Etikett fotósoknak – A külcsín

2020-04-142020-10-06 Roszberger Bandi 1063 ViewsEtikett fotósoknak - A külcsín

A szüleim elváltak, és az anyai nagymamám nevelt fel. Negyven év van közöttünk, ami hatalmas generációs szakadék. Ez a negyven év korkülönbség erőteljesen meghatározta a nevelési módszereit. Ma azt mondanánk, hogy old school. Igen, a régi iskola, kellően konzervatív stílusban. Mindennek ideje volt, ahogyan a vastagabbra vágott kenyérszeletnek is vasárnaponként. Voltak ruháink a hétköznapokra és volt hétvégére. Megvolt a heti menü, hét közben kevés hússal, egyszerűbb ételekkel, és természetesen a vasárnapi rántott hússal. A lényeg az önmérséklet volt. Ismerni kellett a határokat beszédben, viselkedésben akkor is, ha humorról volt szó és akkor is, ha drámáról. A nagyi szerint egy ember nem ragadtathatja el magát olyan mértékben, hogy feladja emberi méltóságát, tartását. „Az érzelmeinket is átgondoltan éljük meg!” – mondta Ő.

Ez így elsőre úgy tűnhet, mint ha egy szerzetesrend falai között nevelkedtem volna, de ha felidézem magamban a gyermekkorom mindennapjait, akkor volt ott vidámság és mosolygás is, persze a maga idejében. Talán ez volt a legfontosabb tanítás és egyben a legnehezebb is, hogy jól mérjem fel az egyes szituációkat, hogy egyrészt ezekben milyen viselkedési normáknak kell megfelelnem, másrészt milyen határokon belül mozoghatok magatartásilag és kommunikációban egyaránt. Azaz mikor, minek van éppen ideje.

Egy fotográfus rengeteg helyzettel találkozik a munkája során. Olyan változatos szituációkba csöppenhet, hogy képtelenség lenne minden helyzetre külön receptet adni. E helyett megpróbálok valami általános útravalót adni. Talán az a legjobb, ha kívülről haladunk befelé, a külcsíntől a belbecs felé.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Valamikor sok éve tanultam üzleti etikettet. Bizony, vannak olyan cégek, ahol úgy gondolják, hogy ha a munkatársak azok, akik napi szinten találkoznak az ügyfelekkel, akkor a céget rajtuk keresztül fogják megítélni. Éppen ezért nem sajnálják a pénzt arra, hogy olyan oktatásokat finanszírozzanak meg, amiken keresztül a dolgozókat megtanítják, hogy azzá legyenek, amit a vállalat képvisel. Természetesen azt, hogy milyenné kell lenni, azt meghatározza a cég profilja, arculata. Egy bringákat forgalmazó cég munkatársai nyilván nem öltönyben járnak majd be az üzletbe, ahogyan a bankárok sem bringás gatyában ülnek be az értekezletre. Persze, ezeknek az embereknek könnyű dolga van, mert nagyon könnyen behatárolható a stílus. Mi a helyzet velünk, fotósokkal?

Úgy gondolom, hogy helyzettől függetlenül van pár alapszabály, amit akkor is érdemes betartani, ha autóversenyt fotózunk, annál is inkább, mert nem tudhatjuk, hogy a futam után is kell-e maradni a pezsgős vacsorára. Fontos, hogy ne legyen rajtunk több hét darab ékszernél. Ha kevesebb van, az nem baj, de ha többet viselünk, akkor az már magamutogató lehet, aminek nincs jó üzenete. Férfi társaim most jót mosolyognak, mert azt gondolhatják, hogy ezt nekünk könnyű betartani. Nem is olyan biztos, hiszen ékszernek nem csak a klasszikus értelemben vett ékszer számít. Ide tartoznak az övcsatok, nyakkendőtűk, szemüvegek is. Ékszernek minősül az óra, és az urak esetében a mandzsetta gomb is. Hoppá! Számoljuk csak össze! Nadrágszíj csatja, szemüveg, karóra (okosóra), nyakkendőtű, karikagyűrű. Ez már öt ékszer és ezen felül még simán lehet egy karperec vagy karlánc, egy pecsétgyűrű (Én pl. a 40. éves szülinapomra kaptam.), de nagyon szeretem a mandzsetta gombokat is. Nyaklánc, fülbevaló még ha akarnám sem férne bele a keretbe. Akinek a cipőjét is valami csat díszíti, annak még kevesebb lehetősége van. Hölgyek esetében is igaz minden, ami az urakra. Az esetükben is számítanak a csatok, akár a kosztümhöz felvett öv csatja is. Ez például egy olyan szabály, ami valóban független attól, hogy hol jelenünk meg. Nagyon fontos, hogy a megbízóink szemében egy megfelelő mértékletességet mutassunk. Szokták mondani, hogy a kevesebb, több. Ez az ékszerek tekintetében fokozottan igaz.

Gyakran téma az öltözködés is. Ez simán lehet helyzetfüggő, hiszen egy tájkép fotós nem valószínű, hogy szmokingban fog hegyet mászni. Elsősorban szerintem olyan helyzetekről beszéljünk, amikor emberek között kell dolgozni. Esküvő, temetés, rendezvények, kiállítás megnyitók stb. Az üzleti etikett szerintem ebben az esetben is jól használható, ugyanis a cél ilyenkor is egy kissé semleges, mindenki számára elfogadható és befogadható megjelenés. Magyarul legyünk unalmas, szürke egérkék. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen általában az a jó fotós, akit észre sem vesznek, hogy ott van. Egy esküvőn nem szerencsés, ha a fotós átveszi a vőfély szerepét, vagy átmegy ügyeletes viccmondóba. Valahol ezt az észrevétlenséget kell tükrözni az öltözéknek is. Hölgyek esetében maximum térdközépig érő szoknya, ha valamivel hosszabb az nem baj, de azért a hosszúságra is érdemes odafigyelni, mert ha a fotós egy uszályt húz maga után, az tutira feltűnő lesz. Akik nem szeretik a szoknyát, elfogadott még a nadrágszoknya is. Üzleti területen nem igazán kedvelt a nadrágos hölgyek megjelenése. Ettől függetlenül szerintem egy ízlésesen kiválasztott elegáns nadrággal sem lehet nagy baj, viszont nagyon ügyelni kell a szabására, hogy mennyire feszes és mennyire csípő nadrág. Ha már nadrág, akkor a klasszikus kosztüm nadrágok lehetnek az irányadók, és persze ezekből is a hosszú nadrágok. A halászgatya meg bokanadrág szerintem felejtős. Ha megvan a szabás és a stílus, akkor meg kell határozni a színt. Az üzleti világban sötét kosztüm a hölgyeknek és öltöny az uraknak egyszínű világos blúzzal az előbbihez, inggel az utóbbihoz. A feketétől én tartózkodnék. Galambszürke, sötétebb szürke már inkább. A választott cipő is igazodjon a stílushoz. Elsősorban a fekete cipő a támogatott, természetesen igazi bőrből. Ha nem fekete, akkor számításba jöhet még a bordó. Nem, a barna nem. Az üzleti etikett szerint bordó.

Hogy mennyire fontos a visszafogott öltözködés, mi sem bizonyítja jobban mint, az az eset, ami pár éve történt egy esküvőn. Civilként voltam ott, mezei vendégként. Egy hölgy volt a fotós. Feltűnő jelenség volt és ő ezt maximálisan tudta. Fehér blúz volt rajta, ami alapból jó pont, de a folytatás már nem volt ennyire ügyes. Elképesztően feszes, rikító piros nadrágot viselt. Annyira feszes volt, hogy konkrétan látszott alatta a tanga vonala. Ehhez felvett egy, a nadrághoz passzoló piros magassarkú cipőt. Mondanom sem kell, a piros színek miatt mindenhol messziről lehetett látni, hogy éppen közelít. A férfi vendégek szeme folyamatosan őt kémlelte, a feszes nadrág miatt is, de önmagában a pirosnak is megvan az a tulajdonsága, hogy magához vonzza a figyelmet. Néha bizony a vőlegény figyelmét is magával ragadta. Elképesztően zavarba ejtő volt, amit tetézett a mélyen kigombolt blúzzal. Persze a hölgy olvasók, most azt mondják, hogy ez a szett nagyon menő és a férfiak a disznók, mert minek bámulták. Na, de hölgyeim…! Fotósként minden bizonnyal tisztában vannak azzal, hogy a világosabb és sötétebb részekkel, a különböző színekkel, hogy irányítható a figyelem egy fotón. Nincs ez másképpen a valóságban sem. Ha az a blúz két gombbal feljebb is be van gombolva, az a nadrág egy picit lazább és szürke, a cipő egy egyszerű lapos talpú sötét lábbeli, akkor senki észre sem veszi. Nem beszélve a piros körmökről, az erős sminkről, tűzpiros rúzsról. A kolléga estére már érezte, hogy magával is kiszúrt, mert sokszor levette a magassarkút, hogy pihentesse a lábait. Nem csak, hogy túl feltűnő volt ez a szett, de még csak nem is praktikus.

Az urak is nagyon mellé tudnak nyúlni, bár szerintem nekünk sokkal egyszerűbb dolgunk van. Egy ing szövetnadrággal és máris olyan, mint ha kicsíptük volna magunkat. Az ing és a nadrág szabása nálunk sem elhanyagolható. Ne felejtsük el, hogy fotózni mentünk és nem hódítani! Az ing és az elegánsabb nadrág szuper dolog, ha van, de nem minden fotós szekrénye rejt ilyen holmikat. Sajnos nem is olyan régen láttam képeket egy fotókiállítás megnyitójáról, ahol a vendégek mindegyike úgy érezte, hogy az átlagos utcai viseletnél egy picit többet kell nyújtania. Voltak olyan idők, amikor a színházba járó emberek elegánsan érkeztek az előadásra, mert az öltözékükkel fejezték ki tiszteletüket a színészek felé. Minden bizonnyal a kiállításra ellátogatók a kiállító fotós felé tisztelegtek ilyen módon. Megdöbbentő volt számomra, hogy éppen a kiállítást megnyitó díszvendég viselt polár felsőt és túrabakancsot.

Erre a polár és bakancs kombinációra nagyon érzékeny vagyok. Még csak az udvarlási szakaszban tartottunk a feleségemmel, amikor megbeszéltük, hogy szeretne bemutatni a bátyjának. A nagy napon külön érkeztünk a helyszínre a feleségemmel, így ő nem látta, hogy mit viselek. Amikor megérkeztem, akkor már késő volt. Fekete farmer, barna túrabakancs és egy barna polár volt rajtam. A feleségem csinosan felöltözve, a testvére és családja szintén. Nagyon kellemetlen volt. Volt mentségem a dologra, mert akkoriban költöztem be a lakásomba és a cuccaim még zsákokban voltak. Ami rajtam volt, azt úgy rángattam ki az egyik halomból. Az a baj, hogy az ilyen magyarázatok puszta kifogások arra, hogy miért nem készültem fel alaposabban egy ilyen fontos találkozásra, ahol az első benyomás akár sorsdöntő is lehet. Talán a kiállítást megnyitó, jó hírű fotográfus is költözött vagy úgy esett be a reptérről. Ebben az esetben is az a baj, hogy teljesen mindegy. Ennek a kiállításnak egyszer van ünnepélyes megnyitója, megismételhetetlen alkalom.

Egy nagyon kedves esküvőfotós barátomtól kaptam azt a tanácsot, hogy mindig legyen nálam több öltözet ruha, különösen nyáron, amikor nagyon tudunk izzadni a felszerelés alatt. Komfort szempontjából is jó, ha időnként lecseréljük az átizzadt ruhánkat, a környezetünk pedig egyenesen hálás lesz érte. Ha már az izzadság szóba jött, akkor érdemes pár mondatot ejteni az öltözék anyagáról is. Lehetőleg 100% pamutot válasszunk, mert az jól szellőzik. Öltöny esetében pedig gyapjú. Ingeknél fontos szempont szokott lenni az is, hogy milyen könnyen vasalható. Léteznek már vasalásmentes pamut ingek is, de még a kevert anyagok is megfelelőek lehetnek, csak arra kell figyelni, hogy minél több pamut legyen benne. Nekem is vannak olyan ingeim, amik 70%-ban pamut és csak 30%-ban tartalmaznak műszálat. Jól szellőznek, és az a 30% műszál megkönnyíti a vasalást.

EZT OLVASTA MÁR?

Az is sok kérdést vethet fel, hogy milyen hosszúságú ruhadarabokat válogassunk össze, és mikor illik a zakót levenni? Férfiak esetében egyértelmű, hogy a hosszú ujjú ingek az elfogadottak, ha alkalmi viselet a cél. Nagy melegben ki lehet gombolni a nyaknál, fel lehet tűrni kicsit az ujját. Az üzleti életben azt tanítják, hogy a zakót csak akkor vehetjük le, ha arra engedélyt kaptunk, tehát megkérdeztük, hogy zavarná-e a közvetlen környezetünket, ha levennénk. Nyilván itt most nem arról beszélek, hogy közvéleménykutatást végezzünk a sok száz fős rendezvényen, hogy zakó mentesíthetjük-e magunkat. Ezért is írtam, hogy a közvetlen környezet beleegyezése elegendő. Ez lehet egy asztaltársaság, vagy a helyszínen lévő fotós kollégák, akikkel együtt dolgozunk, vagy éppen a megbízó maga.

Végezetül egy érzékeny téma jön. Tetoválás, testékszerek, haj, arc szőrzet. Ezek az esetek többségében az önkifejezés eszközei. Üzenni akarunk vele a világnak. Nincs velük baj, de azt gondolom, hogy ne az ilyen alkalmakon küldjük ki az üzenetünket. Továbbra is az észrevétlenségre kell törekedni. Én is viselek szakállt, de figyelek rá, hogy rendezett legyen. Manapság újra a reneszánszát éli, hogy az urak borbélyhoz járnak. Én is ezt teszem, mert egy idő után már nem bírok a szakállammal, és a borbélyom megfelelő szakmaisággal mindig a megfelelő irányba terelgeti az eltéved szőrszálaimat az arcomon. A testékszerek és tetoválások tekintetében érdemes a megbízóval egyeztetni még a munkával kapcsolatos megbeszélések során és az ő javaslatait követni. Rengeteg olyan rendezvény lehet, ahol nem zavaró, sőt illeszkedik a tematikához, viszont előfordulhat olyan eset is, amikor azt kérik, hogy a fotós vegye ki a feltűnő testékszereit, a tetkókat meg inkább takarja el.

Minden munkám előtt, amikor gondolatban rákészülök a feladatra, egy cipőpucoló képe jelenik meg a fejemben. Gyakran meghajolva, letérdelve végzi a munkáját, egészen mélyen, az ügyfél lábainál. Adott esetben még megalázó helyzetnek is találhatjuk, hiszen ez az a szituáció, amikor erősen kijön az alá-fölé rendeltség az ügyfél és a szolgáltató között. A cipőpucolónak is van véleménye, lehetnek neki is vallási- és politikai nézetei, ő is biztosan szeretne valamit üzenni a világnak. Természetesen ez így van rendben, hiszen ember. De még a cipőpucoló is tudja, hogy mikor, minek van ideje. Ahogy nagyim mondta: „Az érzelmeinket is átgondoltan éljük meg!”

Szöveg és fotó: Roszberger