Szolárgráfia – a Nap égi útjának rögzítése
A szolárgráfiáról röviden
A szolárgráf a Nap útvonalát rajzolja le, a Napon kívül azonban semmi egyéb mozgó formát nem tud rögzíteni, hiába szaladgálnánk előtte, akár a kis gyerekek. Ha hosszabb időre helyezünk ki lyukkamerát, fotókon láthatóvá válhat, hogyan változik a Nap útvonala az égbolton az év során. A télhez közeledve például a Nap egyre alacsonyabban „közlekedik” az égbolton.
A végeredmény érdekében ideális esetben a két napforduló között gyűjti eszközünk a Napunk fényét, de akár egy hónapon keresztül történő exponálásból is keletkezhet látványos és különleges egyedi kép. Az sem mindegy, hogy hová, és milyen szögben rakjuk ki a kamerát. Fontos például, hogy dél irányába helyezzük el, és arra is vigyázni kell, hogy más ne férjen hozzá könnyen, továbbá stabilan legyen rögzítve, hogy ne mozduljon be a képünk.
A szolárgráfhoz nem lesz szükség semmi egyébre, csupán egy alumínium sörös-energiaitalos dobozra, fekete szigetelőszalagra, egy kis fekete kartonra, fekete akrilfestékre és egy darab fényérzékeny fotópapírra. A dobozt belül érdemes befesteni fekete akrillal, hogy ne verje vissza a fényt, majd egy apró lyukat kell szúrni a közepébe, ez lesz az “optika” a fényképezésünk során. A dobozba helyezzük bele a fényérzékeny fotópapírt, úgy hogy ne mozduljon el. A szolárgráf kamera nagyban hasonlít a klasszikus „lyukkamerára”, azonban a különbség az, hogy míg a lyukkamera csak pár percig exponál, a szolárgráf kamerának ennél több időre van szüksége. Legalább egy hetes exponálással számoljunk, hogy látványos képet kapjunk. A fotók előhívásakor a lyukkamera esetén szükségünk van vegyszerre, míg a szolárgráf fotó előhívásakor semmi egyébre, csupán egy szkennere és egy számítógépre, valamit egy szoftverre amin feldolgozzuk a képet pl.: Photoscape.
Egy kis segítség a kép értelmezéséhez, mivel folyamatos fényes, sötét és szaggatott sávok váltják egymást:
- a folyamatos fényes sávok egy derült napot,
- a folyamatos sötét sávok egy teljesen borult és/vagy esős napot,
- a nem folyamatos, szaggatott sávok egy felhős napot jelentenek.
Az első szárnypróbálgatások …
Először is hálás köszönettel tartozok Rozgonyi Ildinek, aki megmutatta ezt a különleges fotós technikát nekem. Sokan tudják rólam, hogy mindig szeretek új dolgokkal kísérletezni. Technikai segítség mellett még 25 fotópapírt is küldött nekem a projekt megkezdéséhez.
A dobozokat Szabó Laci barátom egykori gyűjteményéből szolgáltatta részemre.
Miután a lényeges alkatrészeket megkaptam, már csak nekem kellett beszerezni pár apróságot, szigetelőszalagot meg tapétavágót. Kétoldalú ragasztóm akadt még itthon, ami paszpartuzásból maradt. Olyan helyeket kellett keresnem, ahol látványos képet lehetett készíteni és még ki is tudtam biztonságosan helyezni a “kamerámat”.
Amint minden meg volt, nyomban neki is láttam és megkezdtem a “kamera” építését. Igazi házi barkács módon kezdtem bele a munkába. Soma, a sportbarátom segített a flex-el levágni a “fejeket” a dobozokról. Mikor ezzel végeztünk, a fényérzékeny papírokat helyeztem el (sötétben, vörös fénynél), majd végül “szépen” körbe ragasztottam, hogy majd ne jusson be fény csak az “optikán” keresztül.
Az első kamera kihelyezése:
Életem első saját készítésű lyukkameráját Somáék udvarába helyeztem ki. A közös munka után, közös kamera elhelyezés jött. Felmásztam a létrára és próbáltam szépen kihelyezni, hogy ne mozduljon el és még lehetőleg érdekes képet is mutasson majd.
Kicsit ferdén került ki, kicsit be is mozdult, de az első csak nem lehet tökéletes, mert még irigyek lesznek rám. 🙂 Picit fárasztó és időigényes volt a tervezés és az előkészületek, de mindenképpen különleges érzés volt, hiszen saját kezem munkája alatt készült a kamera és a kép is. Csak ajánlani tudom kicsiknek és nagyoknak egyaránt, akár egy kis csapatépítő tréning is lehet egy kamera közös megépítése és kihelyezése. Hazaérve már türelmetlenül vártam, hogy milyen lesz a képem. A hét folyamán több kamerát is elhelyeztem.
Ja, az egyik kamerát Benji, a kutyám nagyon tanulmányozta, meg is látszik a képen, mert kissé elmozdult, de a Nap útja legalább rajta lett a képen ellenben a másik képpel.
Összegzés:
Elégedett is vagyok meg nem is. Jobban kell a dobozokat megtervezni, hogy helyezem el és “profibb” kamerát kell készíteni hozzá és látványosabb lesz a végeredmény. Na jó, azért elsőre ezek nem is rosszak, de némelyik kép nem igazi szolárgráf, inkább egy lyukkamera képre hajaz, amin valami kis kép részlet is található.
Amíg ezt a cikket olvasod, addig én már újabb dobozokat készítettem és már ki is helyeztem egy hosszabb időtartamra.
Kb. a téli napfordulón fogom beszedni és akkor derül ki hogyan sikerültek.
“ A szolárgráf készítése olyan az amatőr csillagászok számára, mint a kisgyermeknek a kindertojás…
Kibontod a lezárt időkapszulát, és nem tudhatod mit találsz majd benne…”
Amennyiben kérdésed van vagy csak érdekel téged is a téma keress meg minket bátran Facebook-on vagy Instagramon és segítünk neked.
Írta és fotózta:
Rozgonyi Ildi amatőr csillagász, Török Töce Tibor futógráfus
Kiss György Csillagda és MIRA Csillagászati Szakkör Facebook oldalához kattints ide!
Török Töce Tibor Facebook oldalához kattints ide!
Török Töce Tibor Instagram oldalához kattints ide!
Török Töce Tibor weblapjához kattints ide!