Váltás FUJIFILM GFX1000S-re cikksorozat – Glázer Attila – 3. rész

Glázer Attila vagyok, 25 éve élek nagy részben fotográfiai munkákból. Végzettségem tájépítész, kameraman, segédoperatőr. Több tucat magazinnak, száznál is több cégnek fényképeztem. Több egyetemen adtam elő a vizuális kultúra különböző témáiban, és a Práter utcai fényképész iskolában is tanítottam. Fotográfus végzettségem nincs, de hiszem, ez egy „csinálós” műfaj, az élet, a tapasztalat tanít. Ha van kedved, a cikkek elolvasása előtt nézd meg a honlapomat, remélem, a képek magukért beszélnek.

Ha éppen most, a befejező résznél találtál rá a cikksorozatomra, csak semmi pánik, egyetlen kattintással eléred az előző két részt is!

1. Fényképezés rossz fényviszonyok között
2. HDR mód kiváltása (enteriőr fotózás)
3. Szín és fényérték dinamika tartományok. (tájépítészeti fotográfia)

Az előző két részben megmutattam, hogy mit tud a FUJIFILM GFX100S rossz fényviszonyok között a 10 éves Nikon D800-hoz képest, továbbá hoztam néhány példát arra is, hogyan lehet a FUJIFILM középformátumával kiváltani a HDR fotózást enteriőr képek esetén. Elérkeztünk a harmadik, egyben zárócikkhez.

3. RÉSZ – SZÍN ÉS FÉNYÉRTÉK DINAMIKA TARTOMÁNYOK (tájépítészeti fotográfia)

Ha azt írom, hogy természetfotó, talán egyszerűbb a dolgom. Hiszen sokaknak még mindig ismeretlen szó a tájépítészet. Pedig a tájépítészek munkái kísérnek minket, bármerre is járunk. Legkevésbé a magánkertekre gondolok. Városi terek, parkok, sétálóutcák, és kastélykertek, üdülőhelyek és vasútállomások környezete, mind ennek a szakmának a terméke. Mármint a tervezése. Az én feladatom pedig az 2024-ben, hogy lefotózzam azokat az alkotásokat, melyek a 21. század legfontosabb, díjakat nyert tervei.

Technikai értelemben a feladat ugyanaz volt, mint a természetfotózás esetében, ahol nem adagolhatjuk a fényt, nincs lehetőség softbox-ot tenni a Napra.

Van azonban a tarsolyunkban sok olyan praktika, mellyel operálhatunk. Nézzük először azt, amit a jól megválasztott optika adhat. Fontos egy torzításmentes, színhibáktól mentes, kiemelten jó élességű optika választása. A Fujinon GF 20-35mm f4 R WR optikája éppen ilyen, továbbá kitűnő elmosás élményt ad nyitott rekesznél, így senki nem fogja hiányolni, a 2,8-as, esetleg 2-es fényerőt. (már csak a képstabilizáció miatt sem, de erről később)

A legnagyobb technikai „részletkérdés” a file formátum.

RAW file. Bevallom, 25 éves pályafutásom alatt szinte sosem fotóztam úgy, hogy RAW file-okat hozzak létre (sokan felhördülhetnek most – Boomer! – felkiáltással. Ennek legfőbb oka, hogy műteremben erre nem volt semmi szükségem. A helyes színhőmérséklet megválasztása, a tudatos világítás pontossága ezt teljesen indokolatlanná is tette. A riportfotóknál pedig „megelégedtem azzal, amit láttam, az ügyfél is elégedett volt”. Az építészeti és tájépítészeti fotóknál pedig használtam az előző gépem HDR beállításait. Egyrészről ez egészen jó megoldásnak tűnt (nagy színdinamika, és virtuális expozíciós dinamika), azonban három nagyon fontos hátránya is volt ennek a megoldásnak, tulajdonképpen éppen ezek miatt váltottam le a teljes szettemet. A hosszú bevezető után következzenek a részletek:

A HDR felvételekhez elengedhetetlen az állvány használata. Igen, ez lehet kényelmetlenség, vagy éppenséggel anyagi kérdés (100-300 Ft plusz, ha nem akarunk nagysúlyt cipelni), azonban a legnagyobb hátrány a lassúság, és a kompromisszum, honnan is fotózhatunk. Az állvány magassági korlátai, a terep nehézsége, az állvány és állványfej használhatósága mind korlátokat szabnak. Megoldás a FUJIFILM GFX rendszer tudása szerint:

• Bemozdulás mentes, éles kép (a fotográfus stabil és nyugodt maroktartása esetén). Eddig 1/30 ig merészkedtem, de nem aggódom már, éles lesz a kép.
• Megszűnik a képek egymásra fényképezése okán keletkező mozgó tárgyak többszöri megjelenése. Elkerülhetetlen hátránya a HDR fotózásnak, hogy például a mozgó falevelek, a sétáló emberek ne keltsenek zavart a rendszerben. Ezt talán nem kell magyaráznom sem.
• Világos és sötét részek határán keletkező „szellem árnyék”. Lásd előző cikkben bővebben.

Eddig is volt lehetőségem RAW file formátumban fényképezni, miért nem tettem? Hatalmas a különbség 12, 14, 16 bit színmélység között, ahogy hatalmas különbség mutatkozik egyéb tartomány paraméterekkel leírható tudás között is. Expozíciókorrekció lehetősége az utómunkában (mennyi korrekciót visel el a RAW file, nem lesz kiégés, vagy bebukás), mekkora játéktér marad „állványmentes” fotózásra. Vagyis a képstabilizátor tartománya, hiszen nem mindegy 2, 4, vagy akár 6 fényértéket is „spórolhatunk” az elektronikának köszönhetően. Magabiztosan a GFX 100S győzött meg arról, hogy innentől szabad az út, nem korlátoz a technika.

Egy kis színes, vagyis éppenséggel pont, hogy fekete-fehér a végére.

Igen, az un. Boomer generáció tagja vagyok, analóg tanultam fotózni. És eszembe jutott, akkor is volt egy hasonló wow élményem. Sőt kettő is. Először a FORTE multigrade papírja hozta meg a szabadság élményét, hogy a nem-feltétlen-tökéletes expozíciójú negatívról is szép papírkép születhessen, majd kezembe került az ILFORD Multigrade papírcsaládja. Addigra hellyel, közzel megtanultam tökéletesen exponálni, és a kettő együtt hatalmas szabadságot hozott. Megfelelő szűrőzéssel rugalmasan eldönthettem, milyen negatívról milyen papírképet szeretnék létrehozni. Igaz, kicsit bonyolultabb volt a nagyítógépek szűrőinek variálása, a papírkép helyenkénti kitakarása, vagy épp túlexponálása, a hívóban való áztatás hosszának meghatározása, mint ma végrehajtani ugyanezt három billentyűparanccsal a Photoshop-ban. Más korszak, ugyanaz a hatalmas élmény. Úgy hívják: Szabadság.

A cikk illusztrációi A Kortárs Magyar Tájépítészet című könyv werkvideózásán készült képek feldolgozása kapcsán mutatják meg vizuálisan a fenti cikk részleteit.

Az első kép mindig a kamera által készített RAW file mellett mentett jpg képet mutatja, minden korrekció nélkül.

A második megmutatja, mekkora dinamikatartománya van egy RAW file-nak. Az elvégzett parancs nem volt más, mint az árnyékok +100 világosítása, és a csúcsfények -100 értékű sötétítése.

A képeket egyébként minden esetben mátrix fényméréssel készítettem, az élességet középárnyalatú képrészletre irányítva, meghagyva, hogy a gép optimális expozíciós időt állítson be. (megszokásból manuál módban, minden alkalommal ellenőrizve, hogy a gép expozíció jelzője nullán legyen) A teszt volt itt a lényeg. Mit „tud magától” a gép.

A képeket megnyitva a Photoshop-ban kicsit állítottam csak, ahogy eddig is tettem bármely TIFF, vagy jpg formátum esetében. Kontraszt, esetleg szaturáció, expozíció korrekció (mindegyik, rendkívül minimális beavatkozás). Bár ez mind megtehető még a RAW formátumok esetében, ízlés kérdése, hogy ki melyik programban, melyik potmétert hova tolja. Ha az alapanyag jó, továbbra is szabad a pálya.

Szöveg és fotók:

Glázer Attila – www.attilaglazer.com
Fotográfus, tájépítészmérnök
A Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja
A Magyar Tájépítész Szövetség tagja, a Tájépítészeti Nívódíj alapító szervezője.