Tamron 17-28mm f2.8 DI III RXD – Mindenkinek, aki szereti
Akik követik a Záridőn a teszteket, azok tudják, hogy nem laborban tesztelünk. Ennek az egyik fő oka, hogy nem labor körülmények között használjuk az objektíveket a mindennapok során és ha csak egy egy tulajdonságot ragadna meg az olvasó, akkor gyanítom, hogy a legtöbb objektívet nem vennék meg. Véleményem szerint sokkal több dolgot kell mérlegelni egy objektív vásárlása előtt mint, hogy megjelenik a peremsötétedés, vagy a kromatikus aberráció. Különösen igaz ez manapság, amikor sokan azért váltanak DSLR-ről MILC-re, mert fontos a könnyebb súly.
Első körben nézzük meg az ellenfeleket. A Tamron Sony E bajonettes full frame vázakra szánja ezt az optikát, így nem lehet kikerülni, a Sony 16-35mm f2.8 GM objektívet, ami minden bizonnyal sokkal jobb tulajdonságokkal bír, mint a Tamron, de árban is jelentős a különbség. A Sony 16-35mm f2.8 GM 800.000Ft környékén van, míg a Tamron 350.000Ft jelenleg. Pár hete még 300.000Ft volt, talán valami akcióban lesz még szerencsénk ezzel az árral találkozni. Sigma fronton a 14-24mm f2.8 DG DN lelhető fel, 500.000Ft körüli árcédulával.
Személy szerint amikor Sony-ra váltottam, az volt az elhatározásom, hogy Sigma objektíveket veszek hozzá. Canon-os korszakomban használtam a Sigma 35mm f1.4 Art lencsét és nagyon tetszett. Aztán valahogy másképpen hozta a sors. Elkényelmesedtem. Amíg DSLR esetén már megszoktam a súlyt, addig a könnyű Fujifilm-es évek hisztissé tettek és nem vagyok hajlandó egy könnyű MILC-re nehéz objektíveket felrakni ( Lehet majd kinevetni, ha mégis szerelembe esek egy nehézsúlyú cédába! 🙂 ). Nyilván vannak olyan fotósok, akiknek kiemelkedően fontos az, hogy ha a megbízó pixelenként ellenőrzi az elvégzett munkát, akkor is elégedett legyen. Az én ügyfélköröm nem reklámcégekből áll, hanem hétköznapi emberekből, akiknek nem kell óriásplakátra fotóznom és nem vizsgálják a fotókat 500-szoros nagyításban.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
- Az OM System OM-1-re LS-P5-öt!
- Pannon Fényképészkör Egyesület – jövőkép a hobbi fotósoknak
- Csukárdi Sándor – Kati, ugye?
- Tóth Amelita – A “piéta” megszületése
Számomra a gyors AF, az éles rajzolat, a könnyű súly ami fontos. Így végül a Sigma optikák helyett Tamron-okat vásároltam a Zeiss 55mm f1.8 és Viltrox 85mm f1.8 mellé. A Sony 16-35mm f2.8 GM 680g, a Sigma 14-24mm f2.8 DG DN 795g, a Tamron 17-28mm f2.8 420g. Persze a könnyű súlynak ára is van. A Tamron műanyag tubust kapott és a gyújtótávolságok sem éppen szokványosak. A 28-75mm f2.8-hoz viszont remekül passzol.
A tubusra nem kapunk semmi extrát. Nincsen programozható gomb sem, egy átlagos, minden feltűnést mellőző objektívről van szó. Amit nagyon szeretek a Tamron-ban, hogy a Sony E bajonettre szánt üvegeit azonos, 67mm-es szűrőmenettel gyártja. Szerintem ez sem mindegy, mert jelentős összegeket lehet spórolni, ha elegendő egy szűrőt csak egy méretben megvenni és az használható a többi optikán is.
Miután most már tudjuk, hogy ez egy könnyű, puritán objektív, aminek az árazása sem szállt el, a nagy kérdés, hogy mit produkál használat közben. A Tamron nem fukarkodott az extrább lencsetagokkal. Az optikai rendszer 13 lencsetagból áll. Ezek között találunk egy hibrid aszférikus, két aszférikus, két alacsony szórású és egy extra alacsony szórású lencsetagot is. A Tamron mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legjobb képminőséget kapjuk, miközben az objektív súlya is alacsony maradjon. Mondhatni, hogy a terv majdnem sikerült is.
17mm-en és f2.8-as blendénél jelentős a vignettálás. Engem ez nem zavar, sőt a legtöbb fotómra utólag még szoktam is tenni. Ami viszont sokakat zavarhat, hogy a szélek felé egyre lágyabb a rajzolat. Hozzá teszem, hogy f2.8-on. Ha rekeszelek, akkor sokkal jobb az eredmény, annyira, hogy csupán egy fényértéket rekeszelve, már f4-nél is helyre áll a béke és a szélek felé már alig észrevehető a lágyulás. Viszont a vignettálás még tovább rekeszelve sem szűnik meg. Valamennyit halványul, de teljesen nem fog eltűnni. Mivel ez egy zoom objektív, természetesen el lehet játszani a gyújtótávolságokkal, hogy mit mutat ha szűkebbre veszem. 20mm-nél már a vignettálás is szinte eltűnik és a rajzolat is sokat javul a széleknél. 24mm-en teljesen nyitott rekesz mellett sem tapasztaltam vignettálást, a sarkok még egy picit lágyabbak, de ez még 28mm-en sem szűnik meg teljesen. Az tény, hogy 28mm-nél már valóban nagyon keresgélni kell az eltéréseket, de ha a szemüvegem helyett felrakom a kontaktlencséimet, akkor bizony még én is kiszúrom. Na de, hogy ez mit is jelent a gyakorlatban? A kép szélein eltűnhetnek vagy összemosódhatnak apró, pici részletek. Azt újra ki kell emelnem, hogy f2.8-nál. Ha csak egy fényértéket rekeszelünk, akkor már sokkal kiegyensúlyozottabb az eredmény.
Én elsősorban portrézok, azoknál a fotóknál kevésbé van jelentősége annak, hogy a szélek felé mennyi részlet marad meg. Sőt, egyáltalán nem bánom, ha kevésbé éles. Nyilván sokan lesznek, akik felszisszennek, hogy nagylátóval portrézni? Igen, szinte minden sorozatomban van egy egy fotó, amit nagylátóval csinálok, mert nagyon szeretem a torzítását és egy nagyon különleges hangulatot ad a fotóknak. A portrézások során, ami nekem kiemelkedően fontos, az AF, sőt tovább megyek, mert az Eye AF. A Tamron lencséivel általában nincs gondom a fókuszálás terén sem. Nekem egy Tamron 20mm f2.8 fix obi a nagylátóm, kifejezetten 20mm-es obik akartam, de majd egy következő írásomban mesélek erről az obiról. Annyit érdemes megjegyezni, hogy néha az AF ennél a 20mm-nél belassul, ha folyamatosan a szemérzékelőt használjuk, de nem ismeri fel az arcot, szemet és ezért át kell váltanom a normál AF-re. Nekem úgy van beállítva a vázam, hogy a szemérzékelő AF-hez nyomva kell tartanom egy gombot. Ha elengedem a gombot, akkor kikapcsol a szemérzékelő. Azért használom így mert gyakran kell váltanom fotózás közben a sima AF és a szemérzékelő között. Ezeket a gyorsabb váltásokat a Zeiss 55mm f1.8 maximálisan jól lekezeli, eddig a Tamron 28-75 f2.8-al sem tapasztaltam lassulást, de a kis 20-as néha megcsinálja. Lehet, hogy kellene valami frissítést néznem rá. A Tamron 17-28mm f2.8 esetében sem tapasztaltam semmi lassulást. Folyamatosan váltogattam az Eye AF és a sima AF között és minden gond nélkül tette a dolgát.
Ha már szóba került a nagylátó torzítása, azért azt is érdemes megjegyezni, hogy hiába a sok extra lencsetag, azért van ám torzítás rendesen. Alap esetben nem sok párhuzamos vonalat lehet felfedezni 17mm-nél. Azonban az objektív kommunikál a vázzal és ha bekapcsoljuk a vázon belül, hogy a torzítások legyenek korrigálva, akkor azt elég jó hatékonysággal megteszi a váz. A lencse profil elmentésre kerül a fájlban, így ha a nyers ARW-t Camera RAW-ból átlököm Photoshop-ba, gyönyörűen lehet látni, hogy a legtöbb vonal majdnem egyenes lesz. Volt nálam egy Viltrox 20mm f1.8 objektív nem is olyan régen. Az egy teljesen manuális objektív, semmi elektromos kapcsolata nincs a vázzal. Annál például nem volt szükség szoftveres hókuszpókuszokra ahhoz, hogy a vonalak egyenesek legyenek. Mondjuk az nem is volt egy könnyű kis optika.
A pár hét alatt, amíg nálam volt, fotóztam vele portrét, egy öreg Trabantot, elvittem Tokajba, ahol épületet is fotóztam. Használtam tűző napon, borús időben és esti fények között is. Minden helyzetben elégedett voltam a gyorsaságával, nem keresgélt a fókusz. Az RXD az objektív nevében a Rapid Extra Silent Stepping Drive-ra (a léptetőmotorra) utal. Ahogyan a nevében is benne van, csendes. Valóban az, szerintem csendesebb, mint a 20mm-es objektívem, amiben egy OSD léptetőmotor kapott helyett. Azt viszont, hogy videósok számára is kellően csendes lehet ez az optika, azt nem tudom megmondani. A 20mm f2.8 esetén fórumokban már láttam panaszt. Ami még sokak számára fontos infó lehet, hogy időjárásálló szigetelést is kapott az objektív és ez mellett belső élességállítással rendelkezik, így a frontlencse nem mozog előre-hátra és nem is fordul el élességállítás közben.
Nekem nagyon tetszett ez az objektív. Kinek ajánlanám? Főleg azoknak, akiknek nem fontos a torzítás mentes eredmény. Ha a Tamron-ban, mint rendszerben gondolkodik valaki, akkor az egységes szűrőméret mindenképpen előny, ahogyan az is, hogy ezek könnyű MILC-re tervezett kis súllyal megáldott objektívek. Ár, érték arányban is remek optika. Tulajdonképpen mindenkinek ajánlom, aki szereti a nagylátószög adta perspektívát.
Szöveg és fotó: Roszberger Bandi