Most vagy a tányér nem egyenes, vagy a leves görbe

2020-08-042020-08-04 Roszberger Bandi 373 ViewsMost vagy a tányér nem egyenes, vagy a leves görbe

Sajnos nem vagyok anyagilag úgy eleresztve, hogy ne számítson akár 10.000-20.000Ft, ezért mielőtt egy új objektív vásárlását követném el, rendszerint megnézem az árát több külföldi oldalon is. Talán már mindenki ismeri az eglobalcentral.eu és az e-infin.com oldalakat. EU-ban adják fel a cuccot, így nincs vám, ráadásul lényegesen olcsóbb náluk minden. Pontosabban majdnem minden. Amióta felment az Euro ára, nem éri meg mindent náluk rendelni. Pont mostanában néztem vakukat és a Mikrosat konkrétan sok esetben olcsóbb.

A nagy kérdés, hogy miért kell olyan eszközökhöz folyamodni egy fotósnak, hogy ne egy hazai üzletben vásároljon? Ez egy nagyon kényes kérdés és azt hiszem, hogy az eladó és a vevő egyaránt szenved. Egyrészt a hazai jogi szabályozás, a járulékok, a különböző költségek, na meg a magas ÁFA a szenvedés egyik oka. Másrészt a vásárlói morál sem elhanyagolható. Senki pénztárcájába nem akarok matatni, mert az nem elegáns, ráadásul én életemben egyszer vásároltam az eglobalcentral.eu oldalról, egy Fujinon 50-230-as kit obit, mert itthon 130-140 ezer körül volt, kintről pedig megvettem szállítással együtt 57.000Ft-ért. Én egyszerűen nem merek ezekről az oldalakról rendelni, mert nem ismerem a forrásukat és a garanciális ügyintézés is nehézkesebb. Különösen nekem, aki nem túl penge angolból.

Na de ne ugorjunk ennyire előre! Ahogyan fentebb írtam, az eladó is szenved és a vevő is. Valahol az lenne az igazi, ha közös nevezőre juthatna a két fél. Mostanában rendeltem a Mikrosat-ból egy vakut. Mivel azt jelöltem meg, hogy az üzletben átvételkor szeretnék fizetni, egy érdekes kis megjegyzés volt a visszaigazoló mail-ben. A lényege, hogy mivel készpénzes fizetési módot választottam, így nem teszik félre a megrendelt termékeket. Éppen ezért, ha valaki 5 perccel előttem ér az üzletbe és elviszi a cuccot, akkor ő járt jól. Ha nincs több raktáron az általam rendelt termékből, akkor ajánlanak másikat. Ha biztosan azt szeretném megkapni amit rendeltem, akkor válasszam a bankkártyás vagy a PayPal fizetésti módot. Természetesen gyors levelezésbe kezdtem az üzlettel mert szükségem volt arra a vakura, de mindenképpen szerettem volna kipróbálni a mellé választott állvánnyal és softbox-szal. Azt meg kell említenem, hogy nagyon készségesek és rugalmasak voltak az üzlet részéről. Abban maradtunk, hogy elutalom az összeget és ha nem tetszik a vaku akkor vissza fizetik a pénzt vagy elhozhatok másik vakut.

Minden úgy történt, ahogy megbeszéltük. Az üzletben már vártak, korrektül megmutattak mindent, összeraktuk a szettet. Kipróbálhattam több állványt is, mindegyikhez kimerítő szakmai magyarázatot is kaptam, hogy mi az előnyük és hátrányuk egymáshoz képest. Tetszett, kaptam a számlát, segítettek a kocsiba bepakolni és elhoztam. Viszont csak nem hagyott nyugodni az a pár soros megjegyzés ezért rákérdeztem a dologra. Az a gond, amit sejtettem. Gyakran megrendelik a terméket webshop-ban, ami adott esetben nincs készleten ezért a forgalmazó is berendeli, sőt ki is fizeti. Aztán a megrendelő egyszerűen nem megy érte. Le sem mondja, nem ír semmit, csak nem megy érte. Mivel a kereskedőnek benne áll a pénze, így inkább azt mondja, hogy aki kapja marja vagy fizesd ki előre ha valóban kell. Nem egyszer hallok ilyen sztorikat kereskedőktől, ami nagyon kellemetlen tud lenni, ha valami speciálisabb, kevésbé keresett cucc marad a nyakán, amit aztán akciózva, adott esetben beszerzési ár alatt kell eladni csak vigyék. Véleményem szerint ez az a része a dolognak, ami nem az anyagiakon múlik, csupán vásárlói hozzáállás kérdése.

Azért nem vásárolok külföldről, mert nekem megér némi plusz kiadást a hazai garancia és a szakszerű kiszolgálás. Utóbbi persze nincs mindenhol, de szerencsémre már megvannak azok a bejáratott helyeim, ahova mindig örömmel járok vissza vásárolni. Valami olyan ez, mint gyermekkoromban a sarki közért volt Margó nénivel. Mindig ott vásároltunk be, minden reggel iskolába menet ott vette meg apám a túrórudimat és a tízóraimat. Margó néninek mindig volt pár kedves szava és mindig kaptam tőle valami finomságot ajándékba. Pontosan úgy, mint azokban a fotós üzletekben, ahova már évek óta visszajárok. A kereskedő keze is meg van kötve, de egy ajándék LCD védő vagy egy kis kedvezmény mindig jól jött. Nekem ezek a kapcsolatok fontosak.

Persze van egy másik oldala is az éremnek. Az, amikor hülyének nézik az embert. Amikor közeleg egy akció és hirtelen felszöknek az árak, aztán akciósan lesz annyi a termék, mint az akció előtt volt. Sajnos ilyen is megesik néha, éppen ma botlottam egy ilyesmi anomáliába. Azért nem írok róla még konkrétan, mert csak annyit tudok, hogy a márka akciózni fog augusztus 9-től, de azt még nem lehet tudni, hogy a kiszúrt optika, aminek hirtelen felment 50.000Ft-al az ára, bekerül-e az akcióba. Ha igen, akkor majd megírom.

Az árképzéssel kapcsolatban a kedvenc szövegem az, amikor az árfolyamra hivatkozva emelnek árat, akár évente. Ilyenkor mindig az Olympus M.Zuiko 45mm f1.8-at szoktam felhozni példaként, hogy amikor nekem volt m4/3 rendszerem, már vagy 6-7 éve, akkor is 99.000Ft körül volt, most meg 109.990Ft. Ez idő alatt az általam használt optikák sokkal többet drágultak, vajon az Olympus hogy csinálhatja? Ők más árfolyamon vannak? De említhetném szintén m4/3-ra a Sigma Art 60mm f2.8-at is. 57.000Ft-ért vettem anno, most 62.890Ft. Persze ez lehet, hogy csak véletlen és minden más optika ára éppen úgy felszaladt, mint a többi gyártó esetén. Engem azért elgondolkodtat.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Szóval van pro és kontra a hazai és a külföldi vásárlás esetén. Nem tudom, hogy mi lenne az arany középút, ami a kereskedőnek és a vásárlónak is kielégítő lenne, de az tény, hogy ez egy örökös harc és lefogadom, hogy egyik oldalnak sem jó. Az üzletek alkalmazottakat fizetnek, gyakran bérleti díjakat, a munkatársakat folyamatosan képzik, készletet tartanak stb. Aztán jön a fotós, aki az üzletben megtapizza a kiszemelt terméket, majd hazamegy és megrendeli határon túlról mert olcsóbb, ugyanakkor vállalva megannyi kockázatot és álmatlan éjszakát. Én azért bízok benne, hogy nem ennyire borús a helyzet. Talán az lenne a legjobb, ha egyszerűen valódi vásárlói értéke lenne a fizetéseknek és a megbízók tisztességes pénzt tudnának fizetni a fotósoknak, akik így kevésbé lennének érzékenyek az árakra és talán a kereskedők is nagyvonalúbbak tudnának lenni. Túlságosan idealista lennék? Egy külföldi fotós ismerősöm jut az eszembe mindig, akinek teljesen természetes, hogy leszalad a sarki fotós üzletbe és bevásárol. Megteheti, még úgy is, hogy nem egy híres, felkapott fotós, csupán családokat fényképez meg portrékat csinál a kis stúdiójában.

Persze lehet, hogy teljesen téves úton járok és csak én vagyok ennyire érzékeny az árakra. A sok nagymenő meg csak besétál az üzletbe és gond nélkül kifizeti a hazai árakat. Ha így van, akkor én kérek elnézést és ígérem, hogy még keményebben fogok dolgozni, hogy itthon vásárolhassak továbbra is.

Szerintetek mi lenne az igazi megoldás?

Szöveg: Roszberger Bandi