Rotolight Neo 2
Időnként vállalkozásoknak, cégeknek csinálok arculati fotókat, marketing célra. Ez azt jelenti, hogy főleg webes felhasználásra, közösségi média oldalakra készítem ezeket. Legutóbb egy nagyon érdekes munkám volt, mert egy borbély szalonban kellett fotóznom. Csodaszép fényei vannak a szalonnak. Egy nagy üvegfelületen jut be a természetes fény, de mivel az üzlet előtt egy nagy fa ágaskodik, a lombozaton áttörő fény szép lágy lesz, viszont ennek a lágyságnak ára is van, amit a bejutó fény mennyiségével fizetünk meg. Röviden mondva, kevés a fény.
Ha kevés a fény, akkor a fotós csinál fényt. Nekem is ez volt az első gondolatom, ezért elő is vettem a Godox AD200-as vakumat, s lőttem vele pár fotót. A vakut használva már lett elegendő fény, viszont az üzlet atmoszférája teljesen megváltozott tőle. Eltűnt az a hangulat, amit a természetes fény adott, eltűntek az árnyékos kis zugai az üzletnek. Nem az lett a végeredmény, mint amit szerettem volna. Így a vakut csupa fényerős objektívre cseréltem, amik f1.4 és f1.2 maximális blendeértékkel rendelkeztek. Ehhez magasabbra vettem az ISO-t és már meg is volt az a hangulat, amit szerettem volna látni a képeken. Mivel APS-C szenzoros vázam van, így a magasabb ISO egy kis zajjal is járt, amire számítottam is, de tudtam, hogy ennek a sorozatnak még jót is tesz egy csipetnyi zaj.
Persze nem hagyott nyugodni a dolog, hogy milyen megoldást lehetne találni az olyan esetekre, amikor egy vaku nem jöhet szóba, mert olyan adottságai vannak a helynek, amiknél nehézkes a vaku használata. Nyilván a borbély szalonban sem lett volna lehetetlen a vakut jól kimérni, és a fényt úgy beállítani, hogy az még ne csapja szét teljesen a belső tér hangulatát. Minden egyes felvételhez külön kellett volna beállítani a fényt, az AD200-nak modellfénye sincs, és a beállításokon finomítani sem lehet olyan mértékben, mint egy igazi stúdióvakun. Sajnos, amikor a modell ott ül a székben beszappanozva, akkor nem lehet sokat vacillálni, mert rá szárad a hab, arról nem is beszélve, hogy az így is közel 4 órás fotózást mennyivel hosszabbította volna meg a vakuval való munka.
Talán az egyik legjobb és egyre elterjedtebb megoldás egy LED lámpa lett volna. Egy szép nagy ledpanel, amivel pont oda világítok, ahova kell, látom előre az eredményt, hogy hol lesznek árnyékok stb. Sajnos nem volt velem ilyen a borbélynál. Ahogy elkezdtem keresgélni az interneten, feljött egy érdekes cucc, a Rotolight. Ez nagyon egyszerűen megfogalmazva egy led lámpa és egy vaku egyben.Tucatnyi videót néztem meg a YouTube-on és egyre jobban tetszett. Több modell is létezik, a kisebb, akár vázra tehető mérettől az egészen nagyig. Nekem a kisebb, Rotolight Neo2 modellt sikerült megszereznem egy gyors tesztre. Ezúttal Hanna és Beni segített letesztelni ezt az érdekes fényforrást.
Engedjétek meg, hogy pár sorban bemutassam a két modellt! Hanna, már máskor is a kamerám elé állt. Ő egy hétköznapi tini, aki fiatal kora ellenére nagyon ügyes és ezt kezdik mások is felfedezni ugyanis rendszeresen behívják casting-ra. Jelenleg két hazai és egy Netflix-es produkcióban dolgozik a tanulás mellett. Munkáról-munkára egyre jobban mozog, gyorsan tanul és rengeteg arca van.
Beni egy egészen más forma. Messze van a hétköznapitól, ő egy nagyon különleges fiú. 14 éves, autista srác. Aki látta Dustin Hoffmann és Tom Cruise örök klasszikusát a Rain Man című filmet, az tudja, hogy időnként nagyon makacs tud lenni egy autizmussal élő ember. Beni autizmusa hasonló a Dustin Hoffmann által zseniálisan megszemélyesített szerephez. Ennek ellenére nagyon könnyű volt a közös munka. Olyannyira könnyű és élvezetes volt számára is, hogy szeretne máskor is kamera elé állni. Nem titok, hogy a tesztekhez szándékosan nem profi modelleket kérek fel. Szeretném bemutatni azokat a modellkedés felé kacsingató hölgyeket és urakat, fiúkat és lányokat, akikben látok potenciált. Ezzel a cikkel egyben egy új kezdeményezés is útjára indul, ugyanis időnként egy-egy termék bemutatásához olyan különleges gyerekeket kérek fel modellnek, akik autizmussal vagy valamilyen fogyatékossággal élnek. A családjaik erejükön felül áldoznak anyagilag arra, hogy gyermekeik életkörülményei minél jobbak legyenek. Ha szeretnétek valamilyen formában Benit és családját támogatni, akkor a szerkesztőségünkön keresztül felvehetitek a családdal a kapcsolatot. Ha pedig Hannát hívnátok el egy-egy fotózásra, akkor is a szerkesztőséget keressétek!
Ennyi kitérő után visszatérve a Rotolight Neo2-höz, első körben arra voltam kíváncsi, hogy milyen vele olyan helyzetben dolgozni, amikor fontos előre látnom, hogy az árnyékok hova esnek majd az arcon. Az AD200 vakumon nincsen modellfény, így csak a próbálgatás marad. A Rotolight Neo2 viszont alapjában véve egy led lámpa, ami egy kioldóval vezérelhető és elvillantható. Képzeljük el, hogy a led folyamatos fénye segít nekünk beállítani a fényt, hogy a megfelelő szögben érje a modellt, majd pontosan úgy, mint egy stúdióvakut a vezérlővel, exponálás közben elvillantjuk. Nincs benne külön villanócső, a ledek fénye erősödik fel a villantás pillanatára. A villanás nem lesz erősebb, mint a ledek maximális fényereje, de a modellek minden bizonnyal nagyon hálásak lesznek azért, hogy nem süti ki a szemüket a folyamatos erős fény. Szabadon megválaszthatjuk, hogy mekkora legyen a fényereje, amikor kvázi beállító fényként szolgál, majd az exponálás pillanatában akár a maximális teljesítményét kipréseljük belőle. A villantás idejét tudjuk állítani. Elsőre nekem kicsit kaotikus volt a lámpa menüje. Két gombbal lehet lépkedni és állítani a menüben, ezek a gombok el is tekerhetők, amivel többek között a villanás idejét is lehet állítani. Megszokás kérdése csupán, de elsőre egy alap rendszervaku menürendszere is átláthatóbb szerintem.
Az első fotók egy szobában készültek, egy redőnnyel zártuk el a bejövő fény útját, így szinte csak a lámpa fénye világított. Nagyon szépen be lehetett állítani a fényt. A záridő ennél a megoldásnál nem játszik olyan szerepet, mint egy hagyományos vakunál, hogy egy bizonyos záridőig képes jól villanni, utána már megjelenik a redőnyzár is a képen egy fekete sávban. A Rotolight Neo2 1/8000-es vakuszinkronig képes HSS módban elvillanni, viszont ez a HSS is más, mint a vakuknál. Vakunál ugyanis a HSS móddal szinte feleződik a vaku kulcsszáma, ami azért kellemetlen, mert adott esetben a téma megkívánná a magasabb kulcsszámot, de a gyors vakuszinkront is, akkor egy olyan erősségű vakut kell vásárolnunk, ami képes az ilyen igényeket kiszolgálni. A Rotolight fényereje nem csökken a HSS-el, mert egészen más technológia.
Mindenképpen ki akartam próbálni szabadban is, hogy ott mit tud. Kint, természetes fénynél azért már egy kicsit más a tészta. Nem mondom, hogy gyenge lenne, mert a mellékelt fotón azért látszik, hogy ISO200-nál, ahol a csúcsfény van a fejen, ott már majdnem kiégett. Nyilván ez csak egy jpeg, ahogy a vázból kiesett, lényegében nyers fotó, és lehetne rajta igazítani. Ennek ellenére szabadban már egy kicsit nehezebb dolgozni vele. Egyrészt, mert a beállító fény itt már szinte nem érvényesül, másrészt meg kell találni az ideális fényerőt, de főleg a távolságot a modell arcától, hogy jó legyen. Szabadban a legerősebb fényerőre tettem, és felraktam egy olyan diffúzort, amit direkt ehhez a lámpához gyártottak. Le lehet tekerni egy kis átlátszó lapot, ami mögé behelyezhető ez a fénylágyító. Egyszerű megoldás, nekem máris eszembe jutott, hogy ezt meg lehetne oldani papírból is egy kis házi ügyeskedéssel. Így sikerült Hanna arcát aránylag jól megvilágítani, ugyanakkor a csúcsfény kicsit erős. Ha hátrébb viszem, akkor a csúcsfény gyengébb lesz, de az arc másik oldalára már alig jut fény. Ennek az is lehet az oka, hogy tulajdonképpen nincs semmi, ami szórná a fényt. A lágyító, ami gyárilag hozzá való, szerintem ebben az esetben nem sokat ér. Kemény fényt kapunk, és maga a fényforrás sem túl nagy. Dönteni alapból nem lehet, ha deríteni próbálna az ember. Talán valami ernyőként nyitható softboxba be lehetne tenni, az sokat javítana a helyzeten.
Bizony ernyőbe téve rengeteget javul a helyzet. Beni fotóin azt mutatom meg, hogy milyen egy reflexernyőben, és milyen, ha csak úgy magában használjuk. Az első képen a fényképezőgépet olyan beállításokra tekertem, mint amiket használok amikor megvilágítom Benit a Rotolight Neo2-vel, hogy érzékeltessem, hogy milyen lenne a helyzet megvilágítás nélkül. A második fotón azt mutatom meg, hogy milyen a Rotolight ha ernyőbe teszem és a harmadikon pedig, hogy mennyivel kevesebb fény jut az arc másik oldalára, ha nincs ernyőbe téve. Szerintem jól látható az eltérés, nekem sokkal jobban tetszik az eredmény, ha a Rotolight Neo2 egy ernyőbe kerül. És fogadok, hogy még szebb lenne, ha egy félig áteresztő ernyőt használnék, de sajnos ilyen ernyőm nem volt. A lámpán egyébként nincsen ernyőtartó. Még pár éve vettem egy olyan rendszervaku tartót, amire felment három rendszervaku, és középen van egy ernyőtartó. Mivel a Rotolight Neo2 vakupapucsba helyezhető, így erre az rendszervaku tartóra tettem fel. A tartóban van egy gömbfej, amivel könnyedén dönteni is tudtam a lámpát.
Ahogy egyre többet használtam, úgy éreztem rá a menü használatára is. Miután visszaadtam a lámpát és újra a vakumat kezdtem használni, szabályosan vissza kellett szoknom a Godox menüjéhez és hiányzott a két gombos megoldás a Rotolight-ról. Nekem nagyon tetszett ez a ledes vakus megoldás és még ezzel a kisebb Neo2 verzióval is sok mindent meg tudtam oldani. Ha egyszer ilyen cuccba ruháznék, akkor azért én nagyon elgondolkodnék a nagyobb verzión. Hamarosan annak a tesztjével is jövök.
Szöveg és fotó: Roszberger Bandi
Modellek: Varga Hanna és Nagy Benedek