Új jövevény érkezett – Olympus OM-4 Ti bemutató

A csillagászati tél végén új jövevénnyel gazdagodott a “család”, megérkezett az Olympus OM-4 Ti.

Az Olmpus OM-4 Ti a Nikon FA* pályatársa, és mivel olyan harcosok is voltak a hivatásos fotósoknak szánt küzdőtéren, mint a Nikon F3HP, a Canon F-1 és a PENTAX LX, ezért csak nagyon diszkréten, a sorok közé elrejtve lehetett olvasni arról, hogy az Olympus az OM-4 Ti-t is a profi fényképészek munkaeszközének szánja.
Fotó: Mónos Gábor

Az Olympus OM-4 Ti redőnyzáras, tükörreflexes, analóg kamera az OM-4 javított utóda, 1987-2002 között gyártották. A befejezés évszáma sem véletlen, hiszen egyrészt erre az időpontra más remekül működö autofókuszos gépek voltak közel tíz éve a porondon (pl. a remek Canon EOS-1), és ekkor már sorozatban gyártott, nem rossz digitális kamerák (pl. Minolta Dimage 7 és tsai.) is kikezdték az analóg SLR-ek addig rendíthetetlennek látszó piacát.
Visszatérve ismertetőm főszereplőjéhez: tartós, nemes anyagokból készült, érezhetően szinte az “örökkévalóságnak” gyárthatták, ahogy pl. a teljesen mechanikus OM-1(N)-et is. A “Ti” jelzés a gépvázon (sajnos) nem a redőnyzár anyagára/minőségére utal, hanem (és mivel nincs új a Nap alatt) a Fujifilm zászlóshajójához hasonlóan a fedlap és a talplemez készült a már említett kemény, tartós fémből. Ebből és az “időjárásállóvá” szigetelt vázból is pontosan érezhető a kamera pozícionálása. A klasszikus, letisztult forma láttán nem csodálkozhatunk azon, hogy sokan “minden idők” legszebb tükörreflexes kamerái közé sorolják az OM- 4 Ti-t. Ha képzeletben a titán fedlap alá kukkantanánk, kifinomult, precíz elektronikát találnánk olyan lehetőségekkel, amitől még ma is megdobbanna minden fotográfus szíve.


A precíziós fénymérés iskolapéldája készült el az OM-4 Ti-be. Kézi és fél(idő)automata működés, középre súlyozott és spotmérés jellemzi ezt a típust is, annyi finomítással, hogy egyrészt 8 db. (spot)mérés átlagát lehetett a legjobb expozíció elérése érdekében felhasználni (ugyan, ezt a már korábban megjelent Canon T-90 is tudta 9 egységgel), de megjelentek dedikált gombok – ugyanúgy, ahogy a vele egy időben piacra került – Minolta Spotmeter F-ben – amivel közvetlenül a csúcsfényekre, illetve az árnyékokra lehetett pontos értékeket mérni.
Tehát sarkosabban: a “SPOT” gomb megnyomása után a kereső mérőkörében a fotográfiai középszürkét (V. zóna AA. rendszeréből) mérhetjük/rögzíthetjük, de ha utána a “HI.LIGHT” vagy “SHADOW” gombot nyomjuk meg, akkor a használható csúcsfény (VII. zóna) és árnyék (II. zóna) expozíciós idők birtokába juthatunk, amiket memóriában rögzíthetünk is, igényünk szerint.

Középen-felül az expozíciós gomb, tőle DNY-ra a spotmérés gombja látható. A felirat fölött a memória-rögzítést jelző lámpa, a blokk bal oldalán a csúcsfények és árnyékok mérőgombjai találhatóak. Fotó: Mónos Gábor

(Folyt.köv.)

Szöveg és fotók: Mónos Gábor

Mónos Gábor további remek szakmai írásai elérhetők a weblapján ha ide kattintasz.

*A Nikon az FA modelljével vezette be az általa szabadalmazott mátrix fénymérést, mely azóta szinte minden kamerában megtalálható