A füstbe ment fej
Június 1-én jelent meg az új fotópályázatunk „Személyes képmás” címmel. Ha még nem olvastad, akkor kattints ide a részletekért. A pályázat lényege, hogy egy fotót kell beküldeni egy sztorival. A fotónak és a történetnek kapcsolódni kell egymáshoz. Alig jelent meg a pályázat, máris kaptam pár olyan kérdést, hogy mégis milyen legyen a történet. Bár a kiírásban linkeltem két példát is, de úgy döntöttem, hogy írok egyet én is, mint ha pályázó lennék. Fontos, hogy a történet nem lehet több 500 szónál, beleértve a címet is.
A füstbe ment fej
Reggel a szemészeten kezdtem a napomat. Az éves kontrollon voltam és még nagyon azon kattogott az agyam, amit az orvos mondott. Műteni kell. A gondolattól is kiráz a hideg, hiszen a szememről van szó. A legkedvesebb és egyben a legfontosabb darabkája a testemnek. Ha nem lenne, fotózni sem tudnék. Pedig mennyire fontos része ez az életemnek. Nagyon szeretem nézni az embereket az utcán és ha van egy jó pillanat, azt megörökíteni. A fotózás mindig megnyugtat, kizökkent a hétköznapi történésekből. Úgy gondoltam, hogy a szemészeten hallottak elterelésére az lesz a legjobb, ha elmerülök az utca történéseibe. Nem is kellett túl sokat bámészkodnom, máris feltűnt egy fickó a villamos megállóban. Valami e-cigit szívott. Szinte ki sem vette a szájából. A nikotinos lötty nagy gőz gomolyagokban tört vissza a tüdejéből. Percek alatt eltűnt a férfi arca, amit teljesen beborított a gőz.
Láthatóan a többi várakozó nem volt túl lelkes az e-cigis ködért, de a fószert egyáltalán nem izgatta ez a tény. Csak nyomkodta tovább a telefonját és szorgalmasan pöfékelte a gőzt. Egyre sűrűbben szippantott a folyadékból. Láthatóan valami nagyon felidegesítette. Talán rossz híreket kapott? A gőz hirtelen, mint ha életre kelt volna és makacsul rátapadt a férfi fejére. Nagyon vicces volt, ahogy kezdett kirajzolódni valami sapkás gorillához hasonlító forma. Úgy éreztem, mint ha a ködfelhő végig tudná, hogy figyelem és válaszolni akarna a bennem motoszkáló kérdésre. Mitől lett ennyire ideges? Valaki megpróbál majmot csinálni a figurából és ez idegesíthette fel? Mindjárt belém is hasított a gondolat, hogy le kell fotóznom! Aztán kapcsoltam, hogy kivételesen nincs nálam fényképezőgép csak a mobilom. Sebaj. Lassan közelebb araszoltam, közben úgy csináltam, mint ha valami nagyon fontos dolgot néznék a telefonomon. Végül is azt tettem. Mi lehet fontosabb a komponálásnál?
Mindössze két fotóra volt lehetőségem mert már közeledett a villamos és az alany is felnézett. Szerencsére az egyiken még pont elkaptam a lényeget. Ja és hogy mi lett a szememmel? Talán idén megműtik és nézelődhetek tovább az utcán.
Szöveg és fotó: Roszberger Bandi