Fujifilm XF10 – zsebben a tenger

Nehéz meghatározni, hogy mire van szüksége egy streetfotósnak. Vannak, akik kisebb teléket használnak, de akadnak olyanok is, akik a nagylátószöget részesítik előnyben. Sőt, ha a történelem nagy fotósait nézzük, akkor többen is egy ekv. 50mm-es alap objektívvel vágtak neki dokumentálni az utca történéseit. Ahány optika, annyiféle perspektíva és annyiféle kommunikáció a néző felé. Egy hosszabb gyújtótávolsággal kicsit kívülállóvá válik a néző, míg ha nagylátószöget használ a fotós, akkor az események közepébe viszi a közönséget. Mindegyiknek megvannak a maga szépségei. De ne álljunk meg csak az objektíveknél, hiszen streerfotó stílusból is sokféle van. A képeink lehetnek előre komponált, esztétizáló fotók, amikor előre megtervezzük a fotót és csak engedjük, hogy besétáljon a képbe az ember. Olyan, ez mint a pecázás, mert hiába a jól komponált kép, ha az alak mozgása, testtartása vagy akár a fények nem azt adják vissza, amit kommunikálni szeretnénk. A pillanatfotózás is egy hasonló sport, amiben szintén nagy szerepe van a szerencsének és természetesen a fotós látásának, hogy meglátja-e a pillanatot ami érdemes arra, hogy megörökítse.

Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mi a helyzet a technikával? Egyáltalán minek bíbelődni bármivel is, ha ma már elég elindítani egy 4K videót, amiből majd utólag kivesszük a nekünk tetsző pillanatokat? Számomra ez olyan, mint dinamittal horgászni, ami már inkább halászat, mint horgászat. Az igazán jó streetfotókhoz is kell a megfelelő fotós és a kezébe a megfelelő technika. Hogy a Fujifilm XF10 erre a műfajra megfelelő technika-e, azt döntse el mindenki magának a cikk végén.

Gyakran olvasok olyan véleményeket, hogy az XF10 nem méltó utódja a Fujifilm X70-nek. A két fényképezőgép nagyon hasonló az igaz. Mindkettő egy kompakt fényképezőgép amire egy fix 18.5mm f2.8 objektív került. Az adatlapok alapján ez a két objektív akár azonos is lehet, mert specifikációban teljesen megegyeznek. Amiben mégis más a két fényképezőgép, hogy az X70 a Fujifilm méltán sokat dicsért X-Trans II szenzorát kapta, míg az XF10 egy hagyományos Bayer szűrős szenzort kapott. Hogy ez mennyire hátrány vagy előny, az megint személyes ízlés kérdése. Személy szerint nagyon szeretem az X-Trans szenzorokat, de az tény, hogy az Adobe fotós szoftverei kicsit mostohán bánnak ezzel a szenzorral. Folyamatosan fejlesztenek azt látni, de szerintem egy Capture One sokkal barátibban kezeli az X-Trans szenzorral rögzített fotós fájlokat. Az egyszerűbb Bayer szűrős fotókkal viszont nincsenek gondok sem a Photoshop-ban sem a Lightroom-ban.

Természetesen megértem azokat a Fujifilm rendszert használó fotósokat, akik megszokták az X-Trans színeit, képi világát. Számukra visszalépés lehet ennek a szenzornak az elhagyása.

Hasonlóan visszalépés lehet a dedikált záridőtárcsa és expozíció korrekció tárcsa elhagyása is. A mindennapos használat közben nem éreztem ennek hiányát, hiszen ezek a tárcsák megvannak a Fujifilm XF10-en is, csak nem dedikáltak. Eltűnt a D-pad is, helyette viszont joystick-ot kapunk amivel szerintem jobban járt a fotós ha gyorsabban akar az AF pontok között lépkedni. Az AF pontok számában egyébként történt előrelépés, mert az X70 előd 77db AF pontját az XF10-ben 91db-ra növelte a gyártó, ráadásul megmaradt a kontrasztos és fázisos élességállítási elvek keveréke is. Sajnos azt nem tudom megmondani, hogy az XF10 AF sebességben hol van az X70-hez képest. Némi “hunting-olás” felfedezhető az XF10 esetén, de megmondom őszintén, hogy engem ez sem zavart. Ugyanis utcán általában manuális fókuszt használok. Én még az X-T2-nek az AF sebességét sem éreztem elég gyorsnak ahhoz, hogy igazán gyors pillanatokat elkapjak. Az XF10-ben van egy funkció, amit Snap Shoot-nak neveztek el, a magyar menü Pillanatképnek írja. Ha ezt bekapcsoljuk, akkor lényegében rögzíti a gép a fókuszt és rekeszel. Ha 2m-re lövöm be az élességet, akkor f8-ra rekeszel. Így minden éles lesz a fotón. Ha 5m-re lövöm be az élességet, akkor f5.6-ra rekeszel ezzel biztosítva, hogy a kívánt részletek élesek legyenek még egy gyors pillanat elkapásakor is. Ilyenkor nem megy az AF, nem kell tartani attól, hogy az AF sebessége miatt maradunk le egy fontos eseményről.

Amiben még nagyon más az XF10 az X70-től az a hátsó LCD. Apropó LCD. Ezen a kis gépen csak ilyen van, szemhez emelhető elektronikus keresőt nem kapunk. Az X70 esetében ez kibillenthető volt, az XF10-nél viszont fix. Természetesen ez sok helyzetben hátrány lehet, mert mennyivel kényelmesebb úgy komponálni, ha felhajtom az LCD-t és felülről nézem. Még a feltűnés mentes fotózásban is nagy segítség az ilyen funkció. Ennek hiánya viszont pozitív értékeket is hozott az XF10 esetén. Ugyanis vékonyabb lett így a fényképezőgép. Az X70 44.4mm, míg az XF10 41mm. Bő 3mm-t nyertünk így, ami elsőre nem tűnik jelentős eltérésnek, de ha már zsebben akarjuk hordani, akkor azonnal érezni az eltérést. Számomra ez nagyon fontos adat, mert szokták is mondani, hogy az a jó kép, ami elkészült. Márpedig sok esetben megesik, hogy nincs mindig nálunk fényképezőgép vagy ha van is, akkor azt féltve, védve fotós táskában szállítjuk. Mire kikerül a táskából, adott esetben már nincs mit fotózni. Ez a pici fényképezőgép a teszt során végig ott volt a zsebemben és egyáltalán nem éreztem kényelmetlennek. Olyan érzés volt, mint ha egy mobiltelefon lett volna nálam. A Fujifilm elvileg éppen ezeket a mobilfotósokat célozta meg ezzel a géppel és bevallom őszintén, hogy nagyon jól tette. Egészen más egy mobiltelefon apró szenzorára fotózni, sok esetben teljesen automatikán, mint egy jóval nagyobb APS-C szenzorra egy olyan géppel, aminél teljesen manuálisan lehetőség van minden beállítást elvégezni. Ráadásul az XF10 24Mp-es szenzort kapott, ami megint csak előrelépés az X70 16Mp-es szenzorához képest, különösen ha azt nézem, hogy a gépben van digitális telekonverter, ami olyan, mint egy digitális zoom. Nagyításkor pixeleket veszítünk, így némi minőségi romláson esik át a kép, de nem mindegy, hogy egy 16Mp-es fotó esetén történik ez vagy egy 24Mp-es esetén. Persze tudom, hogy ma már a mobiltelefonok is kapnak 40Mp feletti szenzorokat, de a szenzoron elhelyezett pixelek mérete sem mindegy. Tervezem, hogy a jövőben egy külön cikket szánok a szenzor fajtáknak és a felépítésüknek, akkor talán érthetőbb lesz az okfejtésem.

Az XF10 használata nagyon egyszerű, aki használt már Fujifilm gépet, annak teljesen ismerős lesz a menü, aki pedig még nem használt, szerintem könnyen és gyorsan megtanulja a Fujifilm logikusan felépített menürendszerét használni. Szerencsére túlzottan sokat nem kell matatni a menüben mert nem csak programozható gombokat kapunk, de funkciót lehet programozni az objektív fókuszgyűrűjére is, pl a digitális telekonverter ekv. 35mm-es és 50mm-es állását. A fényképezőgép érintés érzékeny kijelzőt kapott amire gesztusokkal további funkciókat lehet programozni. A digitális zoom pl a mobiltelefonoknál jól ismert két ujjas összecsípéssel működtethető. Az érintő kijelzőnek hála koppintással akár fókuszálni és exponálni is tudunk, ami nagyon hasznos funkció lehet akár utcai fotózásnál.

Az egy hetes teszt során nagyon élveztem, hogy mindig nálam lehetett zsebre vágva. Kézben tartva teljesen rejtve maradt, így olyan perspektívákból is tudtam fotózni, amit egy lényegesen nagyobb géppel nem tudtam volna megcsinálni. Az ember számára annyira megszokott látvány, hogy szinte mindenki mobiltelefonnal a kezében közlekedik, hogy egy ekkora kis gépről senki nem gondolná, hogy fényképezőgép és nem mobiltelefon. Ezt a mobilos érzetet tovább növeli az is, hogy az objektív nem emelkedik ki túlságosan, de még bekapcsoláskor sem nyúlik ki igazán. Hamarosan a szerkesztőség vendége lesz a Ricoh GR III kompakt, ami sok paraméterében nagyon hasonló az XF10-hez. A termékfotók alapján annak a gépnek az optikája lényegesen jobban kinyúlik bekapcsolás után. Pedig a gép fogása szempontjából nagyon nem mindegy. Az XF10-et simán lehet úgy tartani, akár egy mobiltelefont. Ma már szinte alap, hogy egy prémium telefont prémium anyagokból építenek. Az XF10 ebben sem marad el, így akiknek ez is egy fontos szempont, azoknak jó hír lehet, hogy a tervezők magnéziumból álmodták meg ezt a kis kompaktot.

Nem is tudnék igazán rosszat írni az XF10-ről. Amit hiányoltam picit, hogy nem lehet az LCD-t teljesen kikapcsolni csak jócskán levenni a fényerőt. Mivel nincsen rajta kereső, így nyilván őrültségnek tűnhet ez a hiányom. Rutinosabb streetfotósok biztosan értik, hogy miért lenne jó ha teljesen kitudnám kapcsolni az egyetlen eszközt amin keresztül komponálni lehet. Aki még nem jártas a fotózás eme izgalmas műfajában, annak elmondom, hogy utcán gyakran vakon fotózunk. Figyeljük az optika középvonalát, a fejünkbe elképzeljük hogy körülbelül mit láthat az optikánk és úgy exponálunk. Ilyenkor jönne jól, ha az LCD nem merítené feleslegesen az akkut vagy éppen nem buktatna le minket a fényével egy tömegközlekedési eszközön, akció közben. Mondjuk ha levettem a fényerőt minimumra, akkor egy pár órás utcán flangálással nem tudtam lemeríteni csak kb félig. Ha már az akku szóba jött, akkor a dobozban nincsen töltő, csak töltőfej egy micro usb kábellel, azt kell a gépbe dugni és a fényképezőgépben töltődik az akkumulátor.

Azért van természetesen pár apróság ami nem volt szimpatikus. Például a digitális zoom és digitális telekonverter csak egy teljesen automata üzemmódban voltak elérhetők. Ha már én akartam valamit manuálisan állítani, vagyis M, A, S, P módban használtam volna az XF10-et, akkor felejtős volt a zoom. Ezt azért sajnáltam egy kicsit, de nyilván nem tragédia mert az utómunka során is bele lehet nagyítani és meg lehet vágni a képet. Ami viszont izgalmas volt, hogy éppen eksön közben fagyott le. Nem tudom, hogy mi történhetett, talán valamilyen utasításnak érzékelte ahogy hozzáértem az LCD-hez és közben exponáltam volna. Mindenesetre meglepett a dolog, mert éppen egy szerelmes párt akartam lefotózni a Ferenciek terén az aluljáróban. Aki ismeri azt a helyet, az tudja, hogy van egy pihenő rész, ahol le lehet ülni és színes fényekkel van megvilágítva. Egy ilyen kvázi padon ült egy pár, akik nagyon cukin egymásba voltak borulva. Kitaláltam, hogy ez a szép jelenet a színes fényekkel milyen jól fog mutatni. Ráadásul még csak szemből sem kell fotóznom a párt, az egymás iránt érzett szerelem az átjön akkor is ha hátulról fotózom le őket. Így nem mellesleg még publikálható is lesz a fotó, ami nem hátrány. Amennyire tudtam, a közelükbe lopakodtam. Nem vettek észre. Pont exponáltam volna, amikor folyamatosan zölden kezdett világítani a kis led a gépen, mutatva, hogy dolgozik. A baj az volt, hogy nem dolgozott, sőt az LCD is teljesen elsötétült. Végül is pár sorral feljebb azt kifogásoltam, hogy nem lehet kikapcsolni az LCD-t. Lehet, csak ehhez le kell fagynia a gépnek. Nem reagált semmire. Ki kellett vennem az akkut. Amikor lezártam az akkutartó fedelét, valamit meghallhatott a férfi, mert hirtelen hátra nézett. Kicsit döbbenten néztük egymást, az ujjaimat rázártam az objektívre, hogy eltakarjam. Pár másodperc döbbent összenézés után, annyit tudtam csak gyorsan kinyögni zavartan, hogy: “Bocsi, nincs egy iPhone töltőtök?” Szerintem simán hülyének néztek, de még így is jó fejek voltak, mert nyugodt hangon tudatták velem, hogy nincs. Sajnos az a fotó amit szerettem volna, így nem készült el csak egy távolabbi kép és azon még nincs meg az a szép pillanat. Azért megmutatom. Szóval megúsztam a pofont, magához tért az XF10 is, így lehetett újabb pillanatokra vadászni. Szuper jó dolog ez a streetfotózás. Aki még nem tette, javaslom, hogy próbálja ki.

Érdemes lehet beszerezni egy ilyen kis XF10 féle masinát, de sajnos a teszthét végén kaptam a szomorú hírt, hogy a Fujifilm XF10 kifutó termék lett. Arról nincs információ, hogy lesz-e utód modell akár XF20 néven. Én nagyon bízok benne, hogy lesz, mert nem sok ilyen nagyobb szenzoros igazán zsebkamera van a piacon. Ha végig veszem a sort, akkor talán a Ricoh GR III lehet még ilyen. Az összes többi csúcskompakt nagyobb és nem hordható zsebben. Szintén a Fujifilm modellek között ott az X100 sorozat, szintén APS-C szenzorral, azon kereső és vakupapucs is van, de vaskosabb készülékházat kapott és nem nevezném zsebgépnek. Volt X100T-m, azt maximum kabátzsebbe tudtam csúsztatni, ami nem rossz, de nyáron garantáltan feltűnő jelenség leszünk kabátban. Ha van még egy-egy XF10 a boltok polcain ragadva, vagy feltűnik 1-2 a használt cuccok között, érdemes elgondolkodni rajta.

Évek óta keresgélek olyan nagy szenzoros kompakt gépet, amit zsebben is magamnál tarthatok, mert rendszeresen akkor jönnek jó témák, amikor csak a mobilom van nálam. Közösségi oldalakra nem rossz az sem persze, de időnként kiállítják egy-egy fotómat és egy telefonos kép már nem feltétlen hozza a várt minőséget kiállítási méretben nyomva. Akár ilyen felhasználásra is jó szívvel ajánlom az XF10-et.

Szöveg és fotó: Roszberger