TTArtisan 90mm f1.25 GFX – A lassított felvétel
TTArtisan objektívről még nem írtam, pedig van közöttük jó néhány érdekes darab. Létezik olyan, aminek f0.95 a legnyitottabb rekeszértéke vagy akad olyan is, ami csalafinta szappanbuborék szerű bokeh gömböket rajzol a képre, de még Tilt-Shift objektív is akad a termékpalettán.
Mai cikkem tárgya elsőre nem tűnhet olyan nagyon extrának az f1.25 fényerejével, hiszen a manuális objektíveknél, különösen a mai modern példányoknál, egyre inkább az f1.2-1.4 körüli fényerő lehet a legjobb választás ár-érték szempontjából, ha összevetjük egy f2-2.8-as objektívvel. Árban, az AF-es társaikhoz mérten alapból sem túl drága manuális objektívek sorában nem legatyásító a különbség, ezért általában szívesebben áldozunk egy kicsivel többet a jobb fényerőért.
A TTArtisan 90mm f1.25-ben az a különleges, hogy ez egy full frame objektív és ilyen méretű szenzornál egy f1.25 nagyon is képes a varázslatra. Ami még izgalmasabbá teszi, hogy ebből az objektívből létezik egy olyan is, ami Fujifilm G bajonettel rendelkezik, vagyis feltehető minden adapterezés nélkül a Fujifilm középformátumára, a GFX vázakra. Hoppácska! Egy f1.25-ös objektív egy középformátumon??? Azt hiszem, hogy ezzel rá is mutattam arra, hogy mitől annyira extra ez az objektív. Ez a fényerő, egy középformátumon látványos háttérmosást fog produkálni az egészen biztos.
A GFX vázakban alkalmazott középformátumú szenzort crop-pos középformátumnak is becézik, mert mondhatni, hogy a legkisebb középformátum a középformátumok között. Azonban így is 1.7-szer nagyobb szenzor, mint egy full frame. 50Mp-es és 100Mp-es vázak érhetők el a Fujifilm kínálatában. Én egy GFX50SII géppel próbáltam ki a TTArtisan 90mm f1.25-öt.
Egy TTArtisan objektívet már kézbe venni is élmény. Érezni, hogy masszív, van benne anyag, a tubus és általában a napellenzők is fémből vannak, a lencsetagok pedig igazi üvegből lettek megmunkálva. Valódi old-school termékek, mégis a kivitelezésük, az alkalmazott bevonatok már modern korokat idéznek.
A TTArtisan 90mm f1.25 nem éppen egy pehelysúlyú játékszer. Tömege 1kg környékén van. Ezen egyáltalán ne lepődjünk meg! 11 lencsetag lett 7 csoportba rendezve. A lencsetagok között találunk 4db magas törésmutatójú tagot is. 10 blende lamella került bele, ami egészen jónak mondható, hiszen általában 9db a jellemző. Nyitva kerek bokeh gömböket kapunk, f2-től viszont kezdenek szögletesek lenni. A szűrő átmérője 77mm.
Plusz egy jó pont, hogy a rekeszgyűrű finoman bekattan az egyes értékekhez és nem videósan folyamatos. Próbáltam más márkák manuális objektívjeit, amik rekeszgyűrűje nem kapott egy egészen kicsi ellenállást sem az egyes értékeknél és nagyon nem kedveltem, mert óhatatlanul is rendszeresen elállítódott a rekesz. További figyelmesség a gyártótól, hogy napellenzőt is kapunk az objektívhez. Ráadásul egy érdekes megoldással használható, ugyanis a napellenző egyben a védőkupak is. A belső felülete flokkolt, aminek hála a kóbor fénysugarak nem csillannak meg a napellenző belső felületén, továbbá szépen rácsúszik az objektív tubusára anélkül, hogy a fém a fémmel érintkezve megsértené a bevonatot a tubuson. A napellenzőt egy menetes fedél zárja le. Ilyenkor szolgál védőkupakként. Ha ha ezt a kis lemezt lecsavarjuk, a napellenzőn szabaddá válik egy keskeny kis menet, amivel rögzíthetjük a tubusra. Csupán lehúzzuk a tubusról, megfordítjuk és felcsavarjuk a frontlencse elé.
Természetesen a legérdekesebb része a tesztnek, hogy milyen használni. Leginkább lassú. Középformátumon f1.25 rekesszel elképesztően vékony lesz a mélységélesség. Kézből nem is igazán ajánlom vele a fotózást. Kell egy masszív állvány, arra felmehet a közel 2kg-os szett. Én egy Benro TMA28A állványt használtam hozzá és egy nyikkanás nélkül elbírta a felszerelést. A GFX színprofilját átraktam a fekete-fehér Acros filmszimulációra, pirosra állítottam az élkiemelést a manuális fókuszsegédben, plusz még a hátsó tárcsa megnyomásával rá is tudtam közelíteni az AF keret által behatárolt területre. A fekete-fehéren szépen virított a piros jelzés, hogy éppen hol a fókusz. Azonban f1.25-nél a teljes alakos kompozícióknál éppen csak pislákolt a szemeken.
A fotózás menetét éppen ezért úgy kell elképzelni, hogy komponálok, rekeszelek f2.8-4-re, az AF mezőt ráviszem a modell szemére, belenagyítok, a fókuszgyűrűvel finoman beállítom az élességet, hogy a szemen jelezzen a fókusz segéd a lehető legpirosabban (f2.8-4-nél már erőteljesebben érzékelhető a piros jelzés), a rekeszt visszanyitom akár f1.25-re, közben elrebegek egy imát, hogy a modell ne mozduljon ki a fókusz síkból, majd exponálok. Nem lehetetlen feladat, de nem is könnyű. Folyamatos kontrollt igényel a fókusz. Ha a rekeszt f1.8-ra, f2-re állítom, lényegesen egyszerűbb élesre állítani. Ráadásul a rajzolatnak is jót tesz a rekeszelés. A legnyitottabb rekesznél azért elég lágy a képe. Életlennek semmiképpen sem mondanám, de nem karcosan éles. Én azt szoktam mondani, hogy bájosan analóg szerű. Az élesség f1.8-f2-től kezd látványosan megjönni. Ha f2.8-ra, f4-re húzzuk, lényegesen karcosabb lesz.
Ami nagyon megdöbbentett, az a kromatikus aberráció, amit csak nyomokban fedezhetünk fel. Olympus vázon használok TTArtisan 50mm f0.95-ös objektívet, amin nyitott rekeszen bőven van kromatikus aberráció. Engem kevésbé zavar, mert főleg fekete-fehér fotózásra használom. A TTArtisan 90mm f1.25-nél viszont nagyon minimális mennyiséget fedeztem fel még nyitott rekesznél is.
Mivel ez egy full frame objektív, amit a G bajonettnek köszönhetően fel lehet pattintani egy GFX-re, a sarkokban és a széleken ne várjunk makulátlan rajzolatot. Van némi peremsötétedés, ami nagyban függ a fókusz helyzetétől, pontosabban a lencsetagok helyzetétől. Nem mindegyik fókusztartományban jelenik meg a sarkokban a sötét folt. Ez alapján érzékelhető lehet, hogy egyáltalán nem vállalhatatlan mértékű a jelenség. Azzal tisztában kell lenni, hogy a lencsehibák a lencsetagok szélein csíphetők fülön leginkább. Ennél az objektívnél egy GFX vázon maximálisan kihasználjuk a szenzorra vetített képet, ezért a szélek felé haladva a rajzolat is lágyul, ami egy portré objektív esetén nem jelent túl nagy drámát. Természetesen rekeszeléssel lehet javítani a képi világon és véleményem szerint érdemes is rekeszelni. Tisztább, élesebb képet kapunk és élesre állítani is sokkal könnyebb.
Kinek ajánlanám a TTArtisan 90mm f1.25-öt? Mivel nemcsak GFX-re létezik, hanem akár Nikon Z-re, Sony E-re, Canon RF-re, így azt mondanám, hogy mindenkinek, akinek van hozzá rendszere és vágyik valami egyedibb megjelenésre a képein. Imádtam a színeit, amik remekül passzoltak a Fujifilm filmszimulációihoz. Ez az objektív nem a makulátlan, steril, a tökéletesre kiélezett rajzolatot teremti meg. Sokkal inkább a filmes korszakot idézi és ennek hála egyedi hangulata van. Aki pedig GFX-re venné, jól fog járni vele, hiszen GFX-re még nincs túl sok third party gyártó. Nagyobb fényerővel talán csak a Mitakon 65mm f1.4 érhető el itthon, ami nagyjából ekv. 50mm-nek felel meg a GFX-en és hazai üzletben, hivatalos garancia mellett 330.000Ft-ot kérnek érte. A TTArtisan 90mm f1.25 körülbelül ekv. 70mm-nek felel meg a GFX vázon, így portréra ideálisabb választás lehet, továbbá az ára is kedvezőbb. Például a Studio-Line 250.000Ft-ot kér érte.
A Fujifilm kínálatában a Fujinon GF80mm f1.7 ami elérhető ebben a tartományban, de az már egy magasabb ligában játszik. Élesség, felbontás tekintetében, na meg árban mindenképpen. A GF80mm f1.7 AF-es és szigetelt objektív kifejezetten a GFX vázakhoz lett tervezve, ehhez mérten az alap ára 880.000Ft. A TTArtisan 90mm f1.25 lassabb használatot tesz lehetővé, nem szigetelt, nincs AF, ellenben egyedi hangulatot kölcsönöz a képeknek, amivel ki lehet tűnni és még árban is jóval kedvezőbb. Művész lelkeknek szinte kötelező darab.
Szöveg és fotó: Roszberger Bandi