Bemutatkozik a Fotósviadal zsűri (5. rész) – Koncsol Tünde

A finisbe értünk. Már csak néhány nap és kezdetét veszi a verseny. Az elmúlt időszakban már olvashattátok a VI. Budapesti Fotósviadal zsűritagjainak bemutatkozásait. Végül, a zsűri egyetlen Hölgy tagját is szeretnénk, ha kicsit jobban is megismerhetnétek: nem más Ő, mint Koncsol Tünde, a 2021-es év Fearless Photographers nemzetközi versenyen megválasztott, legjobb esküvőfotósa.

Hogy egyből a lényegre térjünk: mióta is foglalkozol a fotózással, ki vagy mi indított el ezen az úton? Kérlek, mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek!

Szüleimnek köszönhetően egészen fiatalon ismertem meg ez a világot. Fotós családba születtem, tehát ezen nőttem fel. Az alapoktól kezdve mindent: a filmelőhíváson át a fényképezőgép működésén, kezelésén keresztül, valamint az utómunkálatokig bezárólag, mindent az édesapámtól és édesanyámtól tanultam el. Szinte egyértelmű volt, hogy ezen az úton kellene haladnom nekem is, igazán szerencsés voltam, mivel minden adott volt hozzá: a szülői látásmód, a technikai háttér – így nekem csak be kellett építenem a saját világomba és tovább kellett fejlesztenem. Persze voltak kitérőim, de végül utolért engem is ez a hivatás. Ha jól emlékszem 1997-től kezdődően már egyéni felkéréseim is voltak esküvőkre, mint főfotós. 

Kinek a munkái inspirálnak a leginkább, hogyan szoktál alkotni?

Paul Rogers az, akinek mikor először láttam a fotóit, az volt az a pont, ami mindent megváltoztatott, ami számomra úgymond sorsdöntő volt. Egy egészen másik világot képviselt és mutatott meg a képein keresztül, mint amiket megszokhattunk egy esküvőfotózás kapcsán. Az Ő képei voltak azok, amelyeken először éreztem azt, hogy „lelke” van a fotónak. Mindent átéltem, ami a fotó készülésekor történt. Fantasztikus érzés volt. Akkor döntöttem el, hogy a megszokott dolgokat elengedem és új irányt veszek ebben a műfajban. Ennek már öt éve. Aki pedig minden egyes fotójával a mai napig lenyűgöz az William Lambelet.

Amikor ott vagyok egy esküvőn és fotózok, egy láthatatlan fal mögé bújok és így „láthatatlanul” vagyok ott mindig-mindenhol. Én ilyenkor csak a munkámra figyelek, annyira koncentrálok, és belemerülök, hogy hamarosan a násznép és a pár is úgy viselkedik már, mintha tényleg ott se lennék, és ez a jó, mert ilyenkor lehet meglátni az igazán őszinte pillanatokat, amiket valóban érdemes lefotózni.

Hogy találtad meg azt a stílust, ami jellemzi a munkáidat és amit olyan sokan, annyira szeretünk? 🙂

2017-ig nem különböztem a hazai átlag fotósoktól, ugyanazokban a jól beállított és bejáratott pózokban fotóztam a párokat én is, mint mindenki. Ez így mind szép és jó volt, de nekem kevés volt a libbenő fátyol, hercegnők és hercegek fehér lovon a naplementében.. Valami mást szerettem volna viszont látni a képeimen, szerettem volna, ha a jól beállított pillanatok helyett valódi érzések jelennének meg rajtuk. Egyszerűen azt szerettem volna, hogy többek legyenek. Kutattam-kerestem a témában és egy alkalommal Paul Rogers képeit nézegetve világosodtam meg, hogy mi is az, amit szeretnék. Ő egy fotóriporterből lett esüvőfotós, aki egy fotóriporter szemével fotóz esküvőket, létrehozva ezzel egy igazán különleges képi-érzelmi világot. Ezzel a látásmóddal hatalmas kontrasztot állít, mivel nem ezt szoktuk meg egy esküvőfotóstól. Ő a cukormáz helyett a valóságot láttatja. Teljesen rabul ejtettek a képei, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy váltanom kell, így váltottam a dokumentarista/zsurnaliszta stílusra, amiben eleinte én sem voltam biztos, hogy menni fog, hiszen ez egy olyan stílus, ami tanulható ugyan, de nem megy mindenkinek, és én is féltem tőle, viszont meg kellett próbálnom. Azóta talán már mondhatom, hogy sikerült ☺

Egy kis segítség a viadalozóknak 🙂 – Milyen szempontok szerint értékelsz egy fotót, amit látsz éppen, mitől lesz egy kép AZ A KÉP?

Számomra az a fontos, hogy meséljen a kép, hogy olvasni tudjak benne. Nem kell, hogy tökéletesen legyen komponálva, sokkal inkább fontos az, hogy valódi legyen! Hogy érezzem, amit akkor érezni lehetett, szeretem, ha egy fotó megdöbbent, lenyűgöz, ha van lehetőségem kicsit elveszni benne.

Mit tartasz fontosnak általában az életben és milyen értékeket képviselsz alkotóként?

Nagyon fontosnak tartom, hogy én, mint fotós felismerjem az egyediséget és képeimmel meg is mutassam azt másoknak is. Számomra nagyon fontos, hogy mindenkire figyelni tudjak, hogy átéljem, amit ők élnek át azon az eseményen. Úgy gondolom, hogy az életben is nagy hangsúlyt kell fektetni az igazi őszinteségre és ez az, amit a munkáimon keresztül is át akarok adni. Hatalmas felelősség esküvőfotósnak lenni, hiszen a pár életének egyik legmeghatározóbb pillanatát kell megörökíteni, és kell, hogy Ők is értsék mekkora súlya van annak, hogy „igent” mondanak. Hogy a jelenlévők együtt ünneplik őket, és hogy a képeiket visszanézve majd újra átélhessék azt a napot. 
Valódiság, őszinteség – úgy gondolom ezeket az értékeket igyekszem képviselni minden területen.

Mit tanácsolsz a résztvevőknek, szerinted mi a siker titka ezen a pályán, vagy akár a viadalon?

Hogy ne másokra akarjanak hasonlítani, hanem -ha kell- látva mások munkáját inspirálódjanak és mindemellett kemény munkával keressék- és találják meg a saját irányukat, amit teljes bedobással tudnak képviselni bárhol és bármikor. Nincs egyértelmű útvonal a sikerig. Ami egyértelmű az az, hogy szinte mindig kemény munka van mögötte.

Ha eddig nem tetted volna; kezd el követni Tünde munkásságát Instagram oldalán, ahol rengeteg remek fotót láthatsz tőle!
Fontos! Ha szeretnél részt venni a VI. Budapesti Fotósviadalon, akkor ne habozz! Jegyet venni és regisztrálni ezen a linken van lehetőség! 
Kortól, szaktudástól függetlenül várjuk a fotózás szerelmeseit erre az igazán izgalmas programra! Tarts velünk!