Különös találkozás

Ebben a bejegyzésben nem az ufókról lesz szó, bármilyen félrevezető is a cím. Megnyugtatnék mindenkit, én még nem találkoztam semmilyen földöntúli lénnyel.

 

Mindenkinek mást jelent a különleges szó. Az élet tele van különleges pillanatokkal, különleges dolgokkal. Az én életemben elég sok ilyen pillanat szokott lenni, és ha visszaemlékszem a legszebbekre, mindegyik a természethez kötődik. Akinek van gyermeke, erre most biztosan azt mondaná: Ó, hát majd, ha lesz gyereked! –vagy – Látszik, hogy fiatal vagy még! 

A lelkem valóban fiatal, de úgy érzem, van, ami sosem változik. Azt gondolom, én így születtem. Ezzel a „belső hanggal”.

Az én belső hangom túl romantikus, túl érzelgős, mintha csak egy álomban élnék. Moziba például már nem is merek menni, mert már az egyszerű meséken is bőgök, mint egy kisgyerek. Habár, igazából  még ők sem sírnak rajtuk, szóval… 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Meghatnak a jó dolgok, a rosszak pedig végtelenül elszomorítanak. Nemrég megnéztem David Attenborough legújabb természetfilmjét. Rengeteg gondolatom van ezzel kapcsolatban, amiről külön is tervezek írni később.

Számomra a természet a kikapcsolódás, az energia, az élet. A kint töltött idő kincs, és pihentető. Oda vagyok a hegyekért, a tavakért, a kilátókért. Szeretem meghódítani a magasságot, imádom a telet, és az őszt. Az állatok a legnagyobb szívügyem már egészen kiskorom óta. Mindig is igyekeztem kiállni értük, mellettük, és sosem gondoltam azt, hogy nekik nincsenek érzéseik. Elmondások alapján már totyogóként is vigyáztam a madarakra, a bogarakra, hangyákra, hogy senki el ne tapossa őket. Az mondjuk vicces lehetett a szüleimneki, amikor az utcán megállítottam a néniket és bácsikat, hogy kérem, vigyázzanak, mert itt bizony épp áthalad egy csiga! 

Szerettem volna elmesélni egy nemrég történt eseményt, amely nagyon meglepett, és sokáig a hatása alatt voltam. Jó értelemben. Ez volt az a bizonyos találkozás, melyre a cím is utalt. 🙂

Nemrég elmentünk Miskolctapolcára, egy családi programra. Tettünk egy sétát a közparkban, ahol egy mesevilágba csöppentünk. Mindenütt mókusok rohangáltak, az ember már azt sem tudta, merre nézzen, mert minden bokor, vagy fa alatt lapult egy kis mókus. Az egyik padon ült egy bácsi, földimogyorót hámozott. A mókusok körbevették, és semmit nem félve oda mentek hozzá, egy-két mogyiért. Persze azért óvatosak voltak, amolyan mókus módra, de látszólag egyáltalán nem aggódtak a sok ember miatt. Nekem csak egy videót sikerült készítenem az egyik kismókusról, mert nem akartam elszalasztani a pillanatot azzal, hogy a kamerámmal bajlódok. Pár képet sikerült kivágni belőle.

A mókusos videó megtekinthető itt: 

drive: https://drive.google.com/drive/folders/1KROvPVHgPyUo-GovLzyUWhxnYEwMqs0o?usp=sharing

A másik, amiben ez a helyszín különleges, azok a kismadarak. Rengeteg van belőlük. Sima mezei cinke, meggyvágó, harkály, szarka, rigó, és még egy színes madárfaj is, amiről nem tudom pontosan mi, de nagyon szép. Sétálgattunk a parkban, csodáltuk a szép, magas fenyőket, a hattyúkat a tónál. Az egyik bokornál egyszer csak megálltam. Tele volt kismadárral, elkezdtem nézni őket, majd leguggoltam a bokor alá. Nem tudom mit gondoltam, de kitettem a kezem, és kinyitottam a tenyerem. Elkezdtem halkan szólítgatni a madárkákat, mert láttam, hogy nagyon érdeklődnek. Vajon, mi lehet a kezemben? Semmi. Mondtam is magamban, kár, hogy nincs nálam egy pár magocska, mert akkor biztos oda jönnének. Hát egyik pillanatról a másikra, üres tenyér ide, vagy oda, az egyik kis bátor odarepült. 🙂

Hello idegen! Nézett rám, én pedig csak tovább beszéltem hozzá. Ez a kis gyönyörűség, annyira cuki volt. Sosem fogom elfelejteni. Többször is visszaszállt a kezembe, pedig az nem tartogatott neki semmi izgalmasat. Végül felvettem valamilyen sárga bogyót a földről, de az neki nem kellett. A tenyeremen ücsörgött, miközben beszéltem hozzá. Nézett, érdeklődött. Ezután több kismadár is megpróbálkozott a tenyerembe szállni, és ez már sajnos kizökkentette a főszereplőnket. Elrepült. 

Másnap is próbálkoztam, akkor már vittem egy kis lenmagot, és napraforgó magot is, de sajnos nem találkoztam ezzel a kedves kismadárral, sem olyannal aki ennyire bátor lett volna, mint ő. Azóta úgy gondolok erre a ritka pillanatra, hogy ez valóban kivételes. Azt gondoltam akkor, hogy ezek a kismadarak biztosan hozzá vannak szokva a látogatókhoz, de aztán, amikor újra próbálkoztam, rájöttem, hogy csak ő volt különleges. 

A kismadaras videók megtekintehőek itt: 

drive: https://drive.google.com/drive/folders/1-GSH0CQVBo0MtjehjVJOvE74J5gOKC0o?usp=sharing

Bízom benne, hogy a természet érzi, ha valaki jó szándékkal közeledik, és még sok ilyen természet közeli élményben lehet majd részem életem során. 

PhotoKolett

2 thoughts on “Különös találkozás

  • 2020-12-15 at 16:20
    Permalink

    egész életre maradandó emlék ! Irigylem !

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük