Dobrovszki Dániel fotográfus

2020-03-132020-05-12 Roszberger Bandi 5578 ViewsDobrovszki Dániel

Ez alkalommal egy olyan személyt hoztam nektek, aki nem csak fotográfus, hanem egy sportmarketinges, személyi edző-fényképész. Az életének jelentős részét a sport és a fotózás tölti ki. A neve még kevésbé ismert, pedig szinte biztos, hogy neked is van egy olyan ruhadarabod vagy cipőd, aminek a reklámját ő fotózta. Bemutatom nektek Dobrovszki Dániel fotográfust.

Neked is felteszem a szokásos beugró kérdést, amit mindenkinek. Elmesélnéd, hogy találkoztál a fotográfiával?
Szüleim válásával kezdődött az egész. Anyukám új párja éppen elkezdett ismerkedni a fényképezéssel. Lényegében egy közös hobbinak indult a dolog. Elkísértem a fotózásokra, ahol együtt teszteltük a felszerelését. Ezután vettem meg én is az első gépemet, hogy már két felszereléssel tudjunk fotózni. Egy Canon EOS 300D volt az első fényképezőgépem. Nagyon szerettem ezt a gépet. Ma már nyilván egy iPhone-nal jobb képeket lehet lőni, de gimnazistaként erre volt anyagi lehetőségem, és egyenesen rajongtam azért a 300D-ért. Idővel lecseréltem a 300D-t és vettem egy EOS 20D-t. Ez már annyival jobb váz volt, hogy komolyabb sportfotókat is lőttem vele akkoriban.

Ez időben mikor volt körülbelül?
Nagyjából 2005-öt írtunk. Sokat fotóztam kirándulásokon, utazásokon és nem igazán volt ideális a fotós cuccom súlya ezekhez a feladatokhoz. Megvettem az első iPhone-omat és tulajdonképpen 8 évet iPhone-nal fotóztam végig. Gondolom sok fotós szentségtörésnek érzi, ha valaki mobillal csinálja a fotóit, de hogy őszinte legyek, majdnem jobb képeket tudtam vele készíteni, mint egy 1.5 milliós cuccal. Nagyon kényelmes volt, mert mindig ott volt a zsebemben, kicsi volt, vízálló, és nem kellett egy egész fotós táskával közlekednem. Hatalmas szabadságot adott, és anyagilag sem elhanyagolható, hogy nem kellett milliókat invesztálnom az utazós felszerelésembe és állandóban vigyáznom rá. Ha őszintén belegondolunk, akkor miért is kellett volna nekem ennyi pénzt beletennem a fotózásba? Az utazásaimról készített képeimet arra szántam, hogy bemutassam, megosszam a közösségi oldalakon. Nézd meg, hogy a Facebook vagy az Insta mennyire lebutítja a fotókat, azokat is, amiket elképesztően drága vázakkal csinálnak. Szerintem ilyen fajta publikálásra teljesen jó egy iPhone, ráadásul az a látószög, amit annak az optikája tud, számomra szerethető is.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

8 évet iPhone fotóztál. Mi változott? Amennyire tudom, most egy elég profi felszerelésed van.
Emlékszem, hogy 3 éve, amikor hazajöttem egy londoni útról, kiposztoltam az ott készült fotókat és valahogy úgy álltak a csillagok, hogy azon a napon öten is rám írtak, hogy ideje lenne komolyabban is foglalkoznom a fotózással, mert a megosztott képek nem átlagos turista fotók. Ennek hatására vettem újra fényképezőgépet a kezembe, egy Canon EOS 80D-t. Utólag már be kell látnom, hogy elhamarkodott döntés volt megvenni ezt a vázat. Nagyon rövid idő alatt azt éreztem, hogy kinőttem, ami nyilván túlzásnak tűnik, de inkább már egy fullframe gépre vágytam. Lecseréltem egy Canon EOS 5D Mk. IV-re, ami akkoriban az egyik legdrágább gép volt. Azzal tisztában voltam, hogy ez a technika jóval túl mutat az olcsó eszközön, amire nagyon kell majd vigyáznom, de nem akartam jó pár évig vázat cserélni. Azóta is ezt a vázat használom egyébként. Nem kis kockázat volt megvenni, mert lényegében megléptem azt, amit 8 évvel korábban nagyon nem akartam, és milliókat invesztáltam a technikába. Mindezt úgy, hogy fogalmam sem volt, hogy hobbista maradok, vagy ebből fogok élni.

Mikor történt meg a nagy fordulat, hogy a profi világ felé veszed az irányt?
Sok edzőtáborban vettem részt külföldön, ahova magammal vittem a gépemet pl. Kuba, Ciprus, és ott edzések mellett fotóztam is, akkor még a 20D-vel. Tavaly év elején Indiába is elhívtak magukkal, hogy fotózzam az utat az edzések mellett. Elmentem velük, ekkor már az 5D Mk. IV volt nálam, hogy megörökítsem az edzőtábort. Nagyon tetszettek nekik a képeim, bár szerintem egy ilyen egzotikus helyen nem nehéz tetszetős fotókat csinálni. Szokásomhoz híven, ezt a sorozatot is megosztottam a közösségi oldalakon, és ezekre figyelt fel a Dorko akkori fő fotósa, nevezetesen Arató Vivien, aki meghívott egy versenyre.

Milyen verseny volt ez? Úgy kell elképzelni, mint egy fotós pályázatot?
Nem egészen. Ez a Dorko saját versenye volt, ami 12 hónapot tartott havonta más témával. 20-25 fotós kerülhetett be meghívásos alapon.

Kik kerülhettek be?
Olyan fotósokat hívtak meg a versenybe, akik valamilyen módon a Dorko akkori fotósainak a látómezőjébe kerültek. Figyelték a pályafutásunkat, a publikált fotóinkat és akik megütöttek egy bizonyos szintet, azokat hívták meg.

Végig jól teljesítettél a versenyben?
A verseny 12 hónapos volt, havi témákat kaptunk. Az első hónapban elvéreztem. Nem, hogy az első három helyen nem voltam, de még az élbolyban sem. Felszívtam magam, mert nagyon nyerni akartam. Rengeteg időt kezdtem tölteni azzal, hogy más sportmárkák reklámfotóit elemeztem. Olyan szinten felkészültem az egyes sportmárkákból, hogy ha mondtak egy márkát, már mondtam hozzá a fotókat, hogy mik a jellemzői. Nagyon aprólékos munka volt, de megérte, mert ezután folyamatosan az első három helyen végeztem és a második hónaptól már le is szerződtettek a céghez annyira tetszett a munkám nekik.

Megnyerted?
Nem. Második lettem, de ha azt veszem, akkor mégis nyertem, mert a Dorko reklámfotósa lettem. Most már másfél éve szerződött Dorko fotós vagyok.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Beavatsz abba, hogy milyen egy Dorko fotós élete?
Ez nagy cég, ami több vonalból épül fel. Ide tartozik a Playersroom, a Dorko, a Sportfactory is. Az Arató Vivivel és a Hajas Orsival fotózunk hárman. Az én fő csapásom a Sportfactory-s vonal és a Dorko mellett egy külön brand a Dorko Hungary. A Dorko és a Dorko Hungary között a legnagyobb eltérés, hogy a Dorko képviseli az utcai viseletet, míg a Dorko Hungary inkább a sportolói vonal. Az év 12 hónapjából 7-8 erősebb hónap van, amikor csúcson vagyunk. Van, amikor kapok 20 pár bakancsot, hogy fotózzam le, ilyenkor egycsapásra megtelik a csomagtartóm cipőkkel. Léteznek határidők is, amiket fontos tartani. Ezek változók, kampánytól is függ. Egy-egy pár cipő lehet egy hétvégi feladat, míg mondjuk az említett 20 pár bakancsra kapok 1-2 hetet. Az utóbbira hiába van több időm, mégis ez a nehezebb, mert egy kampányban jelennek meg és nem lehet mindegyik bakancsot ugyanazzal a modellel és azonos környezetben fotózni. A modelleket én választom ki, és általában a helyszíneket és a kompozíciókat is én rakom össze. Viszont előfordul, amikor a Dorko marketingeseinek konkrét elképzelései vannak és azokat kell megvalósítanom. Az ilyen feladatokat nagyon szeretem, mert nagy kihívás, ugyanis a marketinges team fejében már ott van egy fotó, amit csak körül tudnak írni nekem, hogy milyen legyen, de az elképzelésből én csinálok valóságot. Rendkívül izgalmas minden ilyen alkalom.

Manapság nagyon divatosak a különböző szűrők rádobálása a képekre. Dorko reklámokon is látok ilyet néha. Te dolgozod ki a fotókat és varázsolod őket ilyen trendivé?
A fotóimat én dolgozom ki, sőt néha grafikus feladatokat is megcsinálok szintén a kihívás miatt. Ugyanakkor én nem használok ilyen filtereket. Leadom a fotókat a marketing részlegre és onnantól ők döntenek a képek sorsáról. Arra is volt már példa, hogy egy-egy fotóm plakátként is megjelent. Nem tudtam, hogy kimennek plakátnak, csak meglepetésemre belefutottam a fotómba egy plázában. Mindig nagy méretben adom le a képeket, és rábízom a marketingesekre és a grafikusra a felhasználásukat.

Ilyen pörgés mellett van időd mást is csinálni, mint a Dorko-nak fotózni?
Nem csak a Dorko-nak fotózok, sok más témám is van. A Dorko mellett a másik fő profilom az esküvők fotózása. Évente ebből is van 10-15 minimum. Az esküvők fontos anyagi források is egyben, azon túl, hogy nagyon szeretem csinálni. Nagyon kedves számomra a street fotózás is, meg szívesen fotózok tájakat, de a hegyek nem fizetnek. Bármennyire is anyagias gondolkodásnak tűnik a felszerelés szinten tartása pénzbe kerül, a fotográfus képesítést sem volt két fillér megcsinálni. Egyébként, ha már szóba került az esküvő, akkor szerintem az én áraim nem elrugaszkodott árak. Nyilván sok olyan tényező van, ami befolyásolja az árat, mint például, hogy mettől-meddig kell fotóznom, egyedül fotózok vagy igény van még egy fotósra stb. Ha nem fotózok, akkor a másik nagy szerelmem a személyi edzői teendőim, bár ez egyre inkább összeforr a fotográfiával.

Hogy tudod egyesíteni az edzőséget a fotózással?
Valahol az edzőségnek is köszönhetem, hogy a Dorko látóterébe kerültem. A Dorko Hungary vonalat is ezért kaptam meg, hozzám tartozik például az Instagram oldalának a szerkesztése egyik kolléganőmmel. Hivatalosan nem is pusztán fotós vagyok, hanem sportmarketinges. A Dorko Hungary-val nagyjából 50 szponzorált sportolóval vagyok kapcsolatban, és őket is én fotózom, gyakran elkísérem őket versenyekre is, ahol igazi sport fotókat készítek róluk, élő bejelentkezéseket csinálok a brand Instagram oldalán stb. Sportemberként könnyebben megtalálom a közös hangot egy sportolóval, ami sokat segít abban, hogy eredményes legyen a közös munka. A Dorkon kívül más ponton is találkozik a sport és a fotográfia az életemben. Több fitnesz teremnek is én vagyok a hivatásos fotósa, amit ugyancsak a sok éves edzői múltamnak köszönhetek, ugyanis úgy tudom beállítani a modelleket az adott sporteszközzel, ahogyan azt helyesen kell tartani. Rendkívül hiteltelen fotók lennének, ha a modellek nem a megfelelő tartást vennék fel a fotókon. Kicsit közvetett módon, de bizony még esküvői megbízásokat is kapok az edzőségemen keresztül. Nem ritka eset, hogy a hétköznapokban a megbízóim személyi edzője vagyok, aztán egyszer csak az edzőből a fotósa leszek.

Rengeteg esküvői fotós van a szakmában. Miben tudsz más lenni, mint a konkurencia?
Ez jó kérdés. Lehet, hogy erre jobban tudnának válaszolni a megbízóim, hogy miért éppen engem kértek fel. Őszintén megmondom, hogy nem tudom. Próbálok technikailag is valami pluszt belevinni, ezért vettem nem rég egy drónt is. Ez is kezd egyre népszerűbb lenni az esküvős körökben, így ebben is újítani kell. Ami viszont valóban nagy előny lehet, hogy naponta emberekkel foglalkozok és edzőként nem lehet meggondolatlanul kommunikálni, hiszen nagyon intim dolgokról kell beszélgetnem a vendégeimmel, a testükről. Nagyon óvatosan és tapintatosan kell kommunikálni. Fontos a bizalom építés, hogy merjen tanácsot kérni, merjen hozzám fordulni egyes problémákkal. Ezt a kommunikációt át tudom vinni a fotós munkáimba is. Ez nyilván bizalom gerjesztő. A másik erényem a gyorsaság. Nem ülök sokat az esküvői anyagokon. Általában 48 órán belül megkapják, sőt gyakran már a lagziban is átküldök a párnak egy-egy fotót, amit a helyszínen kidolgoztam. Ezeket azonnal fel tudják tenni a közösségi oldalakra. A Dorko esetében is fontos a gyorsaság nem csak a ruhák, cipők terén, de ha rendezvényen fotózok ott is. Nem egyszer szinte azonnal kérik a fotókat, ami teljesen érthető a mai világban. Egyre inkább afelé megyünk, hogy egy pár órás hír már nem hír. Csak az a hír, ami ott és azonnal megosztásra kerül. Mivel ebben a pörgésben dolgozok, így nem okoz gondot, ha a házaspár ilyen kéréssel fordul hozzám az esküvőn. Nyilván ennek a gyorsaságnak ára is van, mert nincs idő a RAW fájlokkal bíbelődni. Alapjában véve természetesen RAW-ba fotózok és ha kell, akkor a vázon belül alakítom át JPEG-be. Fontos, hogy a lehető legpontosabban készüljenek el a képek, hogy ha adott esetben igazítani is kell rajta, az csak olyan mértékű legyen, amit egy JPEG még elbír.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Ezek szerint nem csak tisztán a sportot és a sportos életmódot fotózod, hanem mondhatjuk, hogy egy multifunkcionális ember vagy.
Ez a multifunkcionális kifejezés valóban helytálló. Az már csak hab a tortán, hogy a Dorko-val nem csak sportolókat fotózok, hanem például énekeseket, zenészeket is, akik szintén kapcsolatban állnak a céggel. Ilyen például Marsalkó Dávid, a Halott Pénz énekese. Őt is rendszeresen kísérem próbákra és fotózom Dorko cuccokban. De említhetném még akár a Wellhello együttest is. Az első nagyobb munkám sem a sporttal volt kapcsolatos, fél évet fotóztam a Miele-nek. Most van például egy repülőgép alkatrészeket gyártó cég, akinek egy éve fotózok a rendezvényein. Általában nem mondok nemet semmire. Ha olyan munka jön be, amit még nem csináltam, annak utána olvasok, adott esetben rutinosabb kollégáktól tanácsot kérek. Kihívásnak fogom fel, ezért még nagyobb odafigyeléssel és még több energia belefektetéssel csinálom meg ezeket a munkákat, mint amikben már kitaposott úton járok. Fotóztam már ingatlant, gyerekeket, a portrét kifejezetten szeretem, sőt még aktra is kértek már fel. Az tény, hogy a sport az mindig a szívem csücske marad. Mivel a Dorko szerződése nem korlátoz, fotóztam már a Nike-nak is. Az más kérdés, hogy az anyagiak terén nem tudtunk megállapodni, így az a munka nem folytatódott. Fotóztam például a FINA-nak is, ami hatalmas élmény volt.

Van olyan része a fotográfiának, amit nem szeretsz és ha lehetne akkor kihagynád az életedből?
A műtermi fotózás ilyen. Nagyon nem szeretem, de néha ezt is csinálnom kell, viszont, ha lehetne, akkor kihagynám. Nem szeretem a műfényeket. Mivel 10-ből 9-szer nem profi modellel dolgozok, az a tapasztalatom, hogy ilyen környezetben nehezebben oldódnak fel ők is. Említettem, hogy az utcai fotózás a nagy kedvencem, talán ebből fakadhat, hogy jobban kedvelem a természetes fényeket. Szerintem a színek is jobbak, valóságosabbak, a modellek is kevésbé feszélyezettek. Anno Indiában is ezt szerettem, hogy mentem az utcán és csak jött velem szembe a téma. Semmi nem volt megjátszott, mesterkélt, minden olyan valóságos volt. A modellek is ilyenek lesznek, ha kiviszem őket a szabadba.

Személyi edző vagy, lényegében az, ahogy kinézel, az a te legnagyobb marketinged. Az a fajta fotográfia, amit te képviselsz, akár a divat részét nézem, akár az esküvős vonalat, együtt jár az esztétikummal. Mennyire jelent előnyt számodra, hogy jól nézel ki?
Látok is és hallok is mindenféle sztorikat, hogy egyes fotós kollégák, hogy jelennek meg esküvőkön. Szerintem még 40 fokban is minimum egy fekete nadrág és fehér ing az alap. Nekem a megjelenés fontos, hiszen a külcsínnel találkozik először a megbízó és véleményem szerint sok következtetést vonnak le az ember prioritásaival kapcsolatban pusztán a megjelenése alapján. Aztán hogy ez mennyire előny vagy hátrány az már más kérdés. Volt már a pályám során ilyen is és olyan is. Hátrány volt például, amikor meglátott a vőlegény és inkább másik fotóst keresett, nem akarta, hogy én fotózzam a feleségét. Magamban viszont előnyként élem meg, hogy adok a megjelenésemre. Tartást ad.

Milyen felszerelést használsz?
Mindig is Canon vázaim voltak. Nem igazán tudom megmagyarázni az okát. Talán a színei jobban tetszettek, mint más gyártók gépeinek. De az is lehetséges, hogy csak szimplán fogékony vagyok a Canon marketingjére. Most is a pár éve megvásárolt Canon EOS 5D Mk. IV-et használom, de van mellette egy EOS 6D is másod váznak. Sajnos szükség volt rá, mert az 5D Mk. IV sokszor cserben hagyott már. A CF kártyáról eltűntek a fotók, és ha nem lett volna egy SD kártya is a vázban, akkor elveszett volna minden anyag. A szakszerviz a kártyára mutogat, a CF kártya forgalmazói pedig a vázra. Szóval nem jutottunk előrébb az ügyben, mindenesetre nagyon bosszantó, hogy egy 1.5 milliós váz ilyeneket produkál. Szeretnék Canon MILC-re váltani, de azokban a vázakban csak egy SD kártyának van hely, így hiába van az EOS R profi gépnek eladva, az egy kártya miatt amatőr lesz. Az biztos, hogy ha nekem eltűnnének a fotóim egy fotózás végére, a megbízóim a helyszínen megölnének. Így most még kivárok, hogy talán a Canon kihoz egy olyan MILC vázat is, amiben már két kártya lesz. Optikákat egyébként nem használok sokat. Egy darabig az EF 24-70 f2.8 II-al dolgoztam, ami nagyon kényelmes volt a zoom miatt, de ezt lecseréltem egy EF 50 f1.2-re, ami nem annyira kényelmes, de a fényerő mindenért kárpótol. Az esetek többségében ezzel az objektívvel csinálok mindent. A több száz fős csoportképekhez van még egy Sigma nagylátó optikám és a sport fotókhoz egy EF 70-200 2.8 IS II.-telém is.

Annyi csodálatos fotód van. Nem tervezel kiállítást, mondjuk az utazásaidról?
Jó lenne egyszer annyi anyagot összegyűjteni, hogy akár egy több termes kiállítást össze tudjak hozni. Mondjuk mindegyik terem egy másik országot mutatna be. Ehhez jól jönne egy év szabadság, amikor csak utazok és örömfotózok. Amúgy az USA-ban volt már egy kisebb kiállításom. Egy időben sokat fotóztam Budapestet. Még gimis koromban meg is nyertem egy olyan pályázatot, ahol Budapest volt a téma. A Budavári Sikló volt a témám és ezzel a képemmel nyertem. Akkoriban kaptam egy mailt egy fickótól, hogy látta a fotóimat Budapestről és szeretne egy kis kiállítást csinálni belőlük. Elküldtem a fotókat neki, ő pedig megszervezett mindent. Nagyon jó érzés volt, különösen akkor, amikor a fotózás kezdeti fázisában voltam. Az viszont érdekes, hogy nagyon örültem a nyertes pályázatnak, de nem adtam be több képemet ilyen céllal. Szerintem annyira szubjektív az egész, hogy van ott egy zsűri pár emberből és eldöntik, hogy mi tetszik nekik és mi nem. Azzal a fotómmal, akkor szerencsém volt. Nyilván egy kezdőnek ez is nagyon lelkesítő tudott lenni, mert egy fontos visszacsatolás. De valahogy éppen a szubjektivitása miatt nem adtam be több pályázatot a Dorko fotós versenyig.

Ahogy hallgattalak végig azt éreztem, hogy hiába a sikerek, te azért nagyon két lábbal a földön állsz. Nagyon stabil személyiséged van.
Igen, ez így van. Ez lehet a sport miatt is, de én mindig is egy nagyon céltudatos ember voltam. Ne érts félre, nem törtető, csupán céltudatos. Amikor megvettem az 5D Mk. IV-et, akkor még nem tudtam, hogy maradok hobbista szinten vagy profi leszek. Ennek ellenére megvettem és úgy voltam vele, hogy ha nem próbálom meg, akkor soha nem derül ki, hogy lehettem volna esetleg profi is. Ha nem jött volna be, akkor maximum van egy baromi jó cuccom az örömfotózásaimhoz, de tudom, hogy én megtettem a magam részét. Nem a pénz volt az elsődleges cél, hanem hogy jól érezzem magamat. El kell dönteni a prioritásokat. Most is rengeteg lemondással élek. Mindig kérdezik tőlem, hogy miért nem járok bulizni. Egyszerűen nem fér bele. Szinte katona életmódot élek, minden percem ki van számolva. Az nekem nem fér bele, hogy elmegyek és csapok egy görbe estét, utána meg összecsúsznak a napok és nem tudom tartani az eltervezett programomat. A pontos és minőségi munkához tiszta fej kell. Ezek a lemondások viszont nem jelentenek számomra hatalmas veszteséget, hiszen tudom, hogy milyen cél érdekében teszem.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Ennyi munka mellett mi férhet még bele?
Nagyon sok tervem van, mert Magyarországon nem vagyok még egy igazán ismert fotós. Azokban a körökben, ahol mozgok, ott már igen, de még messze nem tartok ott, mint mondjuk egy Nánási Pál, akinek a neve hallatán mindenki tudja, hogy kicsoda ő. Jó lenne eljutni oda, hogy nagyobb cégek már célirányosan a képeim miatt, a stílusom miatt keressenek meg. Félreértés ne essék, nekem az is örömöt okoz, ha a Facebookon valaki kiteszi profilképnek a portréját, amit én fotóztam, hát még ha meg is jelöl rajta, hogy én voltam a fotós. Ugyanakkor én szeretek fejlődni és egyik lépésről a másikra jutni. Tisztában vagyok vele, hogy rengeteg türelemre és kitartásra van szükség. Fontos, hogy az ember jó helyen legyen és jó időben, de ha nincsenek meg azok az eszközei, amikkel az így érkező lehetőségeket ki tudja használni, akkor hiába volt jó helyen és jó időben, elmegy a lehetőség. Nekem például kellett az a nyolc év, amit iPhone-al fotóztam, ahhoz, hogy most itt tartsak. Az alatt a nyolc év alatt lettek olyan anyagaim, amik egy következő állomásra juttattak. Bízom benne, a mostani szintemen is képes vagyok olyan fotókat produkálni, amik majd egy következő szintre juttatnak! Az élet gyakran kiszámíthatatlan. Esküvőket például nem csak itthon fotózok, hanem időnként külföldön is. 2020-ban már konkrétan egy esküvőszervezőnek, Pandula Juditnak fogok Máltán fotózni. Valahogy egyik munka hozza a másikat és ezzel jönnek az újabb lehetőségek is. Majd, ha Magyarországon már sikerült elérni mindent, amit terveztem, szeretnék külföldre is járni esküvőt fotózni. Az országot nem szeretném elhagyni, de jó lenne egy-egy hétre elmenni más országokba is, és ott esküvőket fotózni. Sok minden van, ami ide köt és nem adnám fel. Ilyen a Dorko is. Azt viszont el tudnám képzelni, hogy ingázzak Magyarország és más országok között. Ez még hosszú idő, mire eljutok eddig. Vagy az is lehet, hogy nem és Máltán sikerül olyan anyagokat letennem az asztalra, hogy előbb megvalósul ez az álmom, mint gondolnám. Az biztos, hogy ehhez is úgy állok, mint mindenhez. A cél megvan, de nem erőltetem, csak hagyom magamat sodródni a cél felé. Amikor beérik a dolog és itt az ideje, azt tudni fogom és kihasználom a kínálkozó lehetőséget. Addig viszont az a feladatom, hogy dolgozzak rá, hogy ha itt az idő, akkor ne önhibám miatt maradjak le róla.

Zárásnak milyen tanácsot tudnál adni azoknak, akik most kezdik ezt a szakmát.
Remélem, hogy a Dorko nem haragszik meg rám, de talán a Nike jelmondata erre is passzol, hogy: Just do it! Vagyis csak csináld. Ne hallgass dilettánsokra, csak fotózz! Viszont soha ne szégyellj tanácsot kérni vagy megfogadni azt, különösen, ha egy profitól kapod! Ha belecsapsz, akkor főleg ne a pénz motiváljon, hanem az öröm, amit a fotózás jelent neked, idővel a pénz is megjön. Legyél türelmes és készülj a nagy lehetőségekre, ha pedig ott kopogtat az ajtódon, akkor ragadd meg és rúgd be azt ajtót!

Szöveg: Roszberger

A cikkhez felhasznált fotókat Dobrovszki Dániel bocsátotta a rendelkezésünkre. Köszönet érte!

Nézzétek meg Dani Facebook és Instagram oldalát is!