállni a Canon, Nikon sorba. Valami olyat kerestem, ami már alapjaiban is egyediséget kölcsönöz. Ez most sincsen másképpen, hiszen a Fujifilm sem tartozik a tucat márkák közé. Amikor a K50-et vettem, alaposan utána olvastam tesztekben, hogy melyik az a váz, ami ár-érték arányban a legjobb. A Pentax akkoriban sok mindenben lenyomta a márkatársakat elég, ha csak a stabilizált szenzort nézzük vagy, hogy a vázai és már a kit optikái is időjárásálló tömítéseket kapnak, ehhez nem kellett megvenni a prémium kategóriás üvegeket, mint más gyártóknál.

Most viszont mindketten más márkát használtok. Miért?
(Anita) – A Pentax KP zseniális váz volt, de a Tamron-nal szinte használhatatlanul lassú volt esküvőre. Sok fontos pillanatról maradtam le vele. Most egy Canon EOS 6D-t és másod váznak egy EOS 80D-t használok. Ezek sokkal gyorsabbak és jóval nagyobb az optika választék is.
(Balázs) – Én pedig 2016-ban találkoztam egy barátomnak hála a Fujifilm-mel. Egy X-T10-et próbáltam ki az 50-230-as olcsó kit obival. Már ezzel az objektívvel is sokkal élesebb és szebb rajzolatú lett az eredmény, mint amit a Pentax tudott. A Pentax-nak ezek után gyorsan mennie kellett és egy használt X-T1-et vettem XF18-55-el egy Robert Capa díjas fotóstól. Eleinte voltak kétségeim, hogy jó cserét csináltam-e. A vázzal mindjárt az elején voltak műszaki problémáim. Aztán volt X-T10-em, X-T20-am, most X-H1-el és egy X-T2-vel dolgozok, az utazásamira pedig egy X-A10 kísér el. Nagyon élvezem, hogy az EVF által előre látom az eredményt, a Fujifilm színeiért pedig egyenesen rajongok. A filmszimulációk is nagy segítség, ha csak azt nézem, hogy Classic Chrome-ban simán megfelelnek a jpeg fáljok is utómunkára, annyira minimálisat kell rajtuk állítani, nekem már pusztán ezért megérte a Fujifilm-re váltás. Egy akár több száz fotóból álló esküvői sorozatnál rengeteg időt meg lehet így spórolni.

Tulajdonképpen mit fotóztok? Mi a TB Fotó fő profilja?
(Anita) – Szinte mindent fotózunk, de én nagyon sok rendezvényt is megcsinálok és kezd bejönni egy új vonal is, a kutya fotózás.
(Balázs) – Így van. Azt, hogy mit fotózunk, az határozza meg, hogy mikor, minek van éppen szezonja. Karácsony előtt a családi és gyermek fotók mennek főleg. Ezek műtermi fotók. Tavasztól őszig az esküvő a fő irány és minden évben egyre növekszik a megkeresések száma. 2016-ban három esküvővel kezdtük. 2017-ben már öt volt, 2018-ban hét, 2019-ben pedig már kilenc megbízást teljesítettük. 2020-as évben 14 szerződésünk lett. Viszont a vírus miatt ez a szám változni fog sajnos, illetve át lesz téve jó pár esküvő 2021-re. Akik pedig év közben kerestek volna meg minket azok a vírus miatt sajnos nem fognak idén esküvőt tervezni. Anita csinálja a rendezvényeket és a kutyusokról a fotókat, én utazni szeretek és tájképeket csinálni. Vannak olyan visszajelzések, amik szerint tájképben sokkal erősebb vagyok, mint bármi másban. A National Geographic oldalán is rendszeresen jelennek meg fotóim, amikre nagyon büszke vagyok. Esküvői képek között is sok olyan van, amire büszke vagyok, de idén sikerült egy olyan sorozatot meglőni, ami számomra kiemelkedik az eddigi esküvős képek közül. Persze valahol ennek is a tájképhez van köze a kompozíciók alapján.

Milyen áraitok vannak, ha nem titok?
(Balázs) – Egyáltalán nem titok. Egy esküvőt 170.000Ft-ért csinálunk meg, ami azt gondolom, hogy a fővárosi árakhoz képest jócskán elmarad. Amennyire belelátok az ottani árképzésekbe, 200.000-250.000Ft alatt nem nagyon van esküvői fotó, különösen, ha a fotósok párban dolgoznak, aminek nagyon sok előnye van. Rendszeresen fotózzuk úgy a pár kivonulását, hogy én csinálom szemmagasságban a standard képeket, Anita pedig lehasal a földre és békaperspektívából fotózza ugyanazt a jelenetet. Így egyszerre két szemszögből is kapnak fotókat a megrendelők. A műtermi fotózások 25000 Forintért mennek, karácsonyi fotózás legkisebb csomagja 15000 Forintért. Anitával két külön stílusban fotózunk és így rengeteg fotó készül.

Jó, hogy megemlítetted az eltérő stílust. Milyen a közös munka?
(Balázs) – Hullámzó. Könnyebb és nehezebb időszakok váltják egymást rendszeresen. Időnként vannak nézeteltéréseink, akár egy családban.
(Anita) – Tavaly nem sokon múlt, hogy együtt maradtunk. Vastagon benne volt a levegőben, hogy elválnak útjaink. Egyre gyakrabban történt meg, hogy Balázs nagyon kemény kritikával illette a képeimet, volt olyan komplett sorozatom, amit át sem adott a megbízónak. Úgy voltam vele, hogy ha nem adja át a képeimet az ügyfélnek, akkor minek van rám szükség? Annak nincs sok értelme, hogy csak tolom bele az exponálásokat a vázba, de a fotóimat nem tudja felvállalni Balázs.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

(Balázs) – Más a stílusunk. Én nagyon szabálykövető vagyok, Anita meg szereti felrúgni a szabályokat. Én komponálok, ügyelek a szabályszerű vágásokra, gondosan rendezem el az egyes elemeket a képen. Anita ennek a totális ellentétje. Kevésbé érdekli, hogy vág bele valaki fejébe, vagy éppen lemarad a cipő talpa. Ő pillanatképeket csinál és olyan érzelmeket örökít meg, amiket én az aprólékos komponálás mellett sem tudok megcsinálni. Meg voltam győződve arról, hogy Anita jelentősen le van maradva technikai tudásban. Ugyanakkor az ügyfelek rendre az ő képeit osztották meg a közösségi oldalakon, az ő képei tetszettek nekik leginkább és be kellett látnom, hogy nem rosszabb a technikája, mint az enyém, csak más. Más dolgokra helyezi a hangsúlyt. Neki például fontos, hogy olyan szögeket találjon meg, amik nem mindennapiak és általában meg is találja ezeket a szögeket jobban is mint én. Volt egy nagy beszélgetésünk, amikor őszintén, tabuk nélkül kiveséztük a szakmai súrlódásainkat. Azt hiszem, hogy egyikünknek sem volt könnyű ez a beszélgetés, de megérte őszintén elmondani a sérelmeinket mert így közösen cincáltuk ki egymásból a tüskéket. Egészen biztos vagyok benne, hogy Anita nélkül nem tudnám ezt a munkát csinálni vagy kategóriákkal nehezebb lenne. Már a jelenléte is rengeteget jelent, hogy ott van mellettem. Ráadásul úgy gondolom, hogy mind a ketten őrültek vagyunk és ennek is nagy szerepe van abban, hogy a párokat sikerül feloldani, ez pedig jelentősen meghatározza, hogy milyenek lesznek a fotók.

(Anita) – Ahogyan Balázs is mondja, nem volt könnyű az a beszélgetés, de jó, hogy ezt nem spóroltuk le a kapcsolatunkból. Akkor azt éreztem, hogy egy nagy fordulat állt be Balázs részéről, sikerült átlépni olyan technikai szabályokon, amikhez azelőtt foggal körömmel ragaszkodott. Szerintem ez is egy nagy előnye annak, hogy kollégák vagyunk, mert a szakmai elvárásaink mentén folyamatosan csiszolódunk egymáshoz és ezáltal tanulunk is a másiktól. Ezek a kis szakmai csetepaték hozzájárulnak a fejlődésünkhöz, ami megmutatkozik a munkánkban is. Nem csak a másik látásmódját ismertük meg az évek alatt, de emberileg egymást is. Ma már elég, ha csak egymásra pillantunk és tudjuk, hogy mi van a fejében. Ez azért fontos mert előfordulhatnak olyan kiélezett helyzetek, amikor nem engedjük, hogy a másikat elragadják az érzelmei és esetleg valami meggondolatlan jelenetet rendezzen az ügyfél előtt. Így a munka során könnyebb egymásra is figyelni és ha nagy gáz van, akkor inkább szünetet kér valamelyikünk. Megállunk, fújunk egyet és ha lenyugodtunk, akkor folytatjuk.

Gyakoriak az ilyen helyzetek? Mitől tud problémás lenni egy szituáció?
(Balázs) – Amikor stúdió fotózás van, akkor gyakran futkároznak a gyerekek a vakuk és más, nem éppen két filléres felszerelés között. Ezek szoktak lenni talán a kisebbik problémák, mert a szülők azért elég jól kezelik a helyzetet. A nehezebb szituk inkább az esküvői fotózáson vannak.

Tudtok mesélni egy-egy ilyen esetről?
(Balázs) – Az eddigi pályafutásunk során szerencsére csak pár ilyen kirívó helyzet volt csak. Nyilván a stressz, hogy jól sikerüljön minden, gyakran a pár, különösen a menyasszony negatívabb oldalát hozzák ki és nem feltétlenül kapunk valós képet róluk. Az egyik emlékezetes esetünk egy távolabbi helyszínen volt és ez miatt nem tudtuk előre lecsekkolni a helyszínt, amit a pár választott. Mondanom sem kell, hogy megszívtuk. 30-40cm magas fűben kellett volna bejutnunk egy tóhoz. Nem volt könnyű menet, de ez is egy jó tapasztalat volt, hogy meg kell kérni a párt ha messzebb van tőlünk a helyszín akkor ne arra emlékezzenek, hogy pár hónappal ezelőtt milyen volt a táj, hanem a fotózás előtt akár egy héttel nézzék meg az általuk kiválasztott helyszínt.

Volt olyan esetünk is, amikor nem is az lenne a jó kifejezés, hogy hisztis volt a menyasszony, inkább nagyon kritikus. Szerette, ha fotózzák, pontosan tudta már, hogy mi az, ami jó áll neki és konkrét elképzelései voltak. Az egyik oldalról nézve ez jó, mert egy nagy könnyebbség volt, hogy nem nekem kellett minden kompozíciót kitalálni, ugyanakkor feszélyezett is, hogy mennyire tudom megvalósítani a menyasszony elképzeléseit, azokat a képeket, amik már ott voltak az ő fejében. Szerencsére annyira egymásra tudtunk hangolódni, hogy egy nagyon jó sorozat lett belőle. Azt is megtanultuk, hogy nem szabad az első találkozás után beskatulyázni senkit. Pár éve történt, egy olyan eset, amikor az első találkozás a párral, nem sikerült túl jól. Az ilyen találkozók során beszéljük át a részleteket, hogy mi a konkrét feladat, mit várnak el tőlünk. A menyasszony szinte már az elején határozottan közölte, hogy nagyon izgul és őt ne is fotózzuk. Anitával össze is néztünk, hogy éppen most akarnak minket megbízni azzal, hogy fotózzuk az esküvőjüket. Hogy fogjuk megoldani, hogy éppen a menyasszonyt hagyjuk le a képekről? Mondanom sem kell, hogy teljesen be voltunk parázva az esküvő napján, hogy ebből mi fog kisülni. Ők voltak azok, akik olyan kellemes csalódást okoztak bennünk, amit a mai napig emlegetni szoktunk. A végén az is szívmelengető volt, ahogy megköszönték a munkánkat.

Amikor igazán hisztis menyasszonnyal hoz össze a sors, mennyire tudod függetleníteni magadat az érzéseidtől? Nem látszik a fotókon a dühöd?
(Balázs) – Teljesen szét tudom választani azt, amit gondolok az adott szituációról attól, hogy a megbízó kérését teljesíteni kell. Sőt, a kicsit stresszesebb menyasszonyok még jobban arra sarkallnak, hogy 200%-ot hozzak ki magamból, mert ha nem lesz jó a sorozat, akkor szinte borítékolható a negatív reklám, ami nem tenne jót az üzletnek. Ha belegondolunk akkor az esküvő elég stresszes helyzet a párnak és nem tudjuk mi van a háttérben, hogy mi váltja ki belőlük a nagyobb stresszt vagy csak alapból nagyon izgulnak. Ilyenkor mindig helyén kell kezelni a dolgokat mert, ha nem tudjuk feloldani a párt akkor nem lesznek olyanok a fotók, amit mi is szeretnénk.
(Anita) – Én is így gondolom. Szerintem már nagyon jól tudjuk kezelni az ilyen helyzeteket. Ahogyan már említettem is, figyelünk egymásra mert a közös munkáink során nem csak a fotózásban vagyunk társak, de az ezzel járó lelki dolgokban is.

Feltételezem, hogy nem csak mentálisan kell stabilnak lennetek, de fizikailag is.
(Balázs) – Igen, a fizikai állóképesség nagyon fontos. Általában délelőtt 10-11 óra körül kezdünk dolgozni és gyakran hajnalig nyomjuk. Egész nap rajtunk a sok kilós felszerelés és a nyári hőség is sokat kivesz az emberből. Ha van rá lehetőség, akkor hazaugrunk lezuhanyozni, felfrissülni és ruhát váltani. Volt már arra is példa, hogy a párnál zuhanyoztunk vagy nedves kendőkkel tisztálkodtunk és több váltás ruhát vittünk magunkkal. Eleve a kreatív alatt csúszunk, mászunk a földön, abban a ruhában nem lehet megjelenni a ceremónián vagy a lagzin. Ha eljöttünk a lagziból, akkor még haza kell vezetni, ami nem egyszer 1-2 órás utat is jelenthet. Amikor hajnalban haza esünk, még akkor sincs vége a munkának, mert le kell menteni az egész anyagot. Ez is simán lehet 2-3 óra pluszban. Már szinte reggel van, mire ágyba kerülünk és ilyenkor az a nap a regenerálódásról szól. Majdnem mindig van a násznép között olyan, aki azt mondja, hogy csak kattintgatunk, erre mondom azt, hogy a lehetőség lényegében bárkinek adott, lehet utánunk csinálni.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
(Balázs) – Mindenképpen az egyik prioritás a szakmai ismeretek tovább gyarapítása. Folyamatosan változik a divat, a trendek és nem szabad lemaradni. A felszereléssel kapcsolatban úgy érzem, hogy sikerült az évek tapasztalatai alapján egy olyan rendszert felépítenem, ami minden tekintetben megfelel a stílusomhoz. Rengeteg pénzt forgattunk vissza a technikai háttérbe. Egyáltalán nem érzem azt, hogy ha váltanék akár egy fullframe cuccra, akkor azzal lényegesen jobb képeket tudnék csinálni, mint a jelenlegi fényerős üvegeimmel. Biztosan valamivel jobb lenne a háttér mosás meg picit jobban bírná a magasabb ISO-t, de ezek az ügyfél számára kevésbé lényeges dolgok. Adott esetben észre sem veszi. Szeretnénk az esküvőket jobban megnyomni, mert mindketten nagyon szeretjük a fotózás ezen területét. Anitának az EOS 80D-hez tervezünk még egy fényerős nagylátó zoom-ot beszerezni és a jövő szezonban már szeretnék drónnal is dolgozni. A drón adhatna még egy kis extrát a sorozatokhoz.

Ha visszanéztek erre az 5 évre, akkor lenne olyan mozzanat, amit másképpen csináltatok volna?
(Balázs és Anita) – Nem dehogy, semmit!
(Balázs) – Előbb kellett volna váltanom Fujira 🙂

A beszélgetés elején Balázs azzal kezdted a történetedet, hogy elváltál. Zárásként arra lennék kíváncsi, hogy mitől szerethető ennyire az esküvő fotózás?
(Balázs) – Jó látni, hogy az igazi szerelem egy valós és létező dolog és nem csak egy városi legenda.

Ez egy nagyon szép zárógondolat volt.

Amikor egy beszélgetés során ennyire mély és őszinte érzések fogalmazódnak meg egy munkatársi kapcsolatban, bizonyára sokakban felmerülhet az a kérdés, hogy Anita és Balázs vajon a civil életben is egy pár lehet? Bár volt a beszélgetésnek egy olyan pontja, amikor az érzelmek cunamiként söpörtek végig a stúdión, amely könnyeket fakasztott a beszélgetőtársaim szemébe és a legnagyobb szeretettel ölelték meg egymást, de ők a melón kívül csupán barátok. Így aztán ennek az esküvő fotós párosnak egyelőre biztosan nincs szüksége esküvő fotósra. Örömmel hallgattam végig a történeteiket, olyanokat is, amiket most nem írhattam le. Hatalmas élmény volt számomra, hogy bekukkanthattam egy fotós páros mindennapjaiba és egy kicsit komplexebb képet kaphattam arról, hogy a felszerelés és a technikai tudás csak egy elenyésző részét teszik ki a sikeres fotósorozatoknak. Az emberi oldal még a technikánál is sokkal fontosabb. Köszönöm nektek és kívánom, hogy mindig és minden körülmények között tudjatok ennyire tiszta szívű emberek maradni!