Ismeretek csillagfotósoknak – Asztrofotó Lengyel Bálinttal

Lengyel Bálint elmeséli, hogyan ragadta magával az éjszakai égbolt fotózása

A magyar asztrofotós, Lengyel Bálint szinte véletlenül kezdte a fotózást, majd hamarosan a fényképezés technikai részleteibe mélyedt.

„2016 nyarán vettem meg az első fényképezőgépemet, hogy utazásaimat megörökíthessem” – kezdi. „Rögtön cikkeket és fórumokat olvastam a beállításokról és arról, hogyan komponáljak különböző témákhoz.”

Ahogy egyre jobban megismerte használtan vásárolt fényképezőgépét, Bálint egy teljesen új látásmódot fedezett fel.

„Azon a nyáron olvastam egy cikket az asztrofotózásról, kezdőként megnéztem a cikkben szereplő fotók EXIF-adatait, és láttam, hogy full-frame fényképezőgéppel készültek. Tudtam, hogy nincs pénzem ilyen felszerelésre, de azért kipróbáltam. A fotómon láttam a Tejutat – kicsit halványan, de ott volt.”

Még abban az évben Bálint megvásárolta első FUJIFILM X szériás fényképezőgépét, abban a reményben, hogy az még több részletet fed majd fel az éjszakai égbolton. „Tudtam, hogy szeretném kipróbálni és megismerni az asztrofotózást – alacsonyabb költséggel” – magyarázza – „amit nagyon érdekesnek találtam, és mélyen beleástam magam a témába.

„Ezután olyan volt, mint egy lavina” – folytatja Bálint. „Minden cikket elolvastam, ami csak elém került a témával kapcsolatban. A következő évben vettünk egy házat egy kis faluban, és kifejezetten egy, a sötét égbolthoz közeli otthont kerestem. Így kezdődött az egész.”

Az asztrofotózás kezdetei

„Vettem egy állványt és egy nagylátószögű objektívet, onnantól az asztrofotózással keltem, és azzal feküdtem” – meséli Bálint. „Olvastam a cikkeket, figyeltem a Facebook-csoportokat a témában, és ez lett a fő hobbim.”

Bálint arra jutott, hogy az X-szériás kamerájának APS-C szenzora pont azt a képminőséget és mélységélességet nyújtja, amit a kompozícióihoz keresett.

„Rájöttem, hogy ez a szenzorméret megfelelő az asztrofotózáshoz, mert az előtér élesebb – nem szükséges lerekeszelni, hogy fókuszba hozzam – az égboltnál pedig nem láttam lényeges különbséget a kisfilmes szenzorral készült képek részletességéhez képest.”

„Évekbe telt, mire mindent megtanultam” – teszi hozzá, kifejtve, hogy mennyi technika van az asztrofotózásban. „Először megtanultam a stackelést – a képek összegzését – a zajcsökkentés érdekében, majd vettem egy csillagkövető mechanikát, és azt is megtanultam használni.

Ezt követően vásároltam egy második kamerát – egy FUJIFILM X-A5-öt –, és elküldtem egy asztro-átalakításra*, aminek köszönhetően több fényt enged át az infravörös tartományban, ezzel is megkönnyítve az utómunkát.”

Az ilyen jellegű átalakítás során a fényképezőgép beépített – szenzor előtt található – optikai szűrőjét cserélik ki, vagy távolítják el. Ezt gyakran hidrogén-alfa módosításnak nevezik, és érzékenyebbé teszi a fényképezőgépet a mélyég-objektumokból, például ködökből és galaxisokból származó fény hullámhosszaira.

„Az asztrofotózás legnagyobb kihívása a zaj” – folytatja Bálint. „Sok technika létezik ennek csökkentésére, például az AI-alapú zajcsökkentés, amely nagyon látványos eredményeket adhat az előtereknél – de az égbolt esetében a legjobb, ha a RAW fájlok nem túl zajosak. „Ezért választom a leggyorsabb objektíveket, amik elérhetők. Egy F2-es lencse már jó lehet, de az F1.4 vagy F1.2 sokkal jobb. Korábban le kellett rekeszelni az objektívet a kép sarkainál jelentkező aberrációk miatt, de az új X sorozatú objektívek – amelyeket már kifejezetten a 40MP-es szenzor kiszolgálására terveztek – már vannak annyira jók, hogy teljesen nyitott rekesszel is szép eredményt adnak. Ezek közül csak ki kell választani a kedvenc gyújtótávolságodat, és nem fogsz csalódni – számomra a legjobb mindenes nappalra és éjszakára az XF23mm F1.4 R LM WR.

„Ha nem használok követő mechanikát, az expozíciós időt korlátoznom kell, hogy elkerüljem, hogy a csillagok elmozdulása miatt, azok csíkot húzzanak. A záridőt nagyjából úgy tudod kiszámolni, hogy a 300-at elosztod a gyújtótávolsággal. Természetesen mindig tesztelni kell a helyszínen, és figyelembe kell venni azt is, hogy a nagyobb felbontású érzékelők rövidebb záridőt igényelnek. Például egy 16 megapixeles érzékelő 35 mm-es objektívvel tíz másodpercig jó lehet, de egy 24 megapixeles érzékelőnél csak nyolc másodperc lesz megfelelő, ahol a csillagok még pontszerűek.”

„Amikor van elég időm, követő mechanikát használok. Ilyenkor annyi képet készítek, amennyit csak tudok. Minél több, annál jobb – még ha órákba telik, vagy egész éjszaka is tart –, mert utómunkában több részletet lehet előhozni, ha elég fotó áll rendelkezésre. Ezek a részletek már egyetlen expozíción is ott vannak, de a zaj tengerében úsznak.

„Általában egy tesztfotót készítek magasabb ISO-val és gyorsabb záridővel, hogy gyorsan ellenőrizzem, megfelelően van-e komponálva az előtér, majd megváltoztatom a beállításokat a további képek készítéséhez.

„A fotóimhoz általában ISO1600 vagy 3200-at használok csillagkövető nélkül, és ISO400-at vagy 800-at követővel. Használhatnék alap ISO-t is, de nem szeretek egy-két percnél hosszabb expozíciókat készíteni, mert ha a követő mechanika pólusra állása nem tökéletes, a csillagok bemozdulnak, és csíkot húznak.”

Előtér kiválasztása

Bálint sok energiát fordít érdekes helyek – előterek – felkutatására, amelyek köré felépítheti kompozícióit. „Számomra a legfontosabb, hogy találjak egy jó előteret” – jegyzi meg. „Ebédidőben gyakran a Google Térképen keresek helyszíneket, ahová mehetnék. Azokat nappal ellenőrzöm, majd éjjel visszamegyek, és bízom a legjobbakban.”

Ahogy Bálint megtapasztalta, egy helyszín nappali bejárása nem garantálja a jó fotót naplemente után.

„Nappal gyönyörű lehet, de éjjel teljesen másképp nézhet ki. Találhatok egy elhagyatott házat vagy templomot, de amikor éjjel visszatérek lehet, hogy erős fény világítja meg.”

Az asztrofotózáshoz rendkívül alacsony környezeti fény szükséges. A helyi fényszennyezés miatt a csillagok és más égitestek kevésbé láthatók, és ha bármilyen objektum fényesebb, mint az éjszakai égbolt, nehezebb lesz az expozíció egyensúlyának megtartása.

„Nem szeretek túl közel dolgozni nagyvárosokhoz, bár készítettem egy fotót a város fényeiről egy hegy tetejéről” – jegyzi meg Bálint. „Ez működhet, ha tiszta az idő, nincs por és pára a levegőben. Ha például három napig esik az eső, utána tisztább lesz a légkör, mert a port kimossa – de még akkor is kell némi szerencse.

„Az a kép a Tejútról a város felett két év várakozás eredménye volt. A hely egy órára van kocsival az otthonomtól, így várnom kellett, amíg az időjárás egybeesik egy olyan éjszakával, amikor nem voltam túl fáradt, hogy kimenjek fotózni. Tavaly próbálkoztam, de a végeredmény borzalmas lett.”

Az asztrofotózáshoz türelem és kitartás szükséges – bár ahogy Bálint megtapasztalta, ezek könnyebben jönnek, ha valami olyasmivel kell foglalkozni, ami lenyűgöz.

Utómunka asztrofotózáshoz

„Szinte mindent lefotóztam a lakhelyem környékén” – jegyzi meg Bálint. „Most már van egy listám azokról a helyekről, amiket szeretnék megörökíteni Magyarországon, és a környező országokban.

Minél többet utazik, annál hosszabb lesz Bálint listája. „Bárhova megyek, mindig keresem az érdekes előtereket. Ha a Tejút a fényképezéséhez megfelelő irányban van, feljegyzem a listámra, és felkeresem.”

Ami megakadályozza Bálintot abban, hogy gyorsan kipipálja a helyszíneket, az a sajnálatos tény, hogy az asztrofotográfia nem egy egész évben végezhető tevékenység.

„A tél nem túl jó” – ismeri el. „Ha három-négy alkalommal kimehetek fotózni, az már egy jó tél. Hónapok telnek el anélkül, hogy lehetőségem lenne. Az első néhány évben bosszantó volt, de hét év után elfogadod, hogy ez így működik. Türelmesnek kell lenned.”

A specifikus légköri feltételekhez való alkalmazkodás miatt az asztrofotózás inkább szezonális hobbi Bálint számára – bár a nyári hónapok bőven adnak neki elegendő képi anyagot, amivel elfoglalhatja magát az utómunkák során.

„Tavaly nyáron több mint 40 képet készítettem, de a legtöbb még mindig a számítógépemen van anélkül, hogy hozzányúltam volna, mert nem volt még rá időm,” magyarázza Bálint.

„A képek szerkesztése olyan, mint egy külön hobbi. Egy fotó szerkesztése fél órától két óráig is eltarthat. A legkönnyebb, de legunalmasabb folyamat a képek stackelése, amihez a Sequator nevű programot használom. Csak be kell tölteni a képeket, kijelölöm az eget – így tudja a szoftver, hogy mit kell összerakni, ha a képen nem követett előtér van – majd megnyomni a start gombot. Ha sok kép van, közben ihatsz egy kávét vagy akár leülhetsz vacsorázni is.”

„Ezután az Adobe Lightroomot használom az alap utómunka elvégzésére, és a Photoshopot a részletek és színek finomhangolására. Itt alkalmazom a csillag-kicsinyítés technikáját is,” teszi hozzá Bálint. „A képeimen több csillag látható, mint amit szabad szemmel látnál, és az utómunka során ezek nagyobbak és még fényesebbek lesznek. Kisebbé kell őket tenni a tisztább eredmény érdekében, és így a csillagködök sokkal látványosabbá válnak.”

A csillagcsökkentés összhangban van Bálint általános szerkesztési filozófiájával, amely a természetesség megőrzésével kívánja bemutatni az éjszakai égbolt szépségét. „Amikor a képeimre nézek, el akarom hinni, hogy valóban éjjel készültek, ezért ha lehet, nem húzom fel az előtér expozícióját” – magyarázza. „Általában színek szaturációját is csökkentem, mert az emberi szem nem látja jól a színeket a sötétben.

„Az égbolt már más történet. Meg akarom mutatni azokat a részleteket és természetes színeket, amelyeket az emberi szem soha nem látna, de mégis valóságos módon. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, gyakran újra és újra el kell kezdenem az utómunkát, mert nem vagyok elégedett az eredménnyel.”

A magas szintű készségeket igénylő utómunka ellenére Bálint határozott abban, hogy az asztrofotográfia meglepően hozzáférhető művészeti ág.

„Egy jó fotóhoz – nem díjnyertes, de jó fotóhoz – csak egy állványra, bármilyen fényképezőgépre és egy ultra-nagylátó vagy normál látószögű objektívre van szükség tágas – F2 vagy F1.4-es rekesszel. Mindez elegendő bárkinek, aki szeretné kipróbálni.”

Gyors reakció

Bár ez egy türelmet és módszerességet igénylő műfaj, az asztrofotózás néha gyors reakciót is követel.

„Itt Magyarországon ritkán adódik lehetőség a sarkifény fotózására” – jegyzi meg Bálint. „Mindig azt hittem, hogy Finnországba vagy Izlandra kell mennem érte, de kiderült, hogy nem így van.”

„Van egy asztrofotós chat-csoportunk, ahol bárki írhat, hogyha feltűnik, vagy feltűnhet a sarkifény. Sokan azt jelezték is, hogy látható lesz Magyarországon, de sokáig úgy tűnt, hogy csak nappalra fog esni.”

Ilyen körülmények között lehetetlen lett volna fotózni a jelenséget, így Bálint úgy érezte, hogy egy hajszálnyira maradt le egy ritka eseményről.

„Úgy tűnt, nem lesz rá esély. De azon az éjszakán, miután a fiam elaludt, megnéztem a csoportot, és láttam, hogy a sarkifény megjelent! Felpattantam a biciklimre, és elindultam a falu szélén fekvő sötét mezők felé.”

Évek kutatásának és kísérletezéseinek tudására támaszkodva Bálint a közeli mezőkön keresett megfelelő kompozíciót, hogy megörökítse ezt a ritka jelenséget. Az álma valóra vált.

„Nem voltam benne biztos, hogy az általam választott előtér jó lesz-e, de nagyon jól működött. Nagyon fáradt voltam – majdnem elaludtam –, de soha nem láttam még ehhez foghatót.”

A cikk forrása eredetiben: https://fujifilm-x.com/hu-hu/stories/a-student-of-stargazing-astrophotography-with-balint-lengyel/

Magyar szöveg: Lengyel Bálint

*Felhívjuk figyelmét, hogy a Fujifilm fényképezőgépeinek vagy tartozékainak bármilyen módosítása automatikusan érvényteleníti a Fujifilm garanciát. A módosítások a fényképezőgép tulajdonosának saját felelősségére történnek.