Portréfotózáshoz mi kéne még?

Gyakran kapok ilyen és ehhez hasonló kérdéseket a fotográfia különböző területeire vonatkozóan, hogy mi kéne ehhez vagy ahhoz. Ilyenkor mindig a Zorán dala jut eszembe. Ha nem ismered, akkor itt az első két sora:

“Néha mikor nyomaszt már az elégedettség

Sok fényes ötlet áraszt el, hogy mi is kéne még”

(Mi kéne még? Dalszöveg részlet - Presser Gábor, Sztevanovity Dusán)

Érdemes az egész dalt meghallgatni, mert azt fogalmazza meg, amivel mi fotósok is naponta szembenézünk, hogy gyakran jó dolgunkban nem igazán tudjuk, hogy mi is kéne még. Mindig kedvet kapunk arra, hogy új területeken próbáljuk ki magunkat, amikhez természetesen további fotós eszközökkel kell bővítenünk a meglévő felszerelésünket. Annak érdekében, hogy segítsünk a megfelelő kellékek kiválasztásában, egy új sorozat indul útjára. Ez lesz a “... mi kéne még?” sorozat.

A cikksorozat első részében a portréfotózást szeretném bemutatni. A portré egy nagyon érdekes terület, hiszen a klasszikus portré az kb. egy mellfotó. Az OKJ fotográfus vizsga portfoliójában külön kategória volt a portré és a modell fotó. Amennyire határvonalakat lehet húzni a két stílus között, éppen annyira hajlamosak ezek a műfajok összemosódni. Mivel az eszközigény nagyon hasonló, ezért nem taglalnám külön a portré-, és a modellfotó kellékeit.

Az már sokkal fontosabb lehet, hogy hol szeretnénk a modellünket lefotózni. Stúdióban? Szabadban? Kezdjük stúdióban! Szipál Márton azt vallotta, hogy egyetlen fényforrás elegendő, hiszen minél több fényt használunk, annál több fénypont jelenik meg a modell szemében, ami nem szép. Valahol igaza van, és bevallom őszintén, hogy én is jobban kedvelem az egyetlen fényforrással való munkát és maximum derítőlapot használok. Sokaknak ez nem lehet elegendő, ezért több fényforrással is dolgoznak.

Amikor erről beszélek, mindig megkérdezik tőlem, hogy mégis mennyi világítás kell, és mit használok? Ha a klasszikus portrénál maradunk – szerintem ez az alapja a kreatív portrénak és a modellfotóknak is – akkor van egy főfény, egy derítőfény, egy hajfény és egy díszítőfény. A főfényhez igazítjuk az összes többi fényforrás fényerejét. A derítőfénynek nyilván annyi a szerepe, hogy az árnyékos részen lévő arcrészt kihozza a sötétségből. A hajfény szerepe, hogy hátulról, kifejezetten a hajkoronát megvilágítva felfedje a haj egyes részleteit, ezzel le is választhatjuk a hajat a háttértől, ami fontos, ha sötét a haj és a háttér is. Vannak, akik egyáltalán nem használnak hajfényt, mert azt mondják, hogy ez már idejét múlt, nem trendi. A díszítőfénnyel a hátteret villantjuk meg, ez is segítséget jelenthet a modell háttértől való leválasztásában. Alap esetben ezek a fényforrások stúdióvakuk szoktak lenni. Ahhoz, hogy be tudjuk állítani az arcra vetülő árnyékokat fontos, hogy a vakunk rendelkezzen modellfénnyel. A modellfény egy folyamatos fényforrás a villanócső mellett. Sajnos az alap stúdióvakukban ezek gyengécske 150W körüli halogén izzók, viszont sokakban ezt erősebbre lehet cserélni. Érdemes az erősebb modellfényre áldozni, mert nagy szolgálatot tesz komponáláskor. Ha halogén izzónk van, akkor arra érdemes figyelni, hogy amikor a vakut áthelyezzük egyik pontról a másikra, akkor legyen kikapcsolva a modellfény. Egy rossz mozdulat elég lehet ahhoz, hogy az izzószál megnyúljon és pillanatok alatt kiégjen az izzó. Manapság már sok vakuban ledes modellfényt tesznek a gyártók. Van, amelyikben akár 30-60W-os led kerül, ami már jelentős fényt jelent. Vakuk adatlapjain gyakran úgy van feltüntetve, hogy egy 30W-os led közel azt a teljesítményt hozza, mint egy 300W-os halogén. Így már el lehet képzelni, hogy már egy 30W-os ledes modellfény is milyen jól szuperálhat.

 

Még a stúdióvakuknál maradva, érdemes azt is eldönteni, hogy akarjuk-e szabadban használni. Ez egyrészt azt is eldönti, hogy akkus kell, vagy elegendő, ha csak hálózatról megy. Másrészt a teljesítményét is meghatározza. Nekem egy Godox AD200 vakum van, ami 200Ws-os. Rendszeresen használom szabadban, mert egy derítésre tökéletes, de a napfényt nem ezzel fogom lenyomni, ahhoz jóval nagyobb teljesítmény kell. Apropó teljesítmény! Amikor stúdióvakut választasz, jó, ha tisztában vagy azzal, hogy a kiválasztott vakut mennyire lehet finoman beállítani. Dolgoztam már a Mikrosat Basic 600Ws-os vakuival is, de volt dolgom Hensel vakukkal is. Az utóbbit egészen finomra lehetett hangolni, míg a Basic vakukat néha hátrébb meg előrébb kellett tologatni ahhoz, hogy pontos értékekre tudjam belőni. Nem lehetetlen az olcsóbb vakuval sem elérni a kívánt célt, de valamivel több munkát igényel.

Ha félsz a vakuktól, akkor van lehetőséged folyamatos fényű lámpát választani. Ezekből még léteznek halogének, de azt hiszem, hogy egyre többen választják inkább a modernebb ledes világítást. A halogén lámpáknak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy elég jó kis hőt termelnek, ezért fényformálót sem lehet akármit rátenni csak olyat, ami bírja a magasabb hőmérsékletet. A ledek esetében ilyentől nem kell tartani, ami még nagy előnyük, hogy akár változtatható is a színhőmérséklet 3200K-5600K között, így például sárgásabbra is festhetjük az arcot, amivel melegséget adunk a fotónak. A kiválasztott K értéket általában stabilan tartják ezek a fényforrások, míg egy olcsóbb vaku esetén ez néha elmászhat, főleg gyors villanások után. Ledekből is van bőven választék az összehajtható flexibilis kialakítástól, egészen a bajonettel rendelkezőig mindenféle. Aminek bajonettje van, arra fényformálókat lehet feltenni, akár a vakura és általában egy darab led adja a fényt, míg a ledpanelekre kevésbé jellemző az, hogy valamilyen fényformálót lehetne társítani hozzájuk, de általában erre nincs is szükség, mert eleve van egy diffúzor beépítve. A panelekben több led adja a fényt, ennek és a diffúzornak köszönhetően egy jobban szórt és kellemes, lágy fényük van. Kifejezetten szeretek ilyen ledpanelekkel dolgozni. Az más kérdés, hogy a nagyobb teljesítményért és a minőségibb ledekért mélyebben a zsebbe kell nyúlni, mint egy vaku esetén.

Ha nem ledpanelt használsz, akkor amint azt már említettem, szükséged lesz fényformálókra is. Érdemes megnézni, hogy az a led vagy vaku, amit vettél, milyen bajonettel rendelkezik, mert csak arra való fényformálót tudsz rátenni. Talán a leginkább használt bajonett a Bowens bajonett, de vannak gyártók, akik saját, egyedi bajonettel látják el az eszközt, hogy aztán a fényformálót is tőlük vedd meg. Az én Godox AD200-am is ilyen. Bár, ha jól tudom, akkor lehet venni hozzá külön adaptert Bowens bajonetthez. Ezek között aztán lehet csemegézni bőven. Van mindenféle softbox, brollybox, ernyők, beauty dish stb stb. Vannak, amik lágyabb fényt adnak, ilyenek a nagy softbox-ok, octobox-ok, de vannak, amik karakteresebb fényt adnak, mint a reflex ernyő vagy akár a beauty dish.

Talán a fények témáját le is zárhatjuk egy fénymérővel, ami különösen akkor hasznos, ha több fényforrással dolgozol és egymáshoz kell igazítani a teljesítményüket. Én az egy darab fényemnél is szeretem használni, mert ad egy jó kiindulási alapot.

Stúdióba jól jönnek a hátterek, amikből megint csak rengeteg van. Anyaguk és mintájuk is sokféle lehet. Talán a legjobbak a papír hátterek, viszont ezek akkor jók, ha fixen vannak telepítve, mert szállítás szempontjából nagyon nehézkes azokat a nagy és hosszú tekercseket hozni-vinni. Ha fontos a mobilitás, akkor vannak összehajtható mobil hátterek is, de választhatunk akár textilből készülteket. A textil jó, de nem mindegy, hogy mennyire sűrű a szövése, hajlamos gyűrődni, ami vasalással megoldható, de foglalkozni kell vele. Ezeket rendszerint háttértartó állványra helyezzük, csipeszekkel rögzítjük. Ha sűrű az anyag szövése és még nagy is, akkor egy stabilabb állványzatra lesz szükség, mert jelentősebb súlyt kell elbírnia. Léteznek még vinyl hátterek is, amiket, ha szerencsénk van, akkor hengerelve kapunk meg és nem összehajtogatva. A hajtogatásoknak éle lesz, amiket nem könnyű eltüntetni, mert van, ami nem is vasalható az alacsony hőtűrése miatt.

Talán, ami még fontos lehet, az egy jó tripod. A gömbfejeset kevésbé kedvelem. Azt szeretem, ha külön állíthatom a vízszintet is meg a függőlegest is, továbbá, ha veszel, akkor ragaszkodj olyan modellhez, aminél lehetőséged van az egészen finom beállításokra. Az ilyen állványokon szoktak lenni külön kis tárcsák, amikkel nagyon precízen, akár mm-re pontosan be lehet állítani a fényképezőgép pozícióját. Ez nyilván nem a 20.000.- forintos kategória, de hidd el, hogy nem 1-2 évre veszed, így ebben ne köss kompromisszumot!

Ha szabadban szeretnél modellt fotózni, oda is ezek az eszközök kellenek, csak talán egy erősebb szelektálásra lesz szükség. A fényed ugyanis alap esetben megvan, hiszen a nap süt. Nyilván nem mindegy, hogy süt. Ha magasabban van, akkor keményebbek a fények, ha kicsit felhős az égbolt, akkor szórtabb fényeink lesznek. Kültérre is inkább egy erősebb vakut választanék, persze elég lehet egy derítőlap is de azért, ha nem elég csupán egy derítés, akkor bizony vaku kell. Dolgoztam leddel is már szabadban, de annak a fénye is inkább csak arra volt elegendő, hogy a fa alatti árnyékos részeken a modell arcát megvilágítsa, hogy ne legyen sötét, meg foltos. Kinti fotózásnál akkus cuccra lesz szükséged, meg persze megfelelő táskákra, amikben könnyen és biztonságosan tudod a felszerelés szállítani. Mert bizony azt, amit egy stúdióban fixen bent tárolsz, azt neked ki kell költöztetned a szabadba. Jut is eszembe, a lámpaállványokról majdnem elfeledkeztem. Akár vaku, akár led, azokat állványokra kell tenned. Mindig a fényforrás tömegéhez mérten, túlbiztosítva vegyél állványt, ami biztosan stabilan megtartja. Nem csak a felszerelésed épsége miatt fontos ez, hanem a modelled testi épsége miatt is.

Nekem így hírtelen ennyi jutott eszembe, hogy ezekre szükséged lehet portré-, és modellfotózások alkalmával. Ha valami kimaradt volna, esetleg bizonytalan vagy valamiben, akkor bátran írj a Kérdezd a fotóst rovatunkba és kérdezd meg, hogy mi kéne még!

Szöveg és fotó: Roszberger