Váltás FUJIFILM GFX1000S-re cikksorozat – Glázer Attila – 1. rész
Glázer Attila vagyok, 25 éve élek nagy részben fotográfiai munkákból. Végzettségem tájépítész, kameraman, segédoperatőr. Több tucat magazinnak, száznál is több cégnek fényképeztem. Több egyetemen adtam elő a vizuális kultúra különböző témáiban, és a Práter utcai fényképész iskolában is tanítottam. Fotográfus végzettségem nincs, de hiszem, ez egy „csinálós” műfaj, az élet, a tapasztalat tanít. Ha van kedved, a cikkek elolvasása előtt nézd meg a honlapomat, remélem, a képek magukért beszélnek.
Nem vagyok az a típusú fotográfus, aki folyamatosan követi milyen műszaki megoldásokkal dobálnak minket a gyártók. Szédítő a kínálat, zavarba ejtően sok az újítás. Eljött azonban az ideje a váltásnak. Jelezte ezt a közel 400. 000 expó a gépemben, és jelezte az is, hogy fel kell fogni, egy évtized technikai fejlesztés nélkül lemaradást okoz ebben a szakmában.
Egyszerű, és kézzelfogható kérdésre kerestem a válasz, amikor arra szántam el magam, hogy lecserélem a felszerelésemet. 3 kritérium volt fontos számomra, ezekről fogok írni, 3 cikkben.
- Fényképezés rossz fényviszonyok között
- HDR mód kiváltása (enteriőr fotózás)
- Szín és fényérték dinamika tartományok. (tájépítészeti fotográfia)
1. RÉSZ – FÉNYKÉPEZÉS ROSSZ FÉNYVISZONYOK KÖZÖTT
Az első teszt a legpuritánabb körülmények között követtem el. Konyha, vegyes színhőmérsékletű LED világítás, semmilyen derítés, semmi smink, semmi utómunka. Sőt, tudatosan gyári beállítás a FUJIFILM GFX 100S esetében. A Nikon D800 10 éve a kezemben van, a lehető legtöbbet kihoztam belőle. Igyekeztem hasonló karakterisztikájú optikákat használni, ebben az esetben ez a 24-70-es 2:8 Nikkor volt, a FUJIFILM esetében pedig a Fujifilm GF 45-100mm F4 R LM OIS WR optika. A képméretet pedig közelítettem egymáshoz. Mig a Nikon kamera 36 Mp-en működött, a FUJIFILM kamera „csak” 50 megapixelen dolgozott. Fontos! A fehéregyensúly automatára volt állítva mind a kettő gépnél, szerettem volna látni, mit mérnek a gépek, illetve mindkét esetben ISO3200-ra volt állítva a szenzor érzékenysége.
ZAJ
Természetesen az lenne az igazságos, ha több olyan géppel is teszteltem volna, amelyek újabbak a 10 éves vázamnál. Azonban a cikksorozat lényege, hogy életszagú legyen. Nagyjából ennyi idő, míg egy gépet/szettet kézben tartunk, majd leváltunk. (Európa ezen oldalán)
ISO 3200-nál butaság lenne azt várni, hogy egyáltalán ne legyen zaj (ez fizikailag elképzelhetetlen, a zaj a digitális erősítés következménye). A különbség azonban elképesztő. Amíg a 10 éves technika számomra elviselhetetlen mértékű képromlást mutat ennél az ISO értéknél, addig a FUJIFILM GFX100S esetében elenyésző zaj jelenik meg.
SZÍN
A FUJIFILM esetében természetes színek jönnek a kevert műfény esetében is. A bőrszín nem sárgul el, a fal tényleg fehér. Emlékeztetőül írom, mind a két esetben automata volt a fehéregyensúly beállítás.
PIXEL ÉLESSÉG = KÉPÉLESSÉG
Hangsúlyozom, hogy mind a két esetben az optika feloldóképessége biztosítja azt az élességet, melyet az adott érzékelő igényel, és egyik esetben sem látható bemozdulásos életlenség. Ami szembetűnő, az a pixelek élessége, vagyis a kép élességét digitálisan eredményező áthallás nélküli képfeldolgozás. (sokan elfelejtik, mit is jelent a nagyobb pixelméret, a nagyobb érzékelő megléte. Nem, vagy kisebb mértékben jelenik meg a szomszédosság effektus, vagyis az, mennyire tudja zavarni, nem zavarni egy-egy egymás mellett elhelyezkedő pixel a mellette levőt. Ezért nem lesz sosem ugyanaz a 100 megapixel egy telefon köröm méretű érzékelője által rögzítve, mint a FUJIFLIM GFX középformátum méretű képérzékelője esetében. A különbség látványos, a mellékelt két szemközeli kép mindét esetben azonos pixelméretet mutatva (413 x 413 pixel).
Szöveg és fotók:
Glázer Attila – www.attilaglazer.com
Fotográfus, tájépítészmérnök
A Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja
A Magyar Tájépítész Szövetség tagja, a Tájépítészeti Nívódíj alapító szervezője.