Fujifilm X-T4 – “…zűr a zavar.”
A velem egyidősek még biztosan emlékeznek a Rapülők zenekarra. 1993-ban jelent meg a Rapeta című albumuk és ha az emlékeim nem csalnak, akkor az album záró szösszenete volt a Hattyúdal. Miközben a Fujifilm X-T4 vázát próbálgattam, folyamatosan a Hattyúdal káosza forgott a fejemben. Akik nem ismerik, azoknak ajánlom, hogy nézzék meg. A címben szereplő fél mondatot is innen csentem. 🙂
De miért is érezhettem ezt a káoszt? Mert a Fujifilm gépei számomra mindig is többet jelentettek, mint csak egy fotós eszköz. A Fujifilm nagyon ügyelt arra, hogy valami pluszt adjon a fotósoknak. Nem csak a technikai finomságok kedvelőinek kedveztek, de a lélekre is hatottak. Az én lelkemre biztosan. Nem adtak mindig világot megrengető innovációt, bár aki még emlékszik a Közel 20 éves Super CCD-re, az pontosan tudja, hogy a Fujifilm tud egyedit felmutatni. Szerintem az X-Trans szenzorok megalkotása is zseniális húzás volt, aztán valahogy azokkal kapcsolatban is olyan érzése kezdett lenni az embernek, mint ha a mérnök csapat nem tudná eldönteni, hogy merre fejlessze. Nekem az első X-Trans a kedvencem. A mai napig nem találkoztam ahhoz hasonló csodás APS-C szenzorral. Aztán jött a II. generáció, ami elképesztően karcos volt, a vázon belül az élesítést vissza kellett venni teljesen, mert amúgy szinte üvegszemet rajzolt a modellnek. Ezt követte a picit finomabb X-Trans III, ami bekerült az X-T2-be és az X-H1-be is, de az X-H1-nél már volt valami variálás, ami a színekben tetten érhető.
A Fujifilm nem csak a szenzorok terén mert bátor lépéseket tenni, de a vázai kialakításában is. Szerintem nincs még egy olyan gyártó, aki a vázait úgy tervezné, hogy a lehető legjobban hajazzon az analóg gépek kezelhetőségére. Talán a Leica, aki még egyes típusoknál kényesen figyel erre, meg a Nikon csinált egy Df vázat amolyan nosztalgiából. Nekem éppen ezért a kezelhetőségért volt sok éven át a szívem csücske a Fujifilm.
A szenzorok sorozata nem állt meg az X-Trans III-nál, az X-T3 már X-Trans IV szenzorral érkezett és most itt van az X-T4 szintén X-Trans szenzorral. Azt gondolná a user, hogy egy új zászlóshajó új szenzort is fog kapni, de nem. Az X-T4-be nem X-Trans V került, csupán a korábbi IV-es széria. Ezen a ponton már fel lehet szisszenni és szerintem jogosan.
Bevallom őszintén, hogy csupán pár napot volt nálam az X-T4, mert egy váratlan lehetőség kínálkozott arra, hogy egy kicsit kipróbáljam. Még gyári objektíveket sem kaptam hozzá. Mivel X-H1-en elég sokat használtam a Viltrox 85mm f1.8-at, így azt raktam az X-T4-re. Átfogó teszttel így nem tudok szolgálni, inkább benyomásokat fogok megosztani, ami nem feltétlen lesz szimpatikus mindenkinek, de vállalom.
Fogásra valamennyivel jobb ez a váz, mint a korábbi változatok. Vastagodott és érzésre valamennyit nagyobbodott is. Kifejezetten jó volt kézben tartani. Természetesen az összeszerelés kitűnő, nincsenek lötyögő gombok, eldolgozatlan részletek. A Fujifilm-től megszokott magas minőséget kapjuk. Szigetelést is kapott, így ellenáll az időjárás viszontagságainak. Amit nagyon sajnálok, hogy a Fujifilm az utóbbi években rendre azon dolgozik, hogyan spóroljon le pár gombot vagy tárcsát a vázakról. Az X-T4-en például eltűnt a fénymérés módját állító tárcsa. Számomra ez nagyon fontos volt anno, most a Sony vázamon is külön gombot kapott. Amikor modellt fotózok szabadban és folyamatosan áthelyezem a változó fényviszonyok között az eltérő hátterek előtt, akkor gyakran váltanom kell a spot mérés és a teljes képmezős mérés között a fényeknek megfelelően. Az X-T2-n és az X-H1-en számomra nagy segítség volt, hogy ez a funkció külön dedikált tárcsát kapott. Ennek az X-T4-en vége és azzal a tárcsával most videó módba lehet kapcsolni.
A másik gyomron rúgást a hátsó LCD okozta. Kihajtható. A Fujifilm vázakon eddig kibillenthető volt az LCD. Ráadásul nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is az X-T2 óta. Az X-T4 viszont “kamerásan”, oldalra kihajtható LCD-t kapott. Persze ez nem egyedi, hiszen a Canon is hasonló LCD-t épít a vázaiba. Nem is vettem Canon MILC-et. Nyilván ez egy megosztó tulajdonság, mert van aki ezt szereti. Én nem szeretem, mert számomra kényelmetlen. Ha kihajtom az LCD-t, akkor folyamatosan balra kell néznem. Más irányba, mint amerre a vázat tartom. Megszokás kérdése lehet, de bennem folyamatosan diszharmóniát gerjeszt ez a megoldás. Az LCD természetesen érintős, így különböző gesztusokhoz, más és más funkciókat lehet hozzárendelni.
Azért persze érkeztek számomra is pozitív újdonságok. Talán a legnagyobb újítás, hogy stabilizált lett a tavalyi X-Trans IV. Hurrá! Az X-H1-ben már vagy két éve elérhető a stabilizált szenzor, most végre az X-T sorozat csúcsgépe is megkapta. Bíztam benne, hogy a stabilizátor jobb lesz, mint az X-H1-ben volt. Anno a Viltrox 85mm f1.8 objektívvel 1/40 körüli záridőig 10-ből 10 alkalommal bemozdulás mentes képeket tudtam lőni. Az X-T4 stabilizátora annyival jobb, hogy 1/15 záridővel sem lehetetlen a bemozdulást kiküszöbölni, de inkább 1/30 környékén volt a tuti. Lehetséges, hogy esetleg egy gyári objektívvel jobban működik a stabilizátor, de a Viltrox 85mm f1.8 esetén közel azonos tapasztalataim voltak, mint az X-H1-el.
Biztosan sokan várják a beszámolómat arról, hogy milyen az AF. Ezzel kapcsolatban nem tudok nyilatkozni. Nem lenne sportszerű, mert nem gyári optikát használtam. A Viltrox 85mm f1.8-ból az első generáció volt a gépen, sőt pontosan azt a demó darabot kaptam, amit anno X-T2-n és X-H1-en is nyúztam. AF-S módban nem éreztem gyorsabbnak, mint az X-H1-en. Viszont AF-C módban, ami az X-H1-en remekelt, az itt az X-T4-en botrányos volt. Egyértelműen az objektív hibája. Ezért sem tulajdonítanék jelentőséget az AF-el való tapasztalataimnak. Talán azóta már jelent meg frissítés az obira, aki az X-T4 váza mellé az első generációs Viltrox 85mm f1.8-ban gondolkodik, az nézzen utána, próbálja ki, mert ha kell neki a folyamatos AF is, akkor jelen tapasztalataim alapján nem javaslom ennek az obinak a megvásárlását. A leírtak igazak a szemkövető AF-re is.
Még egy új dolgot felfedeztem a vázban, ami nekem nagyon tetszett. Az elektronikus kereső átrakható sport módba. Ilyenkor a keresőben megjelenik egy keret, ami a gyújtótávolságnak megfelelő képszéleket mutatja. Hasonlóan működik az X-Pro-ban is az OVF. Mivel a keret beljebb kerül, mint a kereső szélei, így láthatjuk, hogy mi történik a kép szélein túl is. Ezzel sok sportfotós élete lesz könnyebb, mert ennek hála sokkal könnyebb komponálni és rákészülni az ideális pillanatra, amit meg szeretnének örökíteni.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
- Frissítés érkezett Fujifilm gépekre
- Panasonic S1R a nagy tesó
- Sigma FP, avagy kis testben nagy szív
- Fujifilm XF10 – zsebben a tenger
Ami még sokat finomodott az X-T4-ben, az exponálás és a zár hangja. Az X-H1 meglepően csendes és a gomb lenyomásához is nagyon kis erő kell. Ennek köszönhetően exponáláskor a váz kevésbé mozdul be. Azonban az X-H1-en ez túl finomra sikeredett. Nem egyszer fordult elő velem, hogy véletlenül egy egész sorozatot lőttem vele, amit észre sem vettem csak amikor a fotókat válogattam a számítógépen. Az X-T4-nél ezt most sikerült jól belőni. Finom, de nem túl finom. Ezen kívül ami még dicséretes, hogy nagyobb teljesítményű akku került a vázba. Sajnos a pár nap alatt nem tudtam letesztelni, hogy mennyit bír igazán, de a beszámolók alapján 600 körüli exponálás van egy fullra töltött akkuban.
Vannak itt pozitív újdonságok, de sajnos a magam részéről körülbelül ennyi, amit megtudok osztani. Ja, bocsánat nem. Megjelent egy újabb filmszimuláció az ETERNA BLEACH BYPASS. Sokat gondolkodtam ezen a vázon mert a sok kis apró pozitívum mellett azért nekem csak hiányzik az új szenzor. Ráadásul ezeknek az újításoknak egy részét már elsütötte a Fujifilm az X-H1-ben. Mint, ha adott volna magának a cég egy újabb lehetőséget, hogy jobban megcsinálják, mint az X-H1 esetén. Arra jutottam, hogy most talán a videósoknak akart jobban kedvezni a Fujifilm. Az új filmszimuláció is az ETRENA-hoz hasonlóan inkább filmre való, de ez csak személyes vélemény. A stabilizált szenzor, az oldalra kihajtható LCD, a közvetlen videó mód kapcsoló számomra még inkább ezt az érzésemet támasztják alá. Csak azt nem értem, hogy miért X-T4 lett a neve. Ez inkább olyan, mint amikor a Sony például a hetes szérián belül csinál egy külön videós vázat. Ha nem X-T4 számozást kap, akkor talán kevésbé érezném kaotikusnak ezt az egészet, de bízom benne, hogy a Fujifilm tovább menetel az innováció útján és lesznek még itt igazi nagy durranások. Ha igaz, amit mostanában olvasni lehetett a moduláris, GFX-ről, akkor egészen biztosan meglepik még a fotós világot. Én nagyon szorítok nekik, mert Sony-val a kezemben is a szívemben mindig lesz helye a Fujifilm-nek.
Szöveg: Roszberger Bandi
Fotók: Fujifilm