A Fujifilm GFX 50S II esete a GF 35-70mm F4.5-5.6 WR kit objektívvel
Nagyjából két éve annak, hogy utoljára Fujifilm GFX járt a Záridőnél. Akkor a GFX50R-t kaptam meg. Nagyon tetszett különösen, hogy egy középformátum léptékkel nézve kis vázba sikerült beépíteni egy ekkora szenzort. Az 50R egyébként szerintem nem csak középformátum léptékben nézve volt kicsi. A Fujifilm X-E sorozatára emlékeztető megoldással a bal hátsó részre került a kereső, így a teteje teljesen sík maradhatott a váznak. Az 50R mellett volt a Fujifilm-nek egy GFX50S is az 50Mp-es kategóriában, ami már robusztusabb küllemet kapott és olyan extra megoldásoknak is jutott hely benne, mint a levehető, felhajtható elektronikus kereső.
2021-ben aztán megérkezett a GFX50S II, ami az 50S második generációja, de egy sokkal racionálisabb tervezés eredménye. Nem szeretnék túlságosan mélyen belemenni a specifikációkba, hiszen azok elérhetők a Fujifilm oldalán. Sokkal inkább a használati élményeimet szeretném megosztani veletek.
A GFX50S-t nem volt alkalmam kipróbálni, így komolyabb összehasonlításokba sem mennék bele. Ami biztos, hogy a GFX50S II egy lényegesen kisebb, kompaktabb váz lett. Kikerült belőle a felhajtható kereső, viszont 5 tengelyes stabilizált szenzorral bír. Aki használt már szenzor stabis vázat, az tudja, hogy sok helyzetben nagy áldás tud lenni.
Ne szaladjunk ennyire előre, szerintem kezdjük a külsővel. Ha kézbe veszi az ember a GFX50S II-t és nem tudja, hogy mekkora szenzor van benne, akkor bizony meg nem mondja a fotós, hogy ez egy középformátum. Persze tudom, hogy valójában egy crop-polt középformátum, de a full frame-hez képest mindenképpen nagyobb a szenzor. Egészen pontosan 1.7-szer nagyobb. Hogy mekkora lépést jelent a full frame-hez képest, azt mindenki döntse el maga. A szenzor méret alapján valahol az APS-C és a full frame viszonyához tudnám hasonlítani. Ha a váz méreteit nézem, akkor full frame szenzoros DSLR vázak jutnak az eszembe, de ekkora szenzorral szerelt MILC váz is volt már a kezemben, ami nagyon a GFX50S II méreteire hajaz. Talán a GFX szélessége csupán, ami árulkodhat arról, hogy ebben egy kicsit nagyobb az érzékelő.
A váz felépítése is a DSLR időket idézi. Nem kapunk a Fujifilm X-T, X-Pro modellekre jellemző analógos, tárcsás külsőt. Viszont kapunk sok gombot, vázba süllyesztett tárcsákat. A tárcsák gombként is szolgálnak, amikhez funkciókat rendelhetünk. Például az elülső tárcsa benyomásával válthatunk a rekesz és az ISO beállítása között, ha olyan objektív kerül a vázra, amin nincs rekeszgyűrű. Dedikált gombot kapunk az expozíció korrekcióhoz, továbbá a váz tetején és a front részén is találunk programozható gombokat. Zseniálisan testre lehet szabni. A kezelőszervek közötti távolságok szellősek, nem kell tartani attól, hogy a nagyobb kézzel rendelkezők ujjai elakadnának a gombok tengerében. Az AF pontok közötti váltást egy joystick könnyíti meg amit, ha megnyomunk, akkor megjelennek az AF pontok és változtatni tudjuk több lépcsőben az AF mező méretét. A váz tetején egy státuszkijelző is helyet kapott, ami nagyon jól leolvasható, sőt választhatunk a sötét vagy a világos háttér között, de még némi animációt is beállíthatunk rá, hogy az expozíció adatait két digitális tárcsaként mutassa.
A vázba egy 43.8×32.9mm-es 51.4Mp-es szenzor került. A képfeldolgozásért az X-Processor 4 névre hallgató processzor felel, a szenzor stabilizált, ami 6.5Fé előnyt biztosít. A stabilizált szenzor magával hozza az érzékelő elmozgatásának lehetőségét és ezzel a Pixel Shift Multi-Shot funkciót. Ennek az a lényege, hogy 16db RAW fotó készül a szenzor elmozgatásával, majd az egészet összefűzi egyetlen 200Mp-es képpé. Statikus témákhoz zseniális.
Portré fotósként legalább ennyire szimpatikus funkció a bőrsimítás. Több fokozatban állítható. Nagyban megkönnyíti a bőr retusálásának folyamatát. Nagyon tetszett az a lehetőség is, hogy a gyorsmenüben beállíthattam a színhőmérséklet közvetlen állítási lehetőségét. Mivel gyakran fotózok fekete-fehérben, így ez nekem nagy könnyebbséget jelentett, hogy nem kellett a menüben keresgélnem ezt a funkciót. Ha például a sárgára szűrt Acros filmszimulációt használom, akkor be tudom állítani úgy a színhőmérsékletet, hogy a bőr sárgásabb legyen. Így a szűrő azt világosítani fogja, a komplementer színt sötétíteni.
A váz kezelése gyerekjáték. A menü igényel egy kis megszokást, mert nem találtam benne mindig logikát, de létre lehet hozni saját menüt, továbbá a Q gomb megnyomásával bejutunk a gyorsmenübe, amit teljesen testre lehet szabni. A gyorsmenü, a saját menü és a programozható gombok elegyével tökéletesen az igényeim szerint tudtam minden funkciót könnyen elérhető helyre pakolni.
Számomra az egyik legfontosabb tulajdonság a fókuszálás sebessége, ezen belül is a szemkövetés. A szemkövetés nagyon jól működik. Annak ellenére, hogy a GF35-70mm f4.5-5.6 WR kit objektívvel használtam, ami nem kapott lineáris fókuszmotort, a lányom gyors mozgását korrektül lekövette. A fókuszról azt azért tudni kell, hogy a vázban nincsen fázis-különbség AF, csak kontrasztos. Természetesen azért ez érezhető a sebességen, ha mellé teszünk egy hibrid AF rendszerrel dolgozó vázat. Ha viszont nincs viszonyítási alapunk, akkor nem fogjuk lassúnak érezni, különösen az LM jelzésű objektívekkel. Azok az objektívek, amik nevében benne van az LM, vagyis a lineáris fókuszmotor jelzés, azok esetén szinte észre sem lehet venni, hogy az AF rendszer nem hibrid. A kit objektív nem kapott LM jelzést. Ennek köszönhetően nagyon kevés fénynél (f5.6 és ISO12.800) már érezhető a lassulás, keresgélés. Stúdió körülmények között, modellfény mellett viszont nem tapasztaltam keresgélést, ahogyan elegendő fénynél a szabadban sem. Gyorsan és pontosan tette a dolgát. A mai napig léteznek más márkáknál olyan vázak, amiknél csak a felsőbb kategóriás gépek kapnak hibrid fókuszt. Nekem is van olyan vázam, ami csak kontrasztos AF-el operál, de nem okoz gondot a méheket repülés közben lekövetni és megörökíteni. Nagyon sok múlik azon is, hogy az objektívek milyen AF rendszerre vannak felkészítve. Az természetesen tény, hogy nem feltétlen a GFX 50S II lesz a sportfotósok álom váza. Általános témákhoz, akár dokumentálásra, tájképre, portréra viszont tökéletes. Akinek kell a hibrid AF, annak jó hír lehet, hogy a GFX100S-ben már az van.
Előre megfontolt szándékkal hoztam el a vázat a GF35-70mm f4.5-5.6 WR objektívvel. Ugyanis ez az obi jelenti a GFX rendszer kit objektívjét. Elérhető a GFX100S-hez is, így nem nehéz kitalálni, hogy a 100Mp-elt is könnyedén kirajzolja. Kalmár Lajos Fujifilm X-Photographer rendszeresen készít bemutató videókat a Fujifilm termékekről, a GF35-70-el kapcsolatban azt mondja, hogy akár a 200Mp-elt is kirajzolja. Hiszek neki, ugyanis volt már lehetőségem több GF objektívet kipróbálni és a GF35-70 hiába „csak” egy kit obi, a rajzolatán ebből mit sem érezni. Hihetetlen részletességgel jeleníti meg a témát. Ebben minden bizonnyal az is benne van, hogy az objektív felépítése sem egy hétköznapi kit objektívé. Anno a fototechnika tanárom azt mondta, hogy a kit objektívek csak arra jók, hogy a vásárló meggyőződhessen arról, hogy a fényképezőgépe képes fotót készíteni, hiszen a kit obin is átmegy a fény. Ez az állítás biztosan megállta a helyét akkoriban és talán még most is léteznek ilyen belépő objektívek. A GF35-70mm F4.5-5.6 WR 35mm-es kisfilmes léptékre számolva ekv. 28-55mm-nek felel meg. Nagyon könnyű objektív, mindössze 390g. A tubusa fém, de az alacsony tömeg kedvéért biztosan több műanyag eleme is van. A lényeg, hogy a lencsetagok üvegből készültek, ráadásul 2db ED és 1db aszférikus tag is jutott bele, ami nem igazán jellemző a kit objektívekre. A WR az időjárásálló szigetelésre utal, ami megint csak nem a kit objektívek jellemzője. Azért ezt az objektívet választottam a GFX50S II mellé, mert 2023.01.22-ig akció van többek között erre a kit-re is. A GF objektívek között árban elég nagy a szórás. A GF35-70 ha külön venné meg valaki, akkor jelenleg 408.000Ft. Akciósan most 200.500Ft. Ez az összeg aprópénz egy ilyen objektívért. Ha a GFX50S II-vel vennénk meg kit-ben, akkor a szett alapára 1.838.000Ft, viszont a jelenlegi akcióban 1.506.000Ft. Azt gondolom, hogy többségében ezt a kombinációt fogják megvenni kezdő felszerelésnek. Aztán, hogy ki merre építkezik tovább, az már egyéni preferencia.
Találunk ultra nagylátót GF20-35mm f4 R WR ami ekv. 16-28mm-nek felel meg. De találunk fixeket is bőven. A GF35-70-hez hasonló módon egy ár-érték bajnok a GF50mm f3.5 R LM WR, ami jelenleg 427.890Ft. A GF110mm f2 R LM WR a portrésok nagy kedvence, amiért jelenleg alapáron 1.225.500Ft-ot kell letenni az asztalra, de akcióban most ez is elhozható kedvezőbb áron, 1.017.500Ft-ért. Portré fronton egyébként az én egyik kedvencem a GF80mm f1.7 R WR, ami jelenleg 938.890Ft. Az f1.7 rekesz még full frame-en sem piskóta, azonban középformátumon már annyira keskeny mélységélességet biztosít annak ellenére, hogy ez a 80-as ekv. 63mm-nek felel meg, hogy a bőr PS-ban való simítását szinte el is lehet felejteni. Gyönyörűen ellágyítja a bőrt, maximum a komolyabb bőrhibákat, sebeket, pattanásokat kell eltüntetni.
Látható, hogy egy középformátum már nem feltétlen azoknak a hobbi fotósoknak a rendszere, akik mindent is fotóznak. Nyilván, aki anyagilag megteheti, hogy megvesz egy teljes objektív sort, nem fogom lebeszélni róla. A váz kialakítása, a tudása, a dupla UHS-II kártyafoglalat, a rengeteg finomhangolási lehetőség, sokkal inkább a profikat célozza, akik átgondoltan, tudatosan választják meg az objektíveket.
Ha nekem kellene választanom, akkor a GF35-70mm f4.5-5.6 WR biztosan jönne a vázzal, ami mellé még egy GF100-200mm f5.6 R LM OIS WR objektívet választanék. Utóbbi szintén akciós most, 817.000Ft helyett 609.500Ft-ért vihető. Ha valakit az f5.6 riasztana el, ne féljen tőle. Az f5.6 full frame-en is szép háttérmosást eredményez, a GFX-en pedig még szebb lesz. Szerintem nagyjából 1 fényértékkel lehet kalkulálni a háttérmosás tekintetében. Vagyis az f5.6 hozzávetőlegesen olyan lesz, mint egy full frame vázon az f4-es objektív azonos látószögnél. Persze ez is rengeteg dologtól függ, hiszen az alkalmazott lencsetagok is számítanak, hogy milyen varázslatra képesek a háttérmosás érdekében. Nyilván az f5.6 az ennyi full frame és GFX esetében is, nem fog több fényt beengedni, de nekem stúdióban tökéletes lenne a vakuim mellé.
Fixekből több f2.8-as objektívet is találunk, vagy zoom-ból f4-es állandó fényerejűt. A GF35-70 fényerősebb párja a GF32-64 f4 R LM WR, vagy portrésoknak rendkívül kényelmes megoldást jelenthet a GF45-100mm f4 R LM OIS WR. Mindkét objektív szerepel a jelenlegi akciós listán.
Ennyi remek fényerős objektív közül miért választanám éppen a GF35-70mm f4.5-5.6 WR és a GF100-200mm f5.6 R LM OIS WR párost? Lényegében az ekv. 28-55mm és 79-158mm le lenne fedve. Ráadásul az utóbbi még stabilizátort is kapott, ami remekül összedolgozik a stabilizált szenzorral. Hogy őszinte legyek, nem feltétlen keresném a fényerősebb objektíveket. Nyilván mindenkinek meg van a személyes stílusa. Azt is érdemes figyelemebe venni, hogy ezzel a szenzor mérettel kicsit más dimenzióba csöppenünk, mint a kisebb szenzorok esetében. Számomra például azért nagyon kedves a m4/3 világa, mert szeretem, ha a portréimon a modell mindkét szeme éles f1.4 rekesznél is. Ha pedig fashion fotókat gyártok, akkor ott a ruhának is élesnek kell lennie, ugyanakkor az sem baj, ha a háttér elmosódik valamennyire, hogy kiemeljem a modellt. Egy esküvőnél, ha templomban fotózom a párt, ahol nem használok vakut, kell a fényerősebb objektív. Ha f1.4-et, f1.7-et használok, nyilván gyújtótávolság függvényében, de azért meg tudom oldani, hogy minden éles legyen a képen, amit annak álmodok meg, közben az ISO-n nem kell komolyabban emelni a fényerős objektíveknek hála. Ahogy egyre nagyobb a szenzor, egyre jobban kell rekeszelni a nagyobb mélységélesség kedvéért. Ha rekeszelek, akkor ISO-t kell emelnem. Persze a nagyobb szenzorokkal ezt bátrabban megtehetem, de mint mindennek, ennek is meg van a határa.
A GFX-nél, hogy az általam preferált stílust kapjam az f4, f5.6, amire szükségem lenne. Ezek a blende értékek magukkal hozzák az ISO emelését. A GF35-70mm f4.5-5.6 WR objektívvel nem ritkán fotóztam nagyon kevés fénynél ISO12.800-on. Természetesen lesz zaj, de ez a zaj inkább csak szemcse, színtorzulás lényegében nem érzékelhető. Akit pedig zavar a szemcse, nagy mértékben kezelhető PS-ban még az ISO12.800-as is.
Ezek a törvényszerűségek szerintem jelentősen meghatározzák egy fényképezőgép feladatkörét. Ezzel el is jutottunk ahhoz a részhez, hogy kinek ajánlom a GFX-et. Van-e értelme egy full frame helyett ezt választani? Ha a költség oldalát nézzük, akkor lényegében full frame árban van. Talán az objektívek esetében foghat egy picit erősebben a ceruza, de ez sem igaz minden esetben. Különösen a MILC full frame rendszereknél nem ritka a milliós nagyságrendű objektív. A költségek mellett azt sem árt mérlegelni, hogy mit kapunk a pénzünkért. A GFX rendszeren belül az 50Mp-es széria mellett van egy 100Mp-es is. Ha kicsit hitetlenkedve állunk Kalmár Lajos állítása előtt, hogy ezek az objektívek a 200Mp-elt is kirajzolják, a 100Mp-ben akkor is biztosak lehetünk, hiszen nincsen külön objektív park a GFX50S II és a GFX100S gépekhez. A mai gyártókra jellemző „számháború” tekintetében sem mindegy, hogy az általuk megadott pixel mennyiség mekkora érzékelőre kerül rá. Full frame szinten is találunk bővel 40-50Mp-es vázakat. Véleményem szerint ilyen tekintetben is van egy határ, amikor egy bizonyos érzékelő méret esetén inkább hátrány a pixelek számának növelése, mint előny. 50Mp mindenképpen kényelmesebben fér el egy GFX szenzoron, mint egy full frame-en. Nagyobb szenzoron nagyobb pixelek foglalhatnak helyet, aminek a tapasztalataim szerint jótékony hatása van a zaj szempontjából is.
Személy szerint én portrékhoz vennék GFX-et. A kit objektív is gyönyörű bőrt varázsol a képre, a szem és a körülötte lévő pillák csodálatosan élesek még akár 200%-os nagyításban is. A váz méretei és tömege, különösen a GF35-70-el, nem éppen gerinc szaggató, ezért tájak megörökítésére is szívesen magammal vinném. A 200Mp-es nagyfelbontású funkciónak hála a saját fotóimból csináltathatnék óriási fali posztert a lakásomba vagy mások lakásába. 🙂 A GFX részletgazdagsága miatt sok örömteli pillanatot okozhat tárgyfotósok, ételfotósok számára és innen már csak egy ugrás a makró, aminek éppen a nagyfelbontás és a részletgazdagság a lelke.
Egészen biztos vagyok benne, hogy még nagyon sok feladatnál megállná a helyét a GFX 50S II. Azt javaslom, hogy próbáljátok ki a GFX partnereknél, az elérhetőségüket itt találjátok. Sajnos nem mindegyik Fujifilm viszonteladó GFX partner, a listában GFX jelzéssel találjátok meg azokat a pontokat, ahol ki tudjátok próbálni. Aztán ne felejtsetek el beszámolni róla, hogy mennyire tetszett és adhatnátok még tippeket, hogy ti mire használnátok a GFX rendszert!
Roszberger Bandi