Így eresztettünk egymásnak három 135-öst. Beszámoló a Sony GM, Sigma Art és Zeiss Batis összecsapásról.

2020-06-232020-06-24 Roszberger Bandi 706 Views

Az egész azzal kezdődött, hogy rendszert váltottam, Sony-s lettem és egy barátom meghívott a Sony Mirrorless Planet (Hungary) Facebook csoportba. Bevallom őszintén, hogy ritkán leszek tagja ilyen csoportoknak és ha tagja is leszek, könnyen előfordulhat, hogy rövid időn belül kilépek onnan. Minden attól függ, hogy csoporton belül mennyi az 1 virtuális m²-re eső trollok száma. Ami számukra humoros és vicces, az általában a többi tag számára nem vicces, különösen, ha valaki bajban van és kérdezne, amit a trollok elbagatellizálnak. Már pár hete tagja vagyok ennek a csoportnak és még nem éreztem, hogy ki akarnék lépni. Sőt, ezután a tesztnap után kifejezetten azt érzem, hogy egy remek csoport tagja lehetek, amiért hálás vagyok.

Sony A7III, Sigma 135mm f1.8 Art, 1/160, f1.8, ISO400. Fotó: Anger Zoltán

Nagy reményekkel csatlakoztam új rendszerem csoportjához. Ahogy lapozgattam vissza a korábbi bejegyzéseket, feltűnt, hogy időnként feljön a nagy kérdés, miszerint melyik objektívet érdemes választanai a Sony 135mm f1.8 GM-et, vagy a Sigma 135mm f1.8 Art-ot. A Fujifilm vázamon egy Viltrox 85mm f1.8 optikám volt, ami kb. ekv. 127mm-nek felelt meg. Nagyon szerettem egy a gyújtótávolságot, amit elvesztettem azzal, hogy full frame rendszerre váltottam. Így ez a 135mm-es kérdés az én fantáziámat is piszkálta. A projekt beindításához az adta meg a végső lökést, hogy pár nappal a csoporthoz való csatlakozásom után újra megjelent ez a kérdés. Ekkor határoztam el, hogy írok a Sony-nak és a Sigma-nak, hogy legyenek olyan bájosak és küldjenek nekem egy egy 135mm-es objektívet. Bájosak voltak, cukik voltak és nagy köszönet nekik, mert azonnal reagáltak mindkét helyen és küldték az objektíveket. Ez annyira jól jött ki, hogy lényegében egy nap eltéréssel érkezve, de ott volt nálunk mindkét objektív.

Sony A7III, Sigma 135mm f1.8 Art, 1/320, f1.8, ISO400. Fotó: Anger Zoltán

Az ötletet tovább gondolva pattant ki a fejemből, hogy a járványügyi korlátozások előtt már terveztük, hogy csinálunk olyan teszteket, amikor olvasókat is meghívunk és kikérjük a véleményüket az adott eszközről. Így aztán meghirdettem a Sony-s csoportban is és a Záridő oldalán is a tesztelés lehetőségét 5 főben maximalizálva a létszámot. A jövőben is tervezünk ilyen teszteléseket és várhatóan azok is ilyen kis létszámra lesznek maximalizálva. Ennek az egyik fő oka, hogy azt szeretnénk, ha az ilyen alkalmak exkluzív események lennének és ha már egy teszt exkluzív, akkor ott biztosítani kell, hogy a körülmények is átlagon felüliek legyenek és mindenki alaposan tesztelhesse az adott eszközt. Nagy segítségünkre volt ebben a StudioLine Fototech-NIKA, aki az üzlethelyiségét átengedte erre az eseményre a Záridő Magazinnak és vendégeinek.

Sony A7III, Sony 135mm f1.8 GM, 1/160, f1.8, ISO400. Fotó: Anger Zoltán

Az üzlet végében egy komplett stúdiót rendezett be nekünk fekete háttérrel, felső kategóriás Rotolight Aeos és Anova lámpákkal, Godox V1 vakukkal és a két 135mm-es objektív mellé kaptunk további két meglepetés objektívet is Sony E bajonettre egy Viltrox 20mm f1.8 és egy Viltrox 85mm f1.8 STM személyében. Hogy vendégeink ne maradjanak étlen-szomjan, a StudioLine munkatársai friss ropogós pogácsával és ásványvízzel is kedveskedtek. Nagyon nagy köszönet a szíves vendéglátásért a StudioLine-nak!

Sony A7III, Sony 135mm f1.8 GM, 1/1600, f1.8, ISO5000. Fotó: Anger Zoltán, Modell: Szénási Barbara

A meghirdetett 5 hely pillanatok alatt betelt. Jöttek olvasók és jöttek a Sony Mirrorless Planet (Hungary) csoportból, illetve volt aki mindkét kategóriát kimerítette. Az sejthető volt, hogy a Sony 135mm f1.8 GM remekelni fog, ezért én bátorkodtam meghívni egy régi jó barátomat is, Anger Zolit, akiről tudom, hogy már bő egy éve használja a Sony 135mm f1.8 GM-et a munkáihoz. Zoli képzett fotográfus, hivatásos szinten dolgozik a szakmában. Elsősorban esküvőket és rendezvényeket szokott fotózni, de annyira imádják a gyerekek, hogy gyakran megfordul óvodákban és iskolákban is és számtalan család visszajár hozzá fotóztatni. Szerencsére vannak munkái rendszeresen, így a Sony 135mm-e nem csak havonta egyszer kerül rá a vázára, hanem rendszeresen dolgozik. Így aztán ha valakinek, akkor Anger Zoli barátomnak bőven van már tapasztalata ezzel az obival. Volt olyan kedves és csinált is egy válogatást a munkáiból, csupa olyan fotókból, amiket Sonya A7III-al és a Sony 135mm f1.8 GM-el készített. Direkt olyan fotót is betett, ahol extrém kevés fénynél kellett használnia az obit. A fotógalériáért kattints ide!

Sony A7III, Helios 58mm f2. Fotó: Anger Zoltán, Modell: Szénási Barbara

Amikor befutottak az objektívek, akkor a nagy szervezésben annyira volt időm csupán, hogy a lányomról csináltam egy egy fotót a Sony 135-el és a Sigma 135-el. Nekem a Sigma rajzolata jobban tetszett. Erről be is számoltam Zolinak és elmondtam neki, hogy a rövidke próba után én a Sigma Art-ot venném meg. Azért is mertem ennyire bátor kijelentést tenni, mert egy átlagos helyzetben jó esetben annyi próbálási lehetősége van egy fotósnak, hogy az üzletben felrakja az egyik optikát is és a másikat is és lő velük 1-2 fotót. Tehát még annyi lehetősége sincs a vizsgálgatásra, mint nekem. Zoliról tudtam, hogy rajong a Sony 135mm f1.8 GM-ért, amit meg is értek és látva a vele készült fotóit, ez a rajongás át is jön a képeken. Fantasztikusan használja szerintem. A fotógalériáját a cikk végén is megnézheted.

Sony A7III, Zeiss 55mm f1.8 Sonnar, Fotó: Roszberger Bandi

Én nagyon ár érzékeny vagyok. Nem szeretek egyetlen felesleges fillért sem kifizetni olyan funkciókra, amiket nem használok ki. A Sigma 135mm f1.8 Art jelenleg 430.000Ft hivatalos forrásból, míg a Sony 135mm f1.8 GM 625.000-715.000Ft között mozog hivatalos forrásból, nyilván van, ahol jelenleg akciós. Ha nincs akció, én általában 690.000Ft körül szoktam látni. Ha a jelenlegi legolcsóbb árakból indulunk ki, akkor is van kb. 200.000Ft eltérés a két objektív ára között. Ahhoz, hogy a Sony-t válasszam és kifizessem ezt a plusz 200.000Ft-ot, a Sony 135mm f1.8 GM-nek nagyot kell domborítania. Szóval Anger Zoli barátom ott volt, mint elkötelezett Sony 135mm f1.8 GM user, én meg az árra érzékeny és amúgy a Sigma Art optikák rajzolatáért rajongó Sigma 135mm f1.8 Art drukker és vártam, hogy majd valaki meggyőz arról, hogy nekem miért a GM-et kell megvennem. Persze a legjobb, ha maga az objektív teljesít úgy, hogy másnap észt vesztve rohanok az első szaküzletbe, hogy megvegyem.

Sony A9, Sigma 135mm f1.8 Art, 1/640, f1.8, ISO1000, Fotó: Kózel Gyula, Modell: Szénási Barbara

Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a vendégeink nem csak egy szimpla tesztelésnek tekintették ezt a lehetőséget. Mindenki hozzá tette a magáét annak érdekében, hogy ez a nap mindannyiunk számára informatív és élvezetes legyen. Pillanatok alatt komoly objektív park gyűlt össze a pulton. Volt, aki hozott Sony 70-200 f2.8 GM-et, Sony 100-400 f4.5-5.6 GM-et, de érkezett még egy 135mm-es játékos is, egy Zeiss Batis 135mm f2.8. Sőt egyik tesztelőnket csodaszép lánya és a leányzó barátnője is elkísérte, akik gyönyörű sminket készítettek maguknak és beálltak a kamerák elé modellnek. Barbinak és Dalmának innen is köszönjük! Személyükkel bearanyozták a napot. Ügyesek és csodálatosak voltak.

Az első órában mindenki csak ismerkedett az objektívekkel, addig a hölgyek sminkeltek. Főleg statikus témák kerültek lencsevégre vagy éppen jobb híján engem fotóztak vendégeink. A tesztelés talán egyik legnagyobb meglepetése is ekkor látott napvilágot. A Sony A9 vázak ugyanis valami mesterséges intelligenciával lehetnek felvértezve és bele látnak az emberi lélekbe. Az egyik gépen ugyanis a szem érzékelő AF beállítása nem emberre volt állítva, hanem állatra és az én arcomat minden gond nélkül felismerte. Ha az én gépem lenne, akkor valahol meg is érteném, hogy már ennyire kiismert és kb. az a véleménye rólam, hogy egy állat vagyok. Na de arra, hogy egy teljesen idegen váz is erre a következtetésre jutott, nem lehet más magyarázat, mint a mesterséges intelligencia. 🙂

Sony A9, Sony 135mm f1.8 GM, 1/2000, f1.8, ISO640, Fotó: Kózel Gyula, Modell: Szénási Barbara

A természetes fények mellett, statikusabb témákra célzott képeknél nem volt nagy eltérés a Sony 135mm f1.8 GM és a Sigma 135mm f1.8 Art között. Élességre mindegyik objektív hozta a kötelezőt, a Sigma esetén vettük észre, hogy annak a képe kicsit kontrasztosabb, a Sony pedig talán egy kicsit élesebb. Fókuszálásra is mindkettő szépen tette a dolgát, könnyen felismerték az emberi arcot, villám gyorsan álltak rá a szemre. A Sony esetében egy nagyon pici előny azért már most is megmutatkozott, ugyanis az nagyobb távolságból is könnyen felismerte az arcot és gyorsan fókuszált is rá. A nagyobb távolságot értsd úgy, hogy 8-10m-ről. A Sigma ezt például ezen a távolságon már nem tudta produkálni. Nyilván ilyenkor csak legyint az ember és ránézve az árcédulára azt mondja, hogy jó jó, de ezt az objektívet főleg portréra használom majd és ott ez kevésbé számít. Szerintem pedig számít. A Canon EF 135mm f2 L objektívemmel anno színházi előadást is fotóztam és ott bizony már lehetnek ilyen távolságok, főleg egy fotósoknak nyitott kosztümös főpróbán, amikor nincsenek nézők és lehet mászkálni is kicsit a nézőtéren.

Sony A9, Zeiss 135mm f2.8 Batis, 1/250, f2.8, ISO2000, Fotó: Szénási Zsolt, Modell: Szénási Barbara

Miután mindenki megismerkedett az objektívekkel, bementünk a stúdiónak kialakított részbe és a vendégeink a csodálatos mozdulatokat produkáló hölgyeket fotózták. Felrúgásokkal, hajlebbentésekkel, gyorsabb mozgásokkal is izzasztották modelljeink az optikákat. Amikor a tesztnap előtt a lányomat fotóztam, jobbról egy Godox AD200-al világítottam, balról viszont csak egy derítőlapot használtam. Az AD200-nak nincsen modellfénye így eleve szinte sötétben volt az arc, ráadásul éppen arra a szemre volt érdemes fókuszálnom, amelyik csak derítést kapott, így lényegében sötétben volt. A Sony 135mm f1.8 GM is és a Sigma 135mm f1.8 Art is szépen megtalálta Olíviám szemét ilyen körülmények között is.

Sony A7III, Sigma 135mm f1.8 Art, 1/250, f1.8, ISO100, Fotó: Roszberger Bandi, Modell: Rosta Olívia

A tesztnapon viszont egyértelmű volt, hogy a Sony akkor kezd elhúzni a Sigma objektívtől, ha mozgás is van. Mivel a tesztnapon Rotolight ledekkel világítottuk meg a szökdécselő, pörgő-forgó hölgyeket, itt nem volt olyan probléma, hogy ne lett volna elegendő fény a fókuszáláshoz. A vendégeink egyöntetűen azon az állásponton voltak, hogy a Sony sokkal gyorsabban és precízebben képes lekövetni a mozgást, mint a Sigma. Tehát, aki balettet, színházat, sportot szeretne fotózni, az szerintem felejtse el a Sigma 135mm-ert.

Gyakran olvasni Facebook kommentekben a Sigma objektívekkel kapcsolatban, hogy amiket a gyártó kihoz Sony-ra, azok tulajdonképpen ugyanazok az objektívek, mint amik korábban elérhetőek voltak a DSLR rendszerekhez is, csak beépítettek egy kvázi MC-11 adaptert az optikába. Kíváncsi lennék, hogy akik ilyeneket kommentelnek, azok honnan veszik az információikat, hány új Sigma objektívet szereltek már szét és néztek meg belülről. Ezek téves állítások. Utána jártam egy kicsit ennek és arra jutottam, hogy ezek az objektívek valóban át lettek tervezve. Ha a Sony mellé tettem a Sigma objektívét, a Sigma nem sokkal hosszabb. Azzal viszont számolni kell a DSLR lencsékhez képest, hogy MILC esetén más a bázis távolság. Érdemes elolvasni a Sigma oldalán a közleményt, amit az E bajonettes optikák esetében leír. Az objektíveket a MILC rednszerhez igazított új AF meghajtással látták el, pontosan azért, hogy a gyors folyamatos AF, követő AF funkciók is optimálisan működjenek ezekkel a lencsékkel, ugyanis az MC-11 adapterrel ezek korlátozottabban működtek.

Sony A9, Sigma 135mm f1.8 Art, 1/800, f2.8, ISO6400, Fotó: Szénási Zsolt, Modell: Karcagi Dalma

A tesztelés legnagyobb tanulsága, ami jelentősen szétválasztja a Sony 135mm f1.8 GM-et a Sigma 135mm f1.8 Art-tól, hogy a Sony lencse fókuszálása elképesztően gyors és stabil. Az objektív végig képes volt fókuszálni a forgó modellre, és az AF mező azonnal rátapadt a szemre, amint a modell újra visszafordult a kamera felé. Nagyon meggyőző látvány volt. Vendégeink elmondása szerint a két optika közötti távolság a fény csökkenésével tovább fokozódik, különösen a kevés fénynél gyorsabb mozgás kombináció esetén. Amit még érdemes tudni, hogy a Sigma 135mm-es optikája valamivel nehezebb mint a GM. Általában tesztelőink azt mondták, hogy érzésre nem olyan jelentős az eltérés, inkább azt érezni, hogy a Sigma-val orr nehéz lesz a váz, ami miatt kicsit kényelmetlenebb. Valamivel hosszabb is és átmérőre is pufibb a Sigma.

Sony A9, Sony 135mm f1.8 GM, 1/500, f1.8, ISO1600, Fotó: Szénási Zsolt, Modell: Karcagi Dalma

A két objektív közé ékelődik be a Zeiss Batis 135mm f2.8. A GM-nél valamivel gyengébb fókuszálásra, viszont a Sigma objektívnél gyorsabb. Ami a rajzolatot illeti, a Batis is karcol rendesen, ahogyan kell, a háttérmosás az f2.8 maximális fényerő miatt nyilván elmarad az f1.8-as társaihoz képest.

Sony A9, Sony 135mm f1.8 GM, 1/80, f1.8, ISO640, Fotó: Kózel Gyula

Összegzésként ha csak a Sony 135mm f1.8 GM és a Sigma 135mm f1.8 Art objektíveket nézzük, akkor a Sigma tartja a lépést egészen addig, amíg van elég fény és nem pörög fel a téma. Ahogy fogy a fény és mozgásba lendül a téma, a Sony elhúz. Nem kicsit. Vásárlásnál ezeket mindenképpen érdemes mérlegelni. Pontosan úgy, ahogyan azt is, hogy mire szeretnénk venni a 135mm-es gyújtótávolságot. Volt terünk bőven, de nagyon nehéz volt teljes alakos képet lőni stúdió körülmények között. Szabadban lehet igazán jó, vagy stúdióban közeli portréhoz. A tesztelés végére a vendégeink táskájából is egyre többet kerültek elő a Sony 85mm f1.8 lencsék, akinek nem volt ilyen, az lecsapott a Viltrox 85mm f1.8 STM-re. Még egy fontos információ lehet, hogy a Sigma f16-ig rekeszelhető, míg a Sony GM f22-ig.

Sony A7II, Sigma 135mm f1.8 Art, 1/1000, f2, ISO4000, Fotó: Rikk István, Modell: Szénási Barbara

Sony A7II, Sony 135mm f1.8 GM, 1/160, f1.8, ISO400, Fotó: Rikk István, Modell: Szénási Barbara

Hogy melyiket választanám én? Mivel stúdióban gyakrabban, szabadban ritkábban fotózok, továbbá témáim közé nem tartozik sem a sport sem a tánc, így én a Sigma vagy a Batis között agyalnék. Nekem a GM ára túl van a lélektani határon, ráadásul a Sigma és a Batis képi világa hozzám közelebb áll. Ár-érték arányban talán a Batis jön ki győztesen, mert jóval könnyebb, kompaktabb a Sigma 135-nél és AF-ben sem kell nagyobb kompromisszumot kötni. Csak hát ugye fényerőben a Batis f2.8, a Sigma meg f1.8 és a Sigma még így is élesebb szerintem. A három optika közül nekem egyértelműen a Zeiss lett a kedvenc még f2.8-al és a lágyabb rajzolatával is, pedig úgy indultam neki, hogy a GM és a Sigma közül az utóbbit venném meg, de éppen olyan váratlanul ütötte ki bennem a Zeiss a Sigma-t, mint amilyen váratlanul felajánlotta Szénási Zsolt, hogy elhozza tesztelni a Zeiss f2.8 Batis optikáját. Köszi Zsolt!

Íme egy kis fotógaléria nyers, nem utómunkázott JPEG-ből. A fotók állványról készültek Sony A9 vázzal:

Sony 135mm f1.8 GM (Fotók: Kózel Gyula):