“Hogyan fotózok én”
Hűséges olvasóink már tudják, hogy időnként bemutatok egy-egy olyan jeles fotográfust, aki munkássága meghatározó súllyal bírt a fotózás történelmében. Mai fotósomat bizonyára sokan ismerik, de mégis nagyon nehéz őt úgy bemutatni, hogy az méltó legyen személyéhez. Éppen ezért a bemutatkozás lehetőségét átengedem magának a fotósnak és egy kicsit rendhagyó módon írok róla.
Joel Meyerowitz hatalmas kedvencem és bár a munkái valóban beírták magukat a fotográfia történelmébe, ő maga egy ma is élő és aktívan munkálkodó személy. Portfólióját tájképek és portrék övezik, de kétséget kizáróan az utcai fotózás, amivel leginkább összeforr a neve.
Számos adatot lehetne közölni róla, csupa olyat, amivel fotós lexikális tudásunkat növelhetjük. 24 évesen kezdett fotózni, sokáig fekete-fehér nyersanyagra dolgozott, majd a 70-es évek elején váltott a színes utcai fotókra. Tucatni könyvet jelentetett meg, 17 albummal büszkélkedhet. A BBC a sok híresség mellett őt is bemutatta a The Genius of Photography dokumentumfilmben. Azt gondolom, hogy igazán akkor ismerhetünk meg valakit, ha a lelkébe látunk és végig követhetjük azokat a belső folyamatokat, amik lejátszódnak benne fotózás közben.
KAPCSOLÓD CIKKEK:
A „Hogyan fotózok én” című könyvében éppen ezt a Meyerowitz-ot ismerhetjük meg és a számos adat felsorolása helyett, inkább ezt a könyvet ajánlom számotokra. Nem technikai könyv. Rengeteg jó tanács van benne, de Meyerowitz, véleményem szerint nagyon bölcsen, a fotózást, mint szellemi tevékenységet ragadja meg soraival. Ahogyan írja is: „A fotózás technikai oldala sosem érdekelt különösebben. Úgy értem, tudom, hogyan kell a gépet úgy használni, hogy a felvétel korrekt legyen, de a dolog műszaki része nem nagyon foglalkoztat.” (Joel Meyerowitz – Hogyan fotózok én, 82. oldal)
A könyvben olyanokról is olvashatunk, hogyan fejleszthetjük a látásunkat, vagy éppen, hogyan érdemes kommunikálni az utca emberével. A kommunikációval fogok még én is foglalkozni, de egy kis ízelítőt már adtam magamból az „Etikett fotósoknak – A belbecs” című írásomban. Ha még nem olvastad, akkor kattints ide. Ezen a vonalon felfedeztem némi hasonlóságot abban, ahogy én látom és a Meyerowitz által megfogalmazott gondolatok között.
Azt bizonyára sokan tudják, hogy ő volt az egyetlen fotóművész, aki fotózhatott a 2001. szeptember 11-i eseményeknél, a romok eltakarítása közben. Sok városi legenda kering arról, hogy keveredett ő oda és hogyan tudta elkészíteni az ismert felvételeket. Ráadásul sok fotójánál nagyformátumot használt, ami nem éppen egy könnyű kis zsebgép. Ennek a történetét is megismerhetjük a könyvből.
Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet nem csak street fotósoknak!
Kiemelt kép: Fotó: Joel Meyerowitz: Welders in South Tower, 2001. Collection Miami Art Museum Forrás: maimanohaz.blog.hu
Szöveg: Roszberger Bandi