A Fotósviadal elmúlt 10 éve

Senkit ne zavarjon meg a IV. Budapesti Fotósviadal elnevezés – a szeptember 19-én rendezett verseny valójában már a 12. a sorban. Nézzük, mi is történt az elmúlt tíz évben, az I. Veszprémi Fotósviadal óta!

Az első Fotósviadalt még a Pannon Egyetem Fényképészkör szervezte meg 2010 májusában. A 2009-ben alakult csapat magja a bécsi Fotomarathon mintájára szervezte meg az egész napos programot a veszprémi fotósoknak. Ezen az első versenyen mindössze hét fotós jelent meg, köztük Bokor Béla, aki zsinórban háromszor vitte haza a Fotósviadal frissen alapított vándorkupáját, amely így a szabályok értelmében örökre az övé lett. A tízéves évforduló alkalmából megkerestük Bokor Bélát, hogyan emlékszik vissza a veszprémi versenyekre.

• Hogyan emlékszel vissza a versenyre, van olyan emlékezetes pillanat, amit kiemelnél?

A versenykiírás olvasása volt az első ilyen pillanat! Már akkor nagyon megtetszett a Fotósviadal menete: több téma, de mégis egyszerre csak egy, különböző helyszínek, határidővel, nagyon izgalmasnak ígérkezett. Szeretem a kihívásokat, és akkor kezdő hobbi fotósként nagy lehetőséget éreztem ebben a megmérettetésben. Igaz, egyáltalán nem érzem magam kreatívnak, és mivel az utómunkában sem jeleskedem, a szabályok nekem kedveztek. Három versenyen voltam, az harminc kép, de szinte mindegyikre emlékszem. Volt közte sok kapásból működő és kivitelezhető ötlet, sokszor azonban a legjobb ötleteket nem sikerült megvalósítani, ilyenkor jött a gyors újratervezés, előző ötlet teljes törlése, majd a határidő miatt frászt kapva rohanás az új ötlet komponálására. Sokszor volt, hogy leblokkoltam és egy épkézláb ötletem se volt, ilyenkor a jó Isten megszánt, és elém hozott olyan szituációkat, hogy nekem csak a gombot kellett lenyomni. Rendkívül jól éreztem magam a Viadal közben, jól szervezetten mentek a dolgok, nem volt semmi fennakadás, ami megzavarta volna az alkotást. Járókelőket vontam be sokszor az ötletembe, húszemeletes házba szöktem be és csengettem be lakásokba, hajléktalanokat, szerelmes párokat sikerült megnyernem egy-egy képhez, és még sorolhatnám.

• Hogyan készültél az első versenyed után a többire?

Az első verseny nagyon jól és könnyen sikerült. Jól ráéreztem a lényegre,  sok képemre még ma is büszkén tekintek vissza, még mindig tetszik az ötlet, és úgy érzem, jól sikerült a kép. A következő versenyre magabiztosan mentem, nem izgultam, hittem magamban és reméltem, hogy az előző évhez hasonlóan újra beindul a gépezet, és szinte maguktól jönnek majd a jó ötletek és az ügyes megvalósítások. Itt már érezni lehetett, hogy a szervezők kicsit jobban átgondolták a témákat, és jóval nehezebbeket is kiosztottak. Hangulatot, dallamot elég érdekes így elsőre jól lefotózni. Sokaknak ez nem is sikerült.

A harmadik verseny előtt és oda úton izgultam a legjobban. Már azt is megbántam, hogy beneveztem, és inkább bárhol lennék, csak nem ott. Nagy volt a teher a vállamon két első hely után harmadszor is megmérettetni magam, az ismerősök is elvárták a jó szereplést. Hiába tudtam, hogy már kétszer nyertem, mégis nagyon bizonytalan voltam. Mikor beértem a terembe, hallottam mikor mondták, hogy “ő nyert tavaly is”. Persze ezt jól esett hallani, de mégis nagyon izgultam és remegő kezekkel indultam az első képet megcsinálni.

• Van valami titka a sikernek?

Talán az, hogy komolyan vettem, szerettem volna magamból kihozni a maximumot, bizonyítani szerettem volna, hogy igenis utómunka nélkül is lehet “tökéletes” képet készíteni. Átgondoltam mire lehet szükségem, vittem egy csomó felszerelést, még tárgyakat is, ha esetleg valamire szükség lenne. Így került elő pl. egy sakktábla is az egyik képemhez. Minden objektívemet elvittem, lett kép, amit 400 mm-es teleobjektívvel készítettem, vakut, állványt, távirányítót, derítőlapokat is becsomagoltam. A vázban előre beállítottam fekete-fehér kontrasztos képet, például a dallamok témához ez kellett. Viadal közben csak odafigyeltem, és próbáltam a témát elolvasva az első egyszerű ötleteket kiverni a fejemből, és kicsit megfordítva próbáltam elképzelni a feladatot: milyen képet kellene látnom ahhoz, amiről ez a téma jönne le egyértelműen? Ha ez sikerült, akkor már csak meg kellett valósítani, ami bevallom sokszor elég nehezen ment. Volt egy-két kép, amiről komolyan azt gondoltam, hogy nagyon jól sikerült, de volt olyan is, amit akkor és ott kínomban készítettem, és csak napokkal később fogtam fel, hogy mennyire jól összejött az is, pedig csak a véletlen hozta úgy. Tehát a sikerem nem az én tudásom, tehetségem mutatója, inkább a jókor-jó helyen-jó pillanatban, és a szerencse, na meg az Úr Isten segítsége együtt hozta meg nekem ezeket a képeket.

• Volt kihatással a verseny a fotós pályádra?

Nagyszerű érzés volt évről évre jól szerepelni, és szívesen mutattam meg másoknak a képeimet. Nyugodtabb lettem, nem akartam már annyira bizonyítani, jól éreztem magam, és kicsit könnyebben tudtam fotózni utána. Nyáron fotós táborokban vetítettem le a képeimet, sokszor a téma megadása nélkül, és a nézőknek kellett kitalálni a megadott témát, ami meglepetésemre sok esetben sikerült is. Azóta kicsit megváltozott a viszonyom a fotózáshoz, jó irányban.

Az első verseny után rengeteg pozitív visszacsatolás érkezett, így 2011-ben újult erővel került sor a második versenyre, amire már több, mint hatvanan regisztráltak. Évről évre egyre több résztvevővel indult a verseny egészen 2015-ig, amikor is lezajlott az utolsó veszprémi verseny, a VI. Fotósviadal. Időközben voltak kisebb társrendezvények, mint a 2014-es Fotósviadal Balatonfüred, vagy a különlegességnek számító, fesztivál hangulatú, Veszprémi Egyetemi Napokra szervezett Fotósviadal.

A Fényképészkörhöz időközben új tagok csatlakoztak, köztük az akkor még középiskolás Illy Eszter, aki azóta is a Fotósviadal szervezői csapatának oszlopos tagja.

• Még gimnazistaként csatlakoztál a Fényképészkörhöz, majd a Fotósviadal szervezőihez, hogyan élted ezt meg akkor?

Egy szerencsés véletlennek köszönhetően szereztem tudomást a Fényképészkörről, és bár még csak egy 17 éves, lelkes amatőr voltam, és az egyetlen gimnazista a csoportban, nagy örömömre azonnal szívélyes fogadtatásban részesültem. Csodásnak tartottam – és tartom jelenleg is -, hogy létezik egy ilyen közösség, rengeteget tudtam tanulni, a találkozók, a fotózások, a közös beadandók igazi fénypontjai voltak a gimis éveimnek. Nagyon büszke voltam arra, hogy a Fényképészkörhöz tartozhatok, hogy együtt fejlődhetek a srácokkal, sőt, még mielőtt leérettségiztem, az akkori aktuális, közös kiállításunkon már az én fotóim is megtekinthetők voltak. 2010-ben kezdődött ez az út a csapattal, és ma már az egyesület tagjaként ugyanolyan boldogsággal tölt el, hogy közéjük tartozom.

A Fotósviadalról amint tudomást szereztem, felkeltette az érdeklődésem: rendkívüli különleges és eredeti koncepciónak tartom. A mai napig hálás vagyok Tamásnak és Beninek, hogy először kisebb, majd egyre nagyobb feladatokkal is megbíztak, így szép lassan teljesen belefolyhattam a szervezésbe. Egy egészen új világ tárult elém. A háttérmunkálatok által rengeteg olyan tapasztalatot szereztem, amelyeket a mindennapok során nem feltétlenül tudtam volna – egészen elképesztő így a verseny színfalai mögött működni, a mai napig meglepő és izgalmas fordulatok és kihívások övezik a majdnem egész évet átívelő folyamatokat. Csodálatos érzés, hogy évről évre több versenyző vesz részt a versenyen, látni azt, ahogyan örömmel fotóznak a nap során, és közben ott van a tudat, hogy ezt közösen hozzuk létre, szervezzük meg számukra. 

• Mit tud adni a verseny a résztvevőknek? Miért ajánlanád?

A Fotósviadal koncepciójának köszönhetően nem csupán szakmai oldalról nyújt kihívást, hiszen nyers fotókat adnak le a versenyzők, hanem a kreativitásukat is próbára teszi. Évről évre a témákat igyekszünk úgy megalkotni, hogy a résztvevők szabadon mozoghassanak, egy szélesebb spektrumon a megalkotásuk során, és ez jól is működik, hiszen egészen elképesztő, szuper kreatív koncepciók születnek. Ami még egy extra kihívás, és igazán különlegessé teszi a versenyt, az az időkeret mindegyik témánál – ennek köszönhetően minden versenyzőnk beoszthatja a saját idejét. Van, aki ezáltal a 8 témával délután kettőkor végez,és van, aki a nap végén adja le az utolsó fotót, minden percet kihasználva – egy biztos, a megmérettetés végére minden versenyzőnk kellemesen elfárad. Külön öröm látni, hogy vannak évről évre visszatérő fotósaink az ország különböző pontjairól, baráti társaságok, családok, illetve minden évben alakulnak a verseny napján is új csapatok, akik együtt járják a várost a nap folyamán. Örömmel ajánlom a Fotósviadalt mindenkinek, aki szeret fotózni, mert szaktudástól függetlenül tud egy olyan különleges, egész napos élményt nyújtani, amely egy igazi kihívás, valamint lehetőséget ad a fejlődésre, és egy szuper közösséghez való tartozásra egyaránt – az sem utolsó szempont, hogy minden évben fantasztikus nyereményeket lehet hazavinni!

Egy év kihagyása után, 2017-ben jött el a fordulópont a verseny életében, amikor a szervezői gárda ismét összeállt és nekiláttak, hogy ezúttal Budapestet hódítsák meg. Már a legelső Budapesti Fotósviadalra összesen 120 regisztráció érkezett, ezt követően közel 150, majd a harmadik versenyen már több, mint 190-en regisztráltak a versenyre.

2020-ban a veszélyhelyzethez igazodva májusban lezajlott az első Online Fotósviadal, mert ugyan a versenyt el kellett halasztani, mégsem lehetett az otthon unatkozó fotósokat kihívás nélkül hagyni. Az eddigi tizenkét Fotósviadal sikersorozatnak számít, és 2020 őszén, immár negyedik alkalommal kerül megrendezésre a Budapesti Fotósviadal, ami immár szerves része a főváros kulturális életének. Ruppert Tamással, az egyesület elnökével, a Fotósviadal megálmodójával értékeltük a verseny egy évtizedes múltját.

• Hogyan értékeled az elmúlt 10 évet?

Az elmúlt egy évtizedben nem csak a verseny, de a szervezők, a csapat és a közösség is rengeteget változott és bízom benne, hogy mindenki egy nagyon komoly fejlődésnek éli meg ezt a változást. A verseny nem csak össz költségvetésében és létszámban tudott fejlődni, hanem minőségében és szervezettségében is komoly sikereket értünk el. A szervezői törzsgárda mára már egy igazán jól együttműködő csapat lett, ahol mindenkinek megvan a saját felelősségi köre, amibe beletanult az elmúlt években. Véleményem szerint idén, 2020-ban jutottunk el oda, amikor már tényleg nagyon jól szervezetten, mindent alaposan átgondolva és mindenre felkészülve tudunk nekivágni a versenynek.

• Merre tart a verseny? Mi az elképzelt jövőkép a következő tíz évre?

Talán a májusi online Fotósviadal hozta meg azt az áttörést, amire a versenynek már régóta szüksége volt: elkészült a nulladik verziója annak az online rendszernek, ami kezeli a teljes nap adminisztratív folyamatait, beleértve a képek feltöltését, a témakiosztást, az időmérést, a versenyzők értesítését, egyszóval mindent. A májusi veszélyhelyzet idején szervezett verseny remek lehetőség volt tesztelni a rendszert, rengeteget tanultunk, és igyekeztünk minden hibát javítani. Sőt, sok új funkcióval bővült a rendszer.

A másik nagy lépés a zsűri szervezésében történt, ezen dolgoztunk és dolgozunk talán a legtöbbet a mostani verseny kapcsán, de erről majd hamarosan olvashattok!

És hogy mi lesz 10 év múlva? Rengeteg ötletünk van, sok dolog történik párhuzamosan, de egyelőre még minden a kulisszák mögött van. Annyit azonban elárulhatok, hogy szeretnénk eleget tenni annak a folyamatos kérésnek, hogy legyen több Fotósviadal!

A verseny mellett nagy erőkkel dolgozunk azon, hogy a rendezvény tulajdonosa, a Pannon Fényképészkör Egyesület is fejlődjön. Remek fotós csapat gyűlt össze, nagyon sok programon vagyunk már túl ebben az évben. A legnagyobb terveket itt szövögetjük, arra bíztatok mindenkit, hogy ha szeretne egy fantasztikus fotós csapathoz tartozni, akkor ne habozzon írni nekünk a pfe@fotosviadal.hu címre.

A IV. Budapesti Fotósviadalra a fotosviadal.hu oldalon regisztrálhattok.