OM System 90mm f3.5 Macro IS Pro

Szépen gyűlnek az OM System termékek. Tavaly megjelent az OM-1, amin még Olympus márkajelzés virít és az OM System csupán egy diszkrét kis címkét kapott. A 2022-es év végéhez közeledve érkezett az OM-5, ami már minden porcikájában OM System. A vázakon kívül objektíveket is találunk OM System névvel. Van már egy 20mm f1.4 Pro, megújult az egyik legnépszerűbb alapzoom a 12-40mm f2.8 Pro, de tele tartományban is van már egy zseniális 40-150mm f4 Pro. 

Az a nagy hírem van, hogy az OM System jelzésű objektívek sora tovább bővült! Megérkezett az OM System 90mm f3.5 Macro IS Pro. Egy makró obi. Jó ez nekünk? Kell ez nekünk? Ígérem, hogy már csak pár sor, bekezdés és kiderül. 

Olympus-ból már van két Macro jelzésű objektív is. Az egyik a 60mm f2.8, a másik a 30mm f3.5. Mindkettő a Prémium kategóriát erősíti. A 60mm f2.8-at hajlamosak időnként a user-ek a Pro körbe sorolni, ami érthető, hiszen 1:1 leképezést tud, ráadásul a tubuson még focus limiter is található. Tehát a rajzolaton túl szolgáltatások terén is tud annyi pluszt, amivel akár Pro objektív is lehetne. De nem az. Az első Pro makró objektív az OM System 90mm f3.5 Macro IS Pro. 

Az OM System helyzete nem volt túl könnyű, hiszen az Olympus magasra tette a lécet a két Prémium objektívvel. Amint azt említettem, a 60mm f2.8 rajzolatban is korrekt és az a kis kapcsoló a tubuson nagyon sokat segít a fotósnak, hiszen akár egyetlen mozdulattal beállíthatjuk az 1:1 leképezéshez szükséges fókusz távra. A 30mm f3.5 pedig tovább megy az 1-szeres nagyításon, hiszen 1.25x nagyításra képes.

Ide érkezik meg az OM System 90mm f3.5 és valami olyat kellene mutatnia, amivel jogosan érdemli ki a Pro besorolást. Kezdjük a külsőségekkel. A dobozt felnyitva mindjárt szembesülünk azzal, hogy a Pro objektívekre jellemzően, ehhez is kapunk egy tatyót és nem maradt ki a napellenző sem. A 30-as és a 60-as mellé ezek nem járnak. Az objektívet kiemelve a két társához mérten, komoly különbségeket tapasztalhatunk súlyban és méretekben is. 453g, a hossza 136mm, az átmérője 69.8mm és szűrőből a 62mm-es menetes szűrőkből válogathatunk hozzá. A 30mm f3.5 128g és 46mm-es szűrő kell hozzá, míg a 60mm f2.8 185g és szintén 46-os a szűrőmérete. A 90mm f3.5 Pro paraméterei jót sejtetnek, hiszen a makulátlan rajzolathoz alkalmazott lencsetagoknak valahol el kell férniük. 

A tubusra több kapcsolót is terveztek. Kapunk egy focus limiter-t, amivel válthatunk a Super Macro és a teljes fókusz tartomány között. Egyetlen kapcsolóval eldönthetjük, hogy szeretnénk-e az objektívbe épített stabilizátort használni vagy nem. Továbbá találunk még egy programozható funkció gombot is. Tehát a 60mm f2.8 extra szolgáltatásait sikerült túlszárnyalni, ezt nyugodtan kipipálhatjuk. 

Mi a helyzet a 30mm f3.5 1.25x nagyításával? Nos, a 90mm f3.5 IS Macro Pro alapból 1:1 leképezést tud, viszont kompatibilis az MC-14 és MC-20 Teleconverter-rel. Hoppácska! Ez mit is jelent számunkra? Konkrétan az MC-14-el 1.4x-szeres, míg az MC-20 csatlakoztatásával 2x-res nagyítást kapunk. A 30mm f3.5 extra nagyítása lenyomva, ez is pipa.

A külső tulajdonságok után kezdjük megnézni, hogy mi van a tubusban. A Pro objektívekre jellemzően a 90mm f3.5 is időjárásálló szigetelést kapott, egészen pontosan IP53 besorolásút. Ez azt jelenti, hogy véd a fröccsenő víztől, porálló, valamint -10°C-ig tartó fagyálló védelemmel van ellátva. 

Azt már említettem, hogy az objektív stabilizátorral is rendelkezik, ami remekül összedolgozik a váz 5 tengelyes stabilizátorával, így biztosítva 7Fé előnyt. Általában én egy kicsit szkeptikus vagyok ezekkel az adatokkal kapcsolatban. A 90mm eleve ekv. 180mm-nek fele meg. Ha már rádobok egy MC-20-at, akkor az már ekv. 360mm. MC-20-szal 1/10 záridőig tudtam elmenni, ekkor már inkább a véletlenen múlt, hogy mennyire sikerült éles vagy értékelhető képet produkálnom, nagyon kellett figyelnem a stabil tartásra és a légzésemre is. Viszont azt figyelembe kell venni, hogy a kétszerezővel f13-as rekesszel is elképesztően vékony lesz a mélységélesség és bár látni, hogy éles egy ponton, de nem biztos, hogy ott, ahova azt terveztük. Az MC-20 nélkül viszont sima ügy volt az 1/10 és 1/20-as záridőket kitartani.

A Pro objektívekre jellemző, hogy az AF sebességre sem lehet sok panasz, különösen a frissebb objektívek esetén. Az OM System 40-150mm f4 objektívem talán a leggyorsabb mind közül, ami a táskámban lapul. A 90mm f3.5 Pro is villámgyors. Az AF akkor kezd kicsit lassulni, ha feltesszük a kétszerezőt. Ekkor jön jól a focus limiter kapcsoló Super Macro módja, hogy ne járja be a teljes fókusz tartományt. A másik, amire érdemes ilyenkor figyelni, hogy a kétszerező használatával az f7.1 lesz a legnyitottabb rekeszünk, tehát az AF sebesség érdekében elegendő fényre is szükség lesz. Persze makró esetében a rutinosabbak csak legyintenek az AF-re, mert a manuális élességállítás a tuti. Nekik lehet jó hír, hogy a manuális fókusz gyűrűjét egy mozdulattal hátra húzva máris átválthatnak kézi fókuszálásra. Az OM System azonban mindent megtett annak érdekében, hogy ez a rutin megváltozzon és a fotósok merjék AF módban használni az objektívet. A tervezők ugyanis két fókuszáló lencsecsoportot építettek az objektívbe, amik egymástól függetlenül képesek dolgozni. Ha a user figyel a fény mennyiségére és a helyzethez megfelelő beállításokra, akkor ez a megoldás valóban jól működik. Ehhez jön még hozzá a vázban elérhető Focus Stacking funkció, amivel elérhető, hogy a vékonyka mélységélesség ellenére is az egész téma éles legyen. 

A tubusban 18 lencsetag foglal helyet 13 csoportba rendezve. Nem véletlen tehát az objektív mérete. 2db Super ED, 4db ED, 1db Super HR és egy HR lencsetag felel a makulátlan rajzolatért. Azt hiszem, hogy sikerült. Valóban gyönyörű tiszta képe van, ami elképesztő felbontóképességgel párosul. Még nem találtam adatokat a vonalpár/mm-re vonatkozóan, ami egy rendkívül fontos információ a felbontás terén. A 30mm f3.5 Macro nyitott rekesszel, középen 65 vonalpár/mm-t produkál. F5.6-ra rekeszelve 72 vonalpár/mm-re növekszik a teljesítménye. Ez nagyon jó. Ha egy mai objektív eléri a 40-42 vonalpár/mm-t, arra már azt szokták mondani, hogy tisztességes eredmény. A 60mm f2.8 Macro még rátesz egy jókora lapáttal mert középen, nyitott rekesz mellett is eléri a 78 vonalpár/mm értéket. Ha csak egy rekeszt zárunk, akkor ez felugrik 81 vonalpár/mm-re. Ez nagyon magas érték, különösen egy nem Pro szériás objektívtől. A 90mm f3.5 Macro IS Pro egészen biztosan még ennél is jobb eredményeket fog produkálni. Nem lepődnék meg, ha ezzel kapcsolatban hamarosan kézzelfogható adatok jelennének meg a lenstip.com oldalon. Akiket érdekelnek az ilyen információk, jó szívvel javaslom a tesztjeiket.

Mindössze egy hétvégére kaptam meg a 90-est, így túlzottan mélyenszántó véleményt még nem tudok formálni. Próbáltam a legfontosabb tulajdonságokat próbára tenni, mint a stabilizátor, a fókusz és a képi világ tisztasága. 

A stabilizátort már említettem és az AF működésével kapcsolatban is megosztottam a tapasztalataimat. A képi világ maradt hátra, ami számomra nagyon meggyőző. Már nyitott rekeszen is éles és nem kicsit. Viszont a kromatikus aberrációval kapcsolatban csak nagyon óvatosan formálok véleményt, mert ennél az objektívnél kicsit más a helyzet, mint általában. Egyrészt messze túlszárnyalja pozitív értelemben a két Prémium kategóriás makró társát. Másrészt az MC-20 használatának a lehetősége újabb perspektívákat nyit meg, de ennek ára is van még ha nem is túl magas. Az objektívet csak magában használva, nem véltem felfedezni a kontrasztos helyeken felbukkanó tipikus elszíneződéseket. Viszont, ha felraktam az MC-20-at, akkor picit más a helyzet. Igaz, ebben az esetben is 80%-ra nagyítva a képet, kifejezetten keresgélnem kellett és itt-ott nagyon halványan találtam is. Például azon a képen, amin a „SEASTAR” felirat szerepel, a betűk alsó részénél tapasztalható egy egészen halvány narancsos elszíneződés. Vagy egy másik fotón találtam egy-egy indexnél halvány zöldes kontúrt, ami csak jelentős nagyításban szúrható ki. Szerintem nem vagyok egyedül azzal az óhajommal, hogy bárcsak az lenne a jellemző minden objektív esetében, hogy ennyire kelljen keresgélni a kromatikus aberrációt, mint ennél a 90mm f3.5 Pro-nál.

Igazságos akkor vagyok, ha azt is számításba veszem, hogy ezek a témák egy óra üveglapja alatt vannak és abban sem lehetek teljesen biztos, hogy nem valami tükröződésről van-e szó. Az Olympus E-P7 tárcsáiról vagy az óra koronájáról készült fotókon például egyáltalán nem fedeztem fel ilyen problémát még 100%-os nagyításnál sem. Ha mindenképpen állást kell foglalnom ebben a témában, akkor azt mondanám, hogy a sok beépített extra lencsetag remekül teszi a dolgát és valóban egy Pro objektívhez méltó képi világa van a 90mm f3.5 Macro IS Pro objektívnek. 

Összességében az én fejemet teljesen elcsavarta ez az objektív. Egy plusz jófejség, hogy feltehető rá az Olympus 40-150mm f2.8 Pro állványgyűrűje is, így aki kisebb vázon használná, annak nem kell aggódnia a tömege miatt, állványra téve sem terheli a váz bajonettjét. Annyi jó megoldás került bele, hogy tényleg olyan, mint ha a mérnökök a meglévő két makró obiból kivették volna a legjobb tulajdonságokat, amiket párosítottak a Pro objektívekre jellemző kiemelkedő funkciókkal és képi világgal. Tehát a kérdésemre a válasz magamnak, hogy igen, jó nekünk ez a makró és igen, kell ez nekünk. Nekem biztosan kellene.

Roszberger Bandi