Mérjünk fényt!

2021-04-12 Roszberger Bandi 316 Views

Az előző posztban ismertetett Olympus kamera elektronikája lehetőséget ad a kifinomultabb, pontosabb, SZAKSZERŰBB fénymérésre. Adott tehát a lehetőség: ezen a borús délelőttön – csupán összehasonlító mérésekre alapozva – vizsgáljuk meg az OM-4 Ti spotmérőjének pontosságát és ezáltal használhatóságát! “Szerencsémre” rendelkezésre álltak a pontos kontroll műszerek: a Sekonic L-308X kézi fénymérője és a PENTAX Digital Spotmetere.

Gyorsan összeállítottam egy tesztképet is, fotókartonból, fehér rajzlapból és középen a KODAK szürke kártyájából állt a kompozíció.

A kép Fuji X-PRO3-mal készült, SOOC-jpeg, EXIF: 1/550 sec, F2, ISO400, ez utóbbi a standard, minden műszeren beállított érték. A fénymérés MÁTRIX beállítással történt, és egész jó eredményt adott. Ha konvertálom az F8-as metódusra a Fuji mátrix mérését, 1/30 sec. F8-jön ki, ami a szürke laphoz képest -1.1/3-nyi EV-csökkenést jelent. Fotó: Mónos Gábor

Az alapot a Sekonic – beeső fénymérés üzemmódban (félgömb diffúzor) – szolgáltatta: 9.8 EV (vagy FÉ, kinek hogy tetszik). Ez volt a rendelkezésre álló fény. A többi mérés indirekt módban történt, a mérés-sort táblázatban foglaltam össze. Az OM-4 Ti mellé (a táblázatban alá) még bevettem a Fuji X-PRO3-as kameráját is, “miért ne?” alapon.

A végeredmény. A mérés ISO400-as környezetben zajlott

Ami rögtön szemet szúrhat, hogy a Sekonic ugyan helyesnek tűnő blende/záridő kombókat mér (pl. 1/15 sec., F8) mégis, az ebből képzett FÉ-érték jelentősen eltér a PENTAX-étól, mintegy +2 FÉ-vel. Mivel azonban az értékpároknál hozta az átlagot, szomorú szívvel hagytam figyelmen kívül az L-308x által képzett 9.8-as EV értéket. A második sorba a kézi spotmérő által mért adatokat írtam, először FÉ-ben, majd leolvastam a tárcsákról az összetartozó párokat is. A két fényképezőgépnél már könnyebb helyzetben voltam, a fénymérőket “spot”ra állítottam és leolvastam az aktuális adatokat.
Nagyon meglepett az OM-4 Ti mérőegységének pontossága: a KODAK szürkelapról vett értéke (V. zóna) pontosan megegyezik a Sekonic által mért – a beeső fényből alkotott – expozíciós idővel (F8 adott blendével), az árnyékok és a (csúcs)fények mért értékei szinte alig mutatnak eltérést egymástól.
Mi hasznunk származhat ebből? Hogyan ültethető ez a tapasztalat át a gyakorlatba?

Az OM-4 Ti-nél sajnos úgy nem, hogy kimérnénk a megtartandó csúcsfények és megtartandó árnyékok értékeit és ebből képezne egy helyes expozíciós értéket a kamera mikro-computere. De ne legyünk ennyire telhetetlenek: ha a fotográfus a fejét is használja, könnyedén dönthet. Fordítós (dia) filmnél a csúcsfényeket kell kordában tartani (akárcsak a digitális fotózásnál), míg a negatív filmekkel való munka az árnyékok megtartására ösztökél bennünket.
P.S.: Megfelelő gyakorlat esetén a multi-spot mérésmód is hasznos lehet, de akkor a középtónusokat érdemes belőni. Az pedig már legalább középiskolai szint. Szép fényeket! 🙂

Szöveg és fotók Mónos Gábor!

Mónos Gábor oldalán további remek szakmai cikkek érhetők el ha ide kattintasz.