Alekszandr Rodcsenko – Egy fotós a hatalom szolgálatában
Alekszandr Mihajlovics Rodcsenko szovjet-orosz képzőművész Szentpéterváron született 1891. december 5-én. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy a XX. századi avantgard egyik meghatározó személye volt. A pályafutását nem fotózással kezdte. A vizuális művészetek szinte minden területén alkotott. Jeleskedett festőként, szobrászként, rajzolt, de tervezett könyvborítókat, folyóirat címlapokat és hétköznapi tárgyakat is. Sőt, a fotózás mellett filmezett is.
Fotózni csak 1924-től kezdett, de csak 1925-ben vette meg első saját fényképezőgépét Párizsban. Leica-t használt, így nem nehéz kitalálni, hogy az általa alkalmazott nyersanyag a 35mm-es film volt. A kis fényképezőgép méret nagy szabadságot adott neki, nem kellett állványt használni, így szabadabban mozoghatott a géppel. Ki is használta ezt a szabadságot. Eleinte portrékat fotózott, de még a portréihoz is merőben szokatlan perspektívákat használt. Kompozícióiban szerette az átlós elrendezést, alanyait gyakran alulról vagy felülről fotózta. A fotóin rendszeresen megjelenik a nagylátószög adta erős torzítás.
Az Épülő Szovjetunió lap szerkesztője lesz. A fotóival és plakátjaival elsősorban az állami propagandát szolgálja. Fotómontázsokat készít, amiket általában több, általa elkészített fotóból rak össze, majd a kompozíciót újra lefotózza, hogy az egyes képrészletek így nyerjék el végső jelentésüket. Hiába volt elkötelezett a hatalmi propaganda iránt, a sajátos látásmódját nem tudta megtagadni és ez is okozta vesztét.
1930-ban elkészítette az Úttörő lány című fotóját, amivel kapcsolatban sok kritika érte az emberek részéről. A fotón a lány ugyanis az ég felé tekint, de a közvélemény úgy gondolta, hogy ennek a lánynak nincs joga a jövőt az égen keresni. Egy szovjet úttörő előre tekintsen és a jövőjét a földön keresse ne pedig az égre tekintve.
Szerencsére, a minden bizonnyal lelkileg is nehezen elviselhető időszak sem tudta elsötétíteni a látásmódját és 1934-ben megszületett az egyik legszebb fotója, ami a Lány Leica-val címet kapta. A hatalom részéről a végső döfést az jelentette, hogy konkrétan meg kellett tagadnia a formabontó látását és ki kellett jelentenie, hogy az ideológia fontosabb, mint a fotográfia új formai megoldásai. A fotográfia újításainak is az épülő szocializmust kell szolgálniuk. Ez a teljes művészi öntagadás volt a feltétele annak, hogy 1935-ben bemutathassa a munkáit „A szovjet művészet mesterei” című kiállításon. Rodcsenko megtette amit a hatalom kért tőle, de ennek ellenére személye teljes feledésbe merült.
Alekszandr Mihajlovics Rodcsenko Moszkvában hunyt el 1956. december 3-án magányos festőként.
Comments are closed.