INFRAVÖRÖS FÉNYKÉPEZÉS ANALÓG FILMES FÉNYKÉPEZŐGÉPPEL

Már csak a történelmi hűség miatt is, az analóg fotózással kell az infravörös fotók előállításának folyamati leírásának bemutatását is elkezdenünk. Ez a módja az infravörös fotográfiának egy egyszerű és kézenfekvő lehetőségét biztosítja a fényképezésnek. Befűzzük a gépünkbe a speciális infravörös filmet és elkészítjük a megörökíteni szándékozott fényképeinket. Néhány dolgot azért nem árthat tudnunk, ha ezzel a technikával szeretnénk a képeinket majd tartósan is fotografálni.

A 35mm -es infravörös filmek ISO 400 körüli fényérzékenységi értékek körül, vagy ennél magasabban lesznek. Az infravörös minden esetben jelentős ISO érzékenységet igényel analógtól és digitálistól egyaránt. Ez volt a dolgok egyszerűbbik fele. Alkalmanként előfordulhat, hogy infravörös filmeket hazai szaküzletekben csak nagyobb utánajárással fogunk tudni átmenetileg beszerezni, mivel a módszer kevésbé elterjedtsége miatt, a kereslet sem lehet még eléggé nagy irántuk. A kereskedőknek így gazdasági megfontolásoktól vezérelve, a ráfizetés érthető és indokolt elkerülése érdekében sem biztos, hogy megéri ezekből a filmekből nagyobb raktárkészletet ma már fenntartani. Egy 36 képkockából álló 35 mm -es infravörös tekercsért 2000 – 4000 forintot kell általában a virtuális boltok még virtuálisabb asztalaira az interneten letennünk. Az analóg filmeket soha nem lehet eléggé óvni a hő és időjárási ingadozásoktól, vagy egyéb más viszontagságokkal szemben. Ezek a filmek kifejezetten kényesek lehetnek az ilyen változásokra, vagy a magas páratartalommal szemben. A megfelelő körülmények közötti szállítás és tárolás tehát nagyon fontos. Az öregedési folyamat sem kifejezetten használ nekik ha nem elég gyorsan használnánk fel egyszer őket.

Túl sok filmet sem érdemes tehát csak azért begyűjteni mert a postai kiszállítás drága, a megrendelés folyamata komplikált, vagy a szakboltok polcai fogyhatnak ki ezekből a filmekből. Mindig érdemes csak annyit raktáron tartani amennyit el is fogunk tudni hamarosan használni belőlük. Ha egyszer egy ilyen filmet már megkezdtünk, akkor még inkább igaz, hogy mint a felbontott tej ez se maradjon túl sokáig a „dobozban”. Az előhívás is problémás, mert nem biztos, hogy minden labor elő fogja hívni a tekercseinket és végül könnyen lehet, hogy megint az internetre és a futárra leszünk ráutalva. Az elkészült, előhívott és papírra nyomtatott képek körülményes, helyigényes archiválásával, a papírra történő előhívás által okozott környezetvédelmi negatív hatásokkal egy ökotudatos fotósnak ma már szintén elég nehéz lehet majd megbarátkoznia. Az analóg fotográfia mára egy kifejezetten és köztudottan költséges és körülményes módjává vált a fényképezésnek.

Forgalomban lévő és még ma is gyártott infravörös filmeket a Rolleitől (Infrared 400), az Illfordtól (FP4+), vagy a Kodaktól (TRX-400) lehet szükség esetén beszerezni. Kivételes lehet persze azoknak az esete akiknek a nagypapa filmes masinája, a filmek beszerzési forrása, de a filmelőhívás lehetősége is kedvező feltételek mellett áll a rendelkezésükre. Főleg azoknak lehet az analóg infravörös fotográfia egy érdekes technikai kaland akiknek arra is módjuk van, hogy a filmjeiket maguk hívják elő és ehhez még a kedvet is megtalálnák magukban hozzá. A filmes infravörös fényképészet mindenképpen csak egy szűk és az analóg fotográfiával szemben nagyon elkötelezett műkedvelői csoportnak nyújthat igazi megoldást, a többieknek pedig kevésbé. De igaz, hogy akár még a Polaroid is él és virul, így temetni az analóg fotográfiát sem kell. Van aki még ma is bakeliten veszi magának a zenét és ujjal tekerős telefonnal telefonál.

Szöveg: P.G.

Kiemelt kép Illford FP4+ filmmel. (Forrás)