OM-1 – Ez már a jövő?

Talán emlékeztek még, amikor felröppent a hír, hogy az Olympus kiszervezi a fotós üzletágát és azt átveszi az OM Digital Solutions. Mindjárt megindult a céggel kapcsolatos „gyászjelentés”, hogy vége az Olympus-nak. Nem igazán akartam ezt elhinni, egyrészt ennek érzelmi oldalai is voltak, meg valahogy nem állt össze bennem a kép, hiszen egy vállalat, aki úttörő szerepet játszott a MILC fényképezőgépek piacra törésében és elég nagy rajongótábora van, az nem végezheti így.

Megőrizve a hidegvéremet, mielőtt akár egyetlen sort is leírtam volna a hírrel kapcsolatban, inkább kérdéseket intéztem a hazai Olympus-hoz. A válaszok alapján, amiket utána több hazai portál is átvett, egyértelműen lehetett érezni, hogy itt bizony semminek nincsen vége sőt, ez a márka egy új csapat kezében még fantasztikusabb dolgokat akar megvalósítani.

Tavaly jelent meg az Olympus Pen E-P7, amihez még volt köze az előző Olympus gárdának, most viszont már egy tisztán OM Digital Solutions által megálmodott, jelentősen megváltozott koncepciók alapján épített váz jelent meg, az OM-1.

Bevallom őszintén, hogy a márkanév miatt kicsit zavarban vagyok, hiszen nem is olyan régen jelent meg az OM System 20mm f1.4 objektív és a névadásból is jól látszik, hogy a vállalat életre keltette az OM System nevet, ami ismerősen csenghet azok számára, akik az egykori analóg világban használtak Olympus fényképezőgépeket. Azt gondoltam, hogy az OM System név nem csak az objektívekre kerül fel, de az újdonsült vázakra is. Bár az OM-1-en egy kis „táblácska” jelzi nekünk, hogy ez egy OM System váz, a gép felső részén továbbra is ott virít az Olympus márkanév. Senki ne értsen félre, ez számomra inkább pozitív, mint negatív momentum. 

Első ránézésre külső jegyekben a kevésbé avatott szemek talán nem vesznek észre túl sok változást az E-M1 Mk.II és Mk.III-hoz képest, hiszen az OM-1 is egy fekete, markáns markolattal megáldott váz éppen, mint a korábbiak. Szerencsére a fotósok nem csak gyönyörködnek a vázakban, de azokat kézbe is veszik és akkor már egyértelműen világossá válnak a változások. A markolati rész szerintem még jobb fogást biztosít, különösen mutatóujj környékén. Nagyon szépen vékonyodik el a perem ezen a részen, olyan, mint ha szinte ráfolyna a fém az ujjunkra. Hihetetlen elegáns és finom megoldás és az a megnövelt pár milliméter még kényelmesebbé teszi a váz fogását. Jó pár fényképezőgép fordult már meg a kezemben, de eddig ezt éreztem a legtökéletesebbnek fogás szempontjából. A vázhoz nem kaptam vállpántot és elvittem magammal egy közel 10km-es túrára is, ahol végig a kezemben fogtam. Egyetlen pillanatra sem éreztem fárasztónak és egyszer sem volt olyan érzésem, hogy mindjárt kicsúszik a kezemből. 

A külsőben egy másik újítás a vezérlőtárcsákat érinti. Korábban a váz tetejére kerültek ezek a tárcsák, amiktől sokkal jobban hozta az egykori analóg Olympus vázak érzését, viszont ennek a feeling-nek az volt az ára, hogy szerintem sérülékenyebbek voltak. Az OM-1-ben a váz oltalmazó burkolatta alá kerültek át és éppen csak annyi látszik ki belőlük, amennyi az elforgatásukhoz szükséges. Eleinte kicsit furcsa volt számomra kezelés szempontjából, de pár nap alatt megszoktam és utána az E-M1 Mk.II vázam kezelése során kellett visszaállítani az agyamat arra, hogy az én vázam tárcsái hol is vannak. 

Ami még feltűnt, hogy a váz több lekerekítést kapott, mint a korábbi társai. Ez egyrészt megint csak levesz a retró érzésből, másrészt olyan, mint ha ezzel is inkább a jövő felé tekintene a cég. Az OM-1 annak ellenére, hogy csinosra sikeredett, számomra azt üzeni, hogy a tervezők sokkal inkább a modern és profi megjelenés mellett tették le a voksukat és eltudom képzelni, hogy a divat diktálta irányvonalak maradnak majd a Pen sorozat sajátosságai. Olyan véleményt is hallottam az OM-1-el kapcsolatban, hogy kicsit Canon-os lett. Lehet ebben valami, mert ha megnyitjuk a menüt, akkor ott még inkább ez az érzésünk támadhat.

Ez a váz szakít a korábbi megszokott Olympus menü struktúrával. Korábban az első két menüpont alá alig kerültek beállítható funkciók annak ellenére, hogy a fényképezőgép formát idéző piktogram alapján arra számíthattunk, hogy itt lesz minden beállítási lehetőség, ami szigorúan a vázat érinti. Ez helyett a legfontosabb beállítások egy csavarkulcs forma ikonhoz kerültek. Az OM-1 próbál ebben rendet teremteni és bár megmaradtak a megszokott ikonok, de érezhető, hogy a tervezők próbálták logikusabban kategorizálni a beállítási lehetőségeket. Én már annyira megszoktam a korábbi menüt, hogy az első pár napban volt néhány olyan pillanatom, amikor úgy éreztem, hogy feladom egy-egy funkció megtalálását. Szerencsére a menü használata is könnyen megszokható, akár a rejtett tárcsáké és még saját menüt is létre lehet hozni, ami után tényleg pofon egyszerű a beállítások közötti kalandozás.

Térjünk át arra, hogy mennyi minden változott a motorháztető alatt. Nos, szinte minden. A szenzor felbontása maradt 20Mp, de önmagában a szenzor teljesen új. Annyira új, hogy eddig nem igazán találkozhattunk hasonló megoldással Olympus vázban. Ez ugyanis egy rétegelt CMOS szenzor. A különlegességét az adja, hogy a fényérzékeny felülete alatt találunk egy nagy kapacitású puffer memóriát, aminek köszönhetően hihetetlen gyors kiolvasásra lesz képes a váz. Olyannyira nagyobb sebességre kapcsolt az OM-1, hogy jelentősen lekörözi az E-M1 Mk.III-at, de még az E-M1X-et is.

Ehhez a szenzorhoz kapunk egy teljesen új processzort TruePic X néven. Azt hiszem, hogy ezzel a szenzor és processzor párosítással szinte lényegtelenné válik a váz külseje, ami egyéni ízlés dolga, teljesen mindegy, hogy hova kerültek a tárcsák és milyen lett az új menü. Ez a szenzor és processzor páros nagyon bitang lett! Ennek a párosításnak az eredménye, hogy akár a teljes 20Mp-es felbontás mellett is 120fps sorozatfelvételi sebességgel dolgozhatunk. Már a korábbi csúcsvázakból megismert 60fps-nek is sokan a csodájára jártak és ezt most megduplázta az OM System. A természetfotósok ezek után olyan finomsággal követhetik le egy madár szárnyalását, mint korábban még soha. Bár azt gondolom, hogy sport esetén sem elhanyagolható ez a tudás.

A megtáltosodott processzornak hála az én egyik kedvenc funkcióm is sokat fejlődött. Nagyon szeretem a szenzor mozgatását kihasználó nagyfelbontású (High Res) lehetőséget. Az E-M1 Mk.II esetén ez még csak állványról működik, az E-M1 Mk.III esetében már kézből is, viszont kézből fotózva nem volt ez mindig tökéletes. Statikus témáknál volt ennek igazán értelme, de időnként szerettem ezt portré esetén is használni. Viszont, ha a rendszer mozgást észlel vagy a kezem nem volt elég stabil, akkor egyszerűen megszakította a folyamatot. Ha sikerült is a felvétel, különösen az E-M1 Mk.II esetében némi türelmet kíván, mire a váz összeilleszti a képkockákat egyetlen, 50Mp-es képpé. Az OM-1-ben állványról 80Mp-es képeket kapunk, míg kézből 50Mp-es lesz az eredmény. Nekem már az 50Mp is zseniális, csak viszonyításként említem meg, hogy összevetettem a Fujifilm GFX 50 R-el készített fotókat az 50Mp-es nagyfelbontású E-M1 Mk.II által készített képekkel, és szinte azonos méretű képeket kaptam. Nyilván egy középformátumú, nagyobb szenzor előnyeit nem kell taglalnom, de m4/3-ból ilyet kihozni szerintem bravúros. Az OM-1 erre is rátesz egy lapáttal az állványról elérhető 80Mp-es fotókkal. Ha pedig kézből fotózunk fényévekkel stabilabban hajtja végre a folyamatot, ráadásul nagyon gyorsan. Fotóztam kézből a kollégáimat, ahogyan beszélgetnek. Szokás szerint nem csak álltak egymás mellett hulla meredten, hanem picit mozgott is a testük a beszéd közben. Az OM-1 végig csinálta a rögzítést, a képek összeolvasztását és még az eredmény is jó lett. Ilyen a korábbi vázak esetében elképzelhetetlen volt. 

Az új szenzor nem csak gyorsaságban hozott újat, de dinamikában és a használható ISO-ban is. Ha nem riadunk vissza a kiterjesztett ISO értékektől, akkor egészen ISO80-tól, ISO 102.400-ig választhatjuk meg, hogy milyen érzékenységgel szeretnénk dolgozni. Nekem három Olympus vázam is van, egy E-M10 Mk.III, egy E-M1 Mk.II és egy Pen E-P7. A három váz közül az E-P7 az amelyik szerintem a legjobb zajkezelésben. ISO6400-ig is eleresztem időnként és ez még szépen kezelhető. Az E-M1 Mk.II-t csak akkor engedem ilyen szintre, ha nagyon nincs más lehetőségem, amúgy inkább ISO3200 alatt próbálok maradni. Az OM-1-el próbáltam ISO12.800-al fotót készíteni. Standard zajszűrés mellett szép zajmentes eredményt kapunk, viszont erősebb zajszűrésre nem állítanám, mert az egy kicsit „mobiltelefonos” hatást ér el. Érezni, hogy szoftveresen simogatja el a zajt és finomabb részletek vesznek el. Kikapcsolt zajszűrésnél viszont nagyjából azonos eredményt kapok ISO12.800-on, mint az E-M1 Mk.II-vel ISO 6400-on standard zajszűrés mellett. Nem vizsgáltam labor körülmények között, ezt a megtisztelő feladatot meghagyom másnak, de érzésre szerintem 1-1.5 fényértékkel javult a helyzet. A dinamika kapcsán is hasonló élményekről tudok beszámolni. Kidolgozás mentén érezhetően nagyobb mozgásterünk van az OM-1-el, mint a korábbi vázak esetében. 

Viszont akár a zaj, akár a dinamika terén szerintem érdemes fejben eldönteni, hogy mit szeretnénk fotózni és ahhoz mi lesz az ideális felszerelés. Ezt csak azért jegyzem meg szinte zárójelben, mert a fotós társadalom hajlamos a m4/3-ot a full frame-hez hasonlítani. Nem értem, hogy miért. Valami miatt van egy becsípődése ezzel kapcsolatban némelyeknek, akik egy APS-C szenzort nem hasonlítgatnak össze full frame szenzorokkal, de ha m4/3-ot hallanak, akkor mindjárt átkapcsol az agyuk versus üzemmódba. Stílushoz és feladathoz választunk felszerelést. Van, akinek a m4/3 áll közelebb a lelkéhez és van, akinek a full frame. Bár az Olympus hazai csapata büszkén hirdeti, hogy jellemzően a művész beállítottságú emberek választják ezt a márkát, én még ezt sem tenném ennyire egyértelművé. Abban lehet igazság, hogy egy művésznek az a fontos, hogy az eszköz, amivel dolgozik támogassa a lelke szárnyalását és az a lényeges, hogy ami a szívében megszületik, azt rögzíteni tudja kép formájában. Ezek az emberek adott esetben nem foglalkoznak dinamikával, zajjal. Csak az számít, hogy az eszköz, amit a kezükben tartanak, örömöt okozzon és lelki kiteljesedést. Természetesen ez a folyamat megvalósítható egy full frame vázzal is nagyobb méret és nagyobb tömeg mellett akár sokszoros áron.

Aki profi, de a stílusába nem fér bele egy m4/3-os szenzor, annak szerencsére van lehetősége számos más remek gyártótól felszerelést választani. Éppen ezért teljesen fölöslegesnek érzem az összehasonlításokat és a széles mosollyal való bizonygatást, hogy a m4/3 nem full frame. Nem bizony, és azt hiszem, hogy sokan gondolják úgy, velem egyetemben, hogy szerencsére. 

Ennyi kis kitérő után térjünk vissza az OM-1-re. Amit még szerintem nagyon fontos megemlíteni, az AF rendszer. Az új processzor áll e mögött is és ha ez a processzor gyors, akkor bizony az AF is gyors lesz. Ez így is van, de a gyorsaságot szerintem nem csak az mutatja meg, hogy egy single AF mezőt ráviszünk a témára és ráfókuszálunk, hiszen, ha az objektív képességei nem szabnak gátat, akkor ilyen kihívások ma már meg sem kottyannak egy váznak. Inkább a követő fókusz és a szemkövető AF, ami engem jobban szokott izgatni. Az E-M1 Mk.III vázban is fényévekkel jobb, mint az E-M1 Mk.II-ben, de azért még a Mk.III-ban sem annyira folyamatos például a szemkövetés. Az OM-1 tisztességesen beérte a sokak által a szemkövetése miatt favorizált Sony A7III-at. Az A7IV-hez még nem volt szerencsém, így arról nem tudok nyilatkozni. Nem csak beérte, de véleményem szerint bőven le is körözi azt. A gyorsaság nem a legjobb kifejezés ezen a szinten. Én azt mondanám, hogy flow. Tökéletesen tapad a szemre és nem ereszti, nem veszíti el. A szemkövetés nemcsak szemből működik, hanem akkor is, ha az alany oldalra fordul. Képes a szemet felismerni úgy is, ha éppen csak a sarka látszódik a képen, a fejen viszont akkor is ott marad a fókusz, ha az alany hátat fordít nekünk. A szemkövetés beállítható állati szemekre is. Egy kutya ikonnak jelzi a négylábúakat és náluk is tökéletesen működik. Ezen kívül madarak szeme is beállítható. Utóbbit nem próbáltam, de a teszteket nézve ez sem működik rosszabbul. 

Viszont van egy nem túl jó hírem is azok számára, akik stúdióban használnák a gépet. Stúdió körülmények között fotóztam az OM-1-el egy 150W-os modellfény mellett. Nem tudom, hogy az új OM System 40-150mm f4 vagy a váz első generációs szoftvere volt a ludas, de ilyen fényviszonyok között kicsit kaotikusra váltott a kellő fény mellett zseniális AF. A szemkövetés nem volt stabil, gyakran elvesztette a modell szemét, viszont a fejre folyamatosan megtartotta a fókuszt. Ha átkapcsoltam single AF módra és a legkisebb AF mezőt választottam akkor a 40-150mm f4 keresgélte a fókuszt és sokkal nehezebben állt élesre. Az új 12-40mm f2.8 Pro II-vel ilyen problémám nem volt. Ha eggyel nagyobb AF mezőt használtam a 40-150mm f4-el, az sokat segített. Egyébként az AF mezők is sokat változtak. A legkisebb még kisebb lett a korábbiakhoz képest, az eggyel nagyobb viszont már nem téglalap formát ad, hanem szabályos négyzetet. Én úgy vettem észre, hogy az eggyel nagyobb AF mező ebben az esetben is a teljes keretre állít élességet, de még ezen belül is megkeresi a kontrasztosabb részeket és arra szűkíti a fókuszt. Például, ha szemre állítottam az AF mezőt, akkor gyorsan ráállt a szemre, de egy aprócska AF mező jelezte, hogy a négyzeten belül megtalálta a pupillát. Zseniális! Én egészen biztos vagyok benne, hogy firmware problémáról lehet csak szó a 40-150mm f4 esetében, mert amikor felraktam az E-M1 Mk.II vázamra, ott is így viselkedett. Aztán láttam, hogy kifejezetten ehhez az objektívez érkezett új firmware az E-M1 Mk.II-re. Miután felraktam, ez a jelenség megszűnt és nagyon szépen tette a dolgát. Szóval türelem kedves fotóstársak, türelem. 

Hogy válaszoljak is a címben feltett kérdésre, hogy ez lesz-e a jövő az OM System tekintetében, én most szeretnék nagyot álmodni. Nagyon remélem, hogy ezek a fantasztikus újítások megmaradnak a jelennek, egy frissítéssel kijavított, a kevesebb fény melletti AF problémámat orvosoló, minden körülmények között villámgyors fókuszálással. Ugyanakkor bízom be, hogy igen, ezzel az új vázzal már ízelítőt kaphattunk abból, hogy az OM System, milyen fényképezőgépekkel képzeli el a jövőt. Szerintem remek az irány.

Roszberger Bandi