Etikett fotósoknak – A belbecs

Most jön az a rész, amikor a narrátor azt mondja, hogy az előző rész tartalmából. Legutóbb a külcsínt taglaltuk. Esett szó ékszerekről, öltözékről, hajról, tetkóról stb. Ebben a részben a belső tulajdonságokat próbálom kivesézni. Ez talán még nehezebb, mint a külsőségek, hiszen nem elég az, hogy illedelmesen tudjunk köszönni. Ha már a köszönésnél tartunk, akkor tudtok kezet fogni?

A kézfogás elképesztően fontos. Ezzel teszed az első benyomást. Ha a fotós férfi, és egy hölggyel találkozik, akkor megvárja, hogy a hölgy nyújtson neki kezet. Ha a fotós egy hölgy, de a megbízó egy férfi, akkor az lenne az evidens, hogy a hölgy nyújt kezet először. Azonban fontos a hierarchia, mivel a megbízó a főnök, így adott esetben ragaszkodhat az elsőbbséghez. Mindenesetre azt gondolom, hogy a hölgyek ne essenek pánikba, abból baj nem lehet, ha ők nyújtanak előre kezet. Kézfogás közben a másik fél szemébe nézünk, ez egyenességet, magabiztosságot sugall. Finoman kell megfogni a másik kezét, határozott, közepesen erős szorítással. A túl lágy sem jó, de a túl erős sem illendő. Kézfogás közben bemutatkozunk. Bevallom őszintén, hogy én annyira a kézfogással szoktam foglalkozni ilyenkor, hogy soha nem jegyzem meg a másik fél nevét. Ez nem baj, mert ilyenkor azonnal meg is lehet ragadni az alkalmat és egy pardon után, mint ha baj lenne a hallásunkkal, rákérdezni a névre, esetleg a megszólítás mikéntjére. Én András vagyok, de ha megkérdezik tőlem, hogy szólíthatnak, mindig elmondom, hogy a Bandit jobban kedvelem. Nem kell félni megkérdezni, hiszen nekünk is könnyebbség, ha a fotózás során végig úgy szólítjuk a másik felet, ahogy ő azt kedveli.

Azt hiszem, hogy egy picit előre siettem a dolgokkal, mert van az üdvözlés előtt még egy nagyon fontos dolog. Meg kell érkezni a találkozóhelyre, ráadásul pontosan. Ez legalább annyira fontos, mint egy jó bemutatkozás. Én mindig korábban érkezem, minimum 15-20 perccel, mert bármi megeshet a közlekedésben és inkább én várjak. Mert, hogy ilyenkor én megvárom a megbeszélt időpontot. Akár ácsorgok egy kapuban, vagy ülök egy padon, mindegy. A lényeg, hogy nem szabad korábban becsöngetni, mert nem tudhatjuk, hogy mennyire van kicentizve az illető.

Ha a találkozóhely egy étterem, az más. Olyankor én már beülök, viszont nem rendelek magamnak. Megmondom a pincérnek, hogy várok még valakit. Ha előre rendelsz, az olyan fura helyzetet teremt, mint ha szóba sem jöhetne az, hogy esetleg te fizeted a számlát, de kellemetlen lehet az érkezőnek az is, hogy olyan érzése támadhat, mint ha nem vártad volna meg, mint ha lemaradt volna valamiről. Te már kikérted, kifizetted, innentől ő már azt csinál, amit akar. Még ha a végén külön is fizettek ki-ki alapon, akkor is jobban indul a beszélgetés, ha egyszerre rendeltek. Arról nem is beszélve, hogy a megrendelt italok vagy ételek már eleve alapot adhatnak a beszélgetés beindítására. Miért pont azt választotta amit, amúgy te is kedveled azt az italt stb.

Bízom benne, hogy a késés esetéről nem kell beszélnünk, hiszen ilyen soha nem fordul elő! Ugye? Ha elkésel, akkor megsemmisíted magadat a másik előtt. Próbáld kiengesztelni, a munka során legyél pro aktív, hogy lássa, hogy érdemes volt várni rád! Nyilván késéskor beindul a magyarázkodás, de arra vigyázz, hogy ne kamuzzál nem létező balesetekről, mert nem tudhatod, hogy merre jár a másik, és ha kiderül a hazugság, akkor az sokkal rosszabb, mint ha bevallod, hogy nem találtad a fél pár zoknidat és ezért késtél. Hidd el, hogy egy őszinte embernek sok mindent megbocsátanak!

Eljátszhatnám a mindenki atyját és osztogathatnám a jó tanácsokat, hogy egy rendezvényen hogyan kell viselkedni, de az előző cikkben leírtam, hogy legyél észrevétlen és szerintem ez az egyik legfontosabb tanácsom. Amúgy sem az én stílusom az észt osztani, na meg lássuk be, nem vagyok én mindent tudó orákulum. Az illem, a tisztelet természetesen alap. Úgy érzem, hogy egy sokkal fontosabb dologról kellene inkább beszélni. Kommunikáció például egy modellel. Modell alatt értem akár a házaspárt is, akiket az esküvőn fotózol. Nagyon nehéz része ez a fotográfiának, hiszen szinte pszichológus leszel.

Azt már előzetesen elmondom, hogy mindig lesz olyan helyzet, amit nem fogsz tudni megoldani, ugyanis az nem elég, hogy te rugalmas vagy. A másik félnek is akarnia kell megoldást találni a problémákra, vagy pusztán akarnia kell együtt dolgozni veled. Ha egy modell nem akar veled dolgozni, te csinálhatsz bármit, az akkor is nagyon embert próbáló meló lesz. Az viszont nagyon fontos, hogy te ilyen esetben is maradj józan, és tegyél meg mindent a sikeres együttműködés érdekében. Ne vedd fel a negatív fonalat, próbálj mindig a problémák fölé kerekedni! Egy fotós meló közben olyan vagy körülbelül, mint egy harcművész, akit nem ragadhatnak el az indulatai, érzései. Ha elvisznek az indulataid, akkor szinte biztos, hogy nem tudsz a munkára koncentrálni és nem az lesz a képeken, amit elterveztél.

Voltam már én is érdekes szituációkban. Volt egy motor fotózásom, amikor előre megbeszéltük a helyszínt, hogy egy szerelő beállásban fotózom a mocit, ahol van direkt motoremelő pad, a háttérben csodálatosan sorba rakott szerszámok, amik egy picit elmosva nagyon jól mutattak volna. Volt modell is, akivel elterveztem, hogy szerelő overallban lesz, pici piszkot is kenek az arcára, mint ha szerelné a motort és persze ebben a műhelyben annyira nagyon meleg van, hogy szexin kigombolkozva pózolt volna. A fotózás előtt 15 perccel a megbízó kitalálta, hogy toljuk a motort egy nagy fehér fal elé és ott fotózzam. A fal persze tiszta szutyok volt. Próbáltam én ott mindent. Megvillantani színes fénnyel a falat, meg belevinni valami kreativitást, de nem igazán sikerült úgy az a sorozat, ahogy elterveztem. Nagyon ideges lettem a változtatás miatt, egycsapásra megdőlt az előre megtervezett projekt. Persze otthon a monitoron aztán jött az újabb feketeleves. Borzalmas volt az a fal és a modellt sem világítottam be úgy, ahogy elterveztem. Akkoriban rendszervakukkal dolgoztam és az eredeti projekthez elég lett volna két rendszervaku a softbox-ba és egy derítőlap. A megváltozott helyzet miatt viszont egy vaku jutott a box-ba és egy díszítőfénynek. Azon túl, hogy végig próbáltam egyben tartani magamat, nagyon nehéz volt a fényekre is koncentrálni. A benső dühöm megnehezítette a koncentrálást. Rengeteg időm ment el az utómunkával, hogy kihozzam, amit csak lehet a sorozatból. Végül persze értékelhető képeket adtam át, annyira, hogy az egyik fotó még kiállítási anyagba is bekerült, de utólag azt gondolom, hogy jobban le kellett volna kommunikálnom a megbízóval, hogy ez az egész változtatás mivel jár. Ehelyett inkább befogtam a számat, és belül őrlődtem. Nagy butaság volt.

Ebből is látható, hogy a párbeszéd nem spórolható meg. Persze nem mindegy, hogy milyen stílusban folytatunk párbeszédet valakivel. A munkáim során próbálok nagyon előzékeny lenni. Ez mit is jelent? A feleségem a csöpögtetős módszernek hívja, amikor az információkat lassan adagolva kommunikáljuk. Volt egy modellem, akit egy csodaszép stúdióban fotóztam. Volt bennem egy fotó, amit tudtam, hogy biztosan meg akarok csinálni. Viszont ehhez a fotóhoz lényegében egy szál bugyira kellett vetkőznie és a felső testét egy legyezővel eltakarni. Nem is igazán az elkészült fotó ilyenkor a legnagyobb baj, hiszen maximum azt mondja, hogy töröljem a képet. Egy modell oldaláról nézve, aki esetleg még nem pózolt hasonló képekhez, sokkal nagyobb gond, hogy kettesben vagy vele egy stúdióban, neki le kell vetkőznie. Bizalmatlan is lehet, meg lehetnek rossz tapasztalatai. Fontos a kellő empátia. Nem érezheti a modell, hogy csupán egy darab hús. Nem lehetsz vele erőszakos, nem lehet minden áron véghez vinni a tervedet.

Az egy dolog, hogy az egész fotózást végig udvarolom, persze nagyon kedvesen és próbálok humort is belevinni a dologba. Semmi esetre sem lehetsz tolakodó. Valahogy meg kell találni azt az arany középutat, amikor dicsérő szavaid csak egy ártatlan udvarlás és nem lehengerlő csajozás. Néha elmesélek egy-egy bénaságomat, hogy jártam egy régebbi fotózáson, de persze mindig happy end a sztorik vége, mert hát mégsem érezheti azt, hogy nem a megfelelő fotós kezében van. Ugyanakkor, ha a saját gyengeségeimet is felfedem egy-egy pillanatra, az a modellnek is megnyugtató, hogy én is csak emberből vagyok. Visszatérve a legyezős képre, elmondtam a modellnek előre, hogy mit szeretnék. Részletesen elmondtam, hogy hova kell elhelyezkednie, honnan jön a fény, hol leszek én, és hogy amíg elhelyezkedik, addig én elfordulok. Szerintem nem szabad megspórolni a részletes tájékoztatást, hogy mi fog történni, hiszen ez is egy megnyugtató pontja a gördülékeny közös munkának.

Azt hiszem, hogy még nem volt olyan fotó, amit így ne tudtam volna megcsinálni. Olyan volt, hogy azt mondtam a modellnek, miután láttam, hogy nagyon vacillál, hogy engedjük el a dolgot. Nem akarok kellemetlen szitut. Mindig én mondom ki, hogy engedjük el. Nekem kell lemondani róla és nem neki azt mondani, hogy nem csinálja meg. Egészen más a kicsengése a két dolognak. Az is lényeges, hogy ha benne van, akkor nem élhetsz vissza a helyzettel. Sokszor látom akt workshop-on, hogy mindig van pár fotós, aki a nyálát csurgatva bámulja a modellt. Akár aktot, akár boudoir-t fotózok, mindig már a fotózás előtt átbeszélem a modellel, hogy miket hozzon magával. Szeretem, ha van egy pongyolája vagy valami, amit magára teríthet két beállás között. Soha nem nézem végig, ahogy elhelyezkedik vagy levetkőzik. Megbeszéljük előre a fotót, és vagy bemegyek a smink szobába vagy elfordulok, amíg elkészül. Természetesen nem csukott szemmel fotózok és így is látom őt, de mégis más az, ha már munka közben látom, mint ha végig nézném, ahogy felkészül a fotóra. Ne értsetek félre, nem vagyok prűd, szerintem ez hozzá tartozik a tisztelethez.

Összegzésként, tehát:

• Érkezz pontosan!
• Legyen jó a belépőd (Kézfogás, bemutatkozás stb.)
• Ne add ki az irányítást a kezedből, ne engedd, hogy a negatív érzelmeid magukkal ragadjanak!
• Kommunikál előzékenyen, adj pontos tájékoztatást a modellnek, hogy mi fog történni!
• Ne spórold meg a párbeszédet, fordíts kellő figyelmet a modellre, lényeges, hogy olyan helyzetbe vidd csak bele, ami nem kellemetlen a számára!
• Felejtsd el, hogy mindenáron!
• Tiszteld a modelledet, ő adja a sikeres munka másik felét!

Talán egy dolog maradt hátra amiről szerintem fontos beszélni, ez a publikálás. Ha van szerződésetek és aláírja a modell, amivel elfogadja a feltételeidet, szerintem akkor is nagyon fontos, hogy tudj nagyvonalú lenni. Éppen a már említett legyezős fotó kapcsán esett meg, hogy a szerződés alapján minden gond nélkül publikálhattam. Ki is került a Facebook oldalamra. Megosztotta a modellem is, mert tetszett neki. Pár órán belül olyan tolakodó, beteges kommenteket kapott szegény, hogy nem is tudta hogyan kezelje ezeket. A szerződésünk kötötte, így nem merte azt mondani, hogy vegyem le. Természetesen az ő nyugalma számomra fontosabb volt és felajánlottam, hogy vegyük le. Nem esett nehezemre, de azt is tudni kell az egészhez, hogy ez egy TFCD fotózás volt és nem megbízónak készült munka. Utóbbi egészen más tészta, mert ott fotósként átadod a munkát és a felhasználási szerződésben foglaltak szerint használja majd a megbízód. A modellnek ott már nem feltétlen veled, hanem a megbízóddal kell alkudoznia.

Persze amiket leírtam, az rám igaz és nem kőbe vésett törvények. Lehet betartani, lehet szemezgetni, de az is lehet, hogy a te habitusod olyan, hogy nem tudsz azonosulni a gondolataimmal. Sok apró figyelmesség lehet még amivel hosszútávú kapcsolatokat lehet kiépíteni a modellekkel. Például én általában viszek valami folyadékot is a modellnek. Ha nem dolgoztunk még együtt és nem tudom, hogy mit szeret, akkor bubi mentes vizet viszek. Sok órás munka során előzetesen meg szoktam beszélni, hogy milyen ételt vihetek. Van-e valamire érzékenysége, allergiája, vagy esetleg vegetáriánus. Mindenféle szendvicset lehet már kapni, nem nagy összeg, de ha munka után kedveskedsz egy fél liter ásványvízzel meg egy finom szendóval, azért nagyon hálás lesz a modell az tuti, és legközelebb is szívesen dolgozik veled.

Szöveg és fotó: Roszberger Bandi

Kiemelt kép: Papp Zoltán