Araki a kontraszt fotósa
Emlékszem, hogy amikor hallgattam a történetét fotótöri órán, akkor talán ő volt az, aki leginkább megfogott. Megmarkolta a szívemet és nem akart elengedni. Ha találkozok egy egy fotójával, ez ma sincsen másképpen.
Nobuyoshi Araki fotográfiája olyan számomra, mint ha helyettem is a világba kiáltaná azt a fájdalmat, amit én nem merek ilyen szinten kiadni magamból. Hihetetlen kontrasztban állnak a fotói egymással. De ki is ő valójában és miért ilyenek a fotói?
1940-ben született Tokióban. Már gyermekként találkozott a fotózással mert édesapjának ez volt a hobbija. Apjának nem lett a fotózás a megélhetése, de annyira jól művelte, hogy gyakran kapott felkéréseket. Általában Araki is jelen volt ezeknél a munkáknál, mint segéd, így bőven volt lehetősége beleszeretni a fotográfiába. A középiskola után fotómérnökként tanult tovább. A tanulmányait követően, 1963-ban fotográfusként helyezkedett el a Dentsu nevű reklámügynökségnél. Itt találkozott Yokóval, aki később a felesége lett és nagy hatással volt Araki további munkásságára.
Házasságkötése után a saját útját kezdte járni. Szinte minden pillanatát dokumentálta a házasságának. Rengeteg fotót készített a feleségéről, amelyeket szívesen publikált is. Ez a mai világban már nem is lenne olyan nagy durranás, hiszen a közösségi oldalak, az Instagram éppen arról szólnak, hogy az emberek egy bizonyos szinten dokumentálják a hétköznapjaikat és ezt kvázi közre adják. Nem szabad elfelejteni, hogy Araki a 70-es években kezdte a nyilvánosságra hozni ezeket a képeit, ráadásul nem is egy megszokott stílusban. A felesége nem egyszer ruhátlanul jelenik meg a képein, vagy éppen olyan érzelmes, intim pillanatok kerültek negatívra, amiket akkoriban nem volt szokás közönség elé tárni. Ezek jelentős részét talán még ma sem lehetne kitenni az Instagramon, mert törlés, tiltás lenne a vége.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
Araki fotói annak ellenére, hogy nyersen ábrázolják a valóságot, mégis tele vannak érzésekkel és süt belőlük, hogy rajong a feleségéért. Érzelmes utazás című albumát 1971-ben adta ki, ami a Yokóval töltött nászútjukat mutatta be a publikumnak. Araki témáiban a fordulatot az élete nagy tragédiája fogja előidézni. Húsz év házasság után, Yokó nagyon fiatalon elhunyt. Araki, rá jellemző módon, ahogy dokumentálta a szülei, úgy a felesége halálát is. A kórházban, ahol Yokó haldoklott, lefotózta a feleségének szakított utolsó virágot, aminek éppen olyan nagy jelentősége lesz később, mint amikor Yokóval megismerkedett a reklámügynökségnél.
Azt hiszem, hogy Araki a fotóiba zárta az életét, az érzéseit és ezért hatnak rám annyira ezek a képek. Néha írok verseket és van egy versem, amit a következő két sorral zárok:
„Életem mostantól fotókba zárkózott,
Képeimbe költöztem, rám találhatsz ott.”
Sok lelki vívódásomat viszem bele a fotóimba és éppen ezért hullámzó is a témáim sora. Az életvidám színektől ragyogó idealista fotóimat gyakran nagyon kontrasztos, sötét, depresszív képek váltják. Araki azonban sokkal tovább megy, olyan vizekre téved, amikre nekem talán soha nem lesz merszem kihajózni. Már házas emberként is fotózott utcán prostituáltakat, de a felesége halála után, mint ha valami elszabadult volna Arakiban.
Rendre megkötözött és kikötözött nőket fényképez, ezek a képei mind szexuális töltéssel bírnak. A kikötözés egy fajta rituálé, de aki nem ismeri ennek a hátterét, bizony nehéz határt szabnia egy, a szexualitásban megjelenő rituálé és a pornográfia között. Mint ha Araki szándékosan akarna térdig gázolni a prostitúcióban, az erkölcstelenség pöcegödrében. Az ilyen témájú fotói közé ékelődnek be a virágokat ábrázoló képei. Yokó csodálatos virágkölteményekkel díszítette a lakásukat és ezek a virág képek számomra olyan, mint ha a feleségére emlékezne általuk. Nem lehet véletlen, hogy Araki fotóin a virágok megjelenése a Yokónak szánt utolsó virág megörökítésével kezdődött. Azt érzem, mint ha Araki a felesége csodálatos tiszta lényét virágokba zárta volna és időnként azt jelenítené meg, hogy pihentesse a lelkét a megannyi drámai, a prostitúcióban kiszolgáltatott, megkötözött nő ábrázolása között. Minden egyes lefotózott virág, egy makulátlan léleksugár, ami visszaránthatja a mocsokból. Emlékek, gondolatok fényképbe zárva olyan békeidőkből, amiket szeretne újra átélni, mert vele volt élete legértékesebb kincse, imádott felesége.
Szöveg: Roszberger Bandi
Kiemelt kép: Fotó: Nobuyoshi Araki, Forrás: https://www.cerclemagazine.com/