A fotográfia sokkolója

Azt hiszem, hogy mindig vannak és lesznek olyan témák, amik mellett nem tud az ember szó nélkül elmenni, megmozgatják a világot. Betegségek, rasszizmus, különböző társadalmi problémák, mind olyan témák, amikkel fel lehet kavarni az álló vizet. Ezek nem csak a fantáziátlan politikusok eszköztárát gazdagítják olyan esetekre, ha nincs ötlet, amivel vihart kavarhatna. Elég egyet előhúzni és máris megvannak a szalagcímek. Időnként fotósok is szeretnek ezen témákat felhasználva kommunikálni. Így volt ez az 1980-as és 1990-es években a Benetton cégnél is.

Fotó: Oliviero Toscani, forrás: https://innovativedesignhistory.wordpress.com/2014/04/08/the-united-colors-of-benetton-campaign-history/

Nevezetesen Oliviero Toscani olaszországi reklámfotósról van szó, aki úgy döntött, hogy mást csinál ebben a szakmában, mint más. Toscani megunta a kliséket. Nem akart belesimulni a megszokott divatfotók kompozícióiba. Milyenek is voltak ezek a szokványos divatfotók?

Volt egy általában női modell, felöltöztették az adott divatmárka aktuális kollekciójába és lefotózták valamilyen tematika szerint. Persze ez nem ennyire egyszerű. Szipál Márton egy interjúban mesélt arról, hogy voltak idők, amikor a modell kevésbé számított és nem a szexuális kisugárzás volt a lényeg, hanem az, hogy a ruha makulátlanul álljon rajta. A mester azon a véleményen volt a riportban, hogy ma már a ruha jut kevesebb szerephez és egy szexi modellel szinte bármit el lehet adni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Nyilván minden fotós arra törekszik, hogy a fotóiban valami egyedit tudjon megmutatni. Martin Munkácsi például sportfotós volt és ezzel a sportfotós múlttal kezdett divatot fotózni, amiben remekül tudta kamatoztatni a sportban szerzett tapasztalatait. Fotóiban a mozgás fontos része a kompozíciónak. De említhetném Richard Avedon-t is, aki a Vogue fotósa volt és fotóiban szintén fontos szerepet kap a mozgás, továbbá több olyan fotója is van, ahol a modelleket állatokkal fotózza, például elefántokkal, kígyókkal.

Fotó: Oliviero Toscani, forrás: https://innovativedesignhistory.wordpress.com/2014/04/08/the-united-colors-of-benetton-campaign-history/

Oliviero Toscani számára ez nem volt elég. Ő többet akart. 1982-ben került a Benetton divatmárkához és néhány évvel ez után elő is állt a polgárpukkasztó ötleteivel. Nem a Benetton kollekcióját vitte az órásplakátokra. A képeken csak a márkajelzés jelent meg. A cél az volt, hogy a felkavaró képekkel a márkanév égjen be az emberek tudatába. Szokták mondani, hogy a negatív reklám is reklám, gyakran nagyobb hatással bír, mint egy szimpla, hétköznapi reklám. Ezek után a képek után borítékolható volt, hogy sokat beszélnek majd a Benetton-ról.

Fotó: Oliviero Toscani, forrás: https://innovativedesignhistory.wordpress.com/2014/04/08/the-united-colors-of-benetton-campaign-history/

Toscani kedvelt témái volt a rasszizmus, az egyenlő emberi jogok, AIDS, de időnként belemart egyes egyházi szereplőkbe is. Fotói nem egyszer csapták ki a biztosítékot az átlagemberekben és civil szervezetekben egyaránt, hiszen Toscani kommunikációja nem csak szimplán gondolkodásra késztette a nézőt. Valahogy úgy működött, hogy először gyomron rúgott, majd azt mondta, hogy most gondolkodj el azon, amit látsz.

Fotó: Oliviero Toscani, forrás: https://innovativedesignhistory.wordpress.com/2014/04/08/the-united-colors-of-benetton-campaign-history/

Fotóival több, mint 10 éven át sokkolta a közönséget. Pályafutása 2000-ben ért véget a cégnél, amikor halálra ítéltekről jelentek meg portrék, amikkel kapcsolatban nem kért engedélyt a családtagoktól. Annál a kampánynál talán már tényleg túl messzire ment, jogilag és erkölcsileg egyaránt, bár maga a téma ebben az esetben is egészen különleges.

Fotó: Oliviero Toscani, forrás: https://innovativedesignhistory.wordpress.com/2014/04/08/the-united-colors-of-benetton-campaign-history/

Toscani fotóira sok mindent lehet mondani. Bélyegezhetjük hatásvadásznak, olcsónak, megúszósnak, hiszen ezek a témák szinte maguktól is vonzzák a tekinteteket. Személy szerint én azt gondolom, hogy ez az ember zseniálisan kommunikált. Mindegyik fotója gondosan kidolgozott, előkészített kompozíció. Bárki készíthet hasonló képeket, de egészen biztos vagyok benne, hogy nem fog mindenkinek ennyire működni, mint ahogyan működött Toscani-nak. Ő úgy gondolta, hogy: “Nincs sokkoló kép, csak sokkoló valóság”. Na igen. Meg véleményem szerint sokféle tálalási módszer, de igen, egyet tudok érteni Toscani-val. A magunk által teremtett világunk képes a legjobban sokkolni minket. Toscani ezt pontosan tudta és nem félt használni.

Szöveg Roszberger Bandi

Kiemelt kép: Oliviero Toscani, forrás: https://innovativedesignhistory.wordpress.com/2014/04/08/the-united-colors-of-benetton-campaign-history/