Viltrox 85mm f1.8 STM és Fujifilm X-H1, az álompár
Miután megjelent a Fujifilm X-T4 írásom (Ha még nem olvastad, akkor kattints ide!) a Viltrox 85mm f1.8 obival és említettem, hogy korábban X-H1-el már próbáltam ezt az optikát, többen is írtatok, hogy szeretnétek elolvasni az X-H1-el szerzett tapasztalatokat. Eredetileg ez az írás egy blogra készült, ráadásul azóta már megjelent a Viltrox 85mm f1.8 Mk. II is ami elvileg picit gyorsabb AF-et és könnyebb súlyt kínál. Bízom benne, hogy ezek fényében is hasznos írás lesz azok számára, akik ebben a párosításban gondolkodnak!
Nagyon szerettem volna kipróbálni ezt az obit az X-H1-gyel, de sokáig nem tudtam szerezni vázat. Valami miatt ez a gép nem lett olyan nagy sláger, mint az X-T20/X-T2 vagy akár az X-T30/X-T3. Lehet, hogy az ára vagy a kicsit modernebb forma miatt, pedig sok olyan dologban változott az X-T2-höz képest, ami számomra nagyon fontos. Ilyen például a sokkal finomabban működésbe hozható exponáló gomb, vagy a sokkal halkabb zárhang, a jobb fogás, a szenzor stabilizátor, és nem mellesleg a színei is jobban tetszenek, mert nagyon az X-Pro1 színvilágát idézik bennem.
Nagy nehezen mégiscsak sikerült szereznem pár napra egy X-H1-et. Az első dolgom volt feltenni rá a Viltrox optikát. Nagy meglepetés ért, amikor bekapcsoltam a vázat. Az objektív szinte teljesen hangtalanul lépett működésbe. A fókuszálása rendkívül gyors lett és hihetetlenül pontos. Az X-T2 esetén még a firmware frissítés után is előfordult időnként, hogy nem állt rendesen élesre, pedig a kis AF mező elzöldült. Nagyon ritka jelenség volt, de volt, ahogy erről írtam is korábban, talán éppen az utcai élményeimet feldolgozó cikkben (Ha még nem olvastad, akkor kattints ide!). Ez a jelenség teljesen eltűnt az X-H1-en. Amíg nálam volt a váz, még gyermekeknek szánt színházi előadást is fotóztam a Viltrox és X-H1 párossal. Olyan pillanatokat sikerült elkapnom, amiket az X-T2-vel használva teljességgel lehetetlen lett volna. Mondhatni 10-ből 10-es lett ezen a vázon az optika. Sok száz exponálásból alig lett egy-egy, ami mellé ment, de az sem a Viltrox hibája volt, hanem az enyém.
Egészen lázba hozott ez a jelentős változás, hiszen a konzervatívabb Fuji felhasználóktól szinte mindig az XF90 gyorsabb autó fókusza szokott lenni a legnagyobb érv, ami miatt idegenkednek a Viltrox 85-től. X-H1 vázon az XF90-es ilyen jellegű előnye lényegében megszűnik. Sőt, amit már nagyon sokszor kifogásoltam, hogy az egészen kicsire összehúzott AF mezővel szinte nem lehet dolgozni, még ez is rengeteget változott. Kevesebb fénynél picit lassabban az igaz, de mindig talált élességet, elegendő fénynél viszont még ez a kis hezitálás sem mutatkozott. Ami viszont továbbra is megmaradt, hogy gyorsabb sorozatoknál előfordul, hogy picit össze-vissza megy a fénymérés. Nem vészes, de létező dolog.
A 85-ös és az X-H1 szenzor párosításáról érdemes külön is beszélni, mert az egy csoda. A színek fantasztikusak, szerintem kifejezetten szépek már a vázból kipottyanó jpeg képek is. Persze ez egy Fuji fotósnak nem újdonság, de a Viltrox-szal ez is egy pozitív változás, mert X-T20, X-T2 vázon kicsit kevés volt a kontraszt, ami nekem nem gond, de aki a Fujinon optikák képéhez szokott, annak ez zavaró lehet, még akkor is, ha ezt egy csúszkával orvosolni lehet. Az X-H1 legjobb tulajdonsága a szenzor stabi. Egyszerűen zseniális. A Viltrox 85mm f1.8-al a 636g-os súlyával is egészen 1/40 körüli záridőig le tudtam menni. Ahogyan a badacsonyi bejegyzésemben írtam, van a Fujinon objektívek között is pár nehézsúlyú versenyző, így az X-H1 stabilizátora ezek használatakor is nagy segítség lehetne a fotósnak.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
- A Viltrox 27mm f1.2 TIPA-díjat kapott!
- Newell Pravaha RGB a színpompás led
- TTArtisan 90mm f1.25 GFX – A lassított felvétel
Az X-H1 és a Viltrox 85 teszteléséhez egy már számotokra is ismerőst kértem fel. Hannával egy vasárnap délután futottunk össze. Ezúttal nem kerestünk graffitiket, csupán a környéken sétáltunk egyet, és ami éppen adódó lehetőség volt egy fotóra, azt használtuk ki. A fotózás végére már erősen lenyugvóban volt a nap, ami kifejezetten segített a szenzor stabi tesztelésében.
Emlékszem, hogy Hanna első sorozatát még az optika firmware frissítése előtt csináltam, és sokat bosszankodtam, hogy nem igazán sikerült úgy, ahogyan terveztem. Emlékeim szerint alig tudtam pár használható képet kipréselni az elkészült fotókból. Most egészen más volt a Viltrox-szal dolgozni. Ha lett is életlen fotó, az a nagyon hosszú záridő miatt volt, mert azt már nem tudta megoldani a stabilizátor sem. Ezt leszámítva egyetlen rontottan fókuszált kép sem született.
A első találkozás óta nagy utat járt be a Viltrox a 85mm-es objektívvel, és igazán most az
X-H1-gyel érzem azt, hogy ez a tökéletes párosítás. Az X-H1 vázat vissza kellett adnom jogos tulajdonosának, de egy cseppet sem bánkódtam, mert tudtam, hogy valahol rám is vár egy X-H1.
Szöveg és Fotó: Roszberger
Modell: Varga Hanna