Egy tuti Sigma-s tipp m4/3-ra
Már több cikkben is leírtam, hogy egy m4/3 rendszer beszerzése után kezdtem komolyabban foglalkozni a digitális fotózással. Mivel könnyen megeshet, hogy az első választott rendszerünkkel nem fogunk egy életre szóló barátságot kötni azt szoktam javasolni azoknak, akik még nagyon keresgélik magukat a fotózás világában, hogy elsőre egy olcsóbb megoldást válasszanak. Ez lehet egy használtan megvásárolt felszerelés is, de azt csak akkor ajánlom, ha van a környezetünkben olyan személy, aki tudja, hogy mit kell nézni ilyenkor. Egy kezdőnek még sanszos, hogy nincsen viszonyítási alapja és könnyen mellényúlhat. Ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor marad az új. Ha pedig új, akkor általában a m4/3-ot ajánlom. Miért? Ígérem, hogy egyszer írok az egyes rendszerek közötti kalandozásaimról és arról, hogy indultam el m4/3-al, majd több APS-C és full frame rendszer után miért kötöttem ki végül újra a m4/3-nál. Ebbe nem mennék most bele részletesen, így a legjobb érvként jelen esetben főleg a rendszer anyagi oldalát tudnom felhozni.
Akár a Panasonic, akár az Olympus kínálatában találunk igazi ár érték bajnokokat. A két m4/3-os rendszerben az is egy nagyon jó lehetőség, hogy vásárlás előtt el lehet vinni őket kipróbálni. A Panasonic-nál ez a Try And Buy, de ezzel kapcsolatban mindenképpen érdemes érdeklődni a partnereknél, mert időnként változnak a feltételek. Az Olympus-nál a Tedd Próbára nevet kapta és ezt már magam is többször igénybe vettem. Némi kaució ellenében a teljes Olympus termékpalettából egy vázat és egy objektívet el lehet vinni pár napra kipróbálni. Ennyi idő általában elég szokott lenni ahhoz, hogy valaki eldöntse, hogy tudna-e együtt élni az adott rendszerrel vagy nem.
Tegyük fel, hogy sikeres volt a próba és sikerült megbarátkozni valamelyik m4/3-os vázzal. Előbb vagy utóbb felmerül majd az igény fényerősebb objektívek beszerzésére. Ha a váz mellé a dobozba került kit objektív akkor azért, ha csak egy vázat kaptunk és nem szándékozunk lyukkameraként használni, akkor meg azért.
A m4/3 egyik nagy előnye, hogy átjárhatóság van a Panasonic és az Olympus rendszerek között mert bajonettre megegyeznek. Persze a legjobb teljesítményt úgy érhetjük el, ha Olympus objektívet Olympus vázon, Panasonic objektívet Panasonic vázon használunk. Én például Olympus vázon használok Panasonic Lumix 20mm f1.7 objektívet. Valamivel talán lassabb így az AF, de engem ez nem izgat. Mindkét rendszer objektív kínálatában van egy olcsóbb és egy drágább megoldás. Olympus-on például egy igazi sláger a 45mm f1.8 ami gyújtótávolságban egy ekv. 90mm-es objektív látószögét adja és 120.000Ft környékén van az ára. Ha kevés az f1.8, akkor választhatjuk a 45mm f1.2 Pro verziót is, de az már 450.000Ft környékén lesz. Hasonló a helyzet a Panasonic esetén is ott 42.5mm f1.7 és 42.5 f1.2 van. Előbbi 135.000Ft körüli árban, utóbbi kb. 550.000Ft.
Jó lehet a kérdés, hogy mi van a kettő között? Ez a kérdés engem is foglalkoztatott. A Panasonic objektíveket még nem próbáltam ki alaposabban, de mindegy is mert az f1.7 nem jelent nagy eltérést az f1.8-hoz képest, még akkor sem, ha m4/3-on bizony jelentősége van minden olyan adatnak, ami a blendéről szól. A szenzor mérete miatt nagyon nem mindegy, hogy mekkorára lehet nyitni a blendét. A 45mm f1.8 egy valóban remek objektív, de ha elakartam mosni a hátterem apró gyűrődéseit és nem tudtam az alanyt elég messzire ültetni a háttértől, akkor kevés volt számomra. Az a jó tulajdonsága viszont megvolt, hogy a modell mindkét szeme éles lett, még akkor is ha az arc elfordításával az egyik szem hátrébb került a másikhoz képest. Nekem ez fontos. Abban biztos voltam, hogy az f1.2-es objektívekre nem lesz anyagi keretem, így elkezdtem egy alternatív megoldást keresni.
Nagyon rövid időn belül el is jutottam a Sigma m4/3-os fix soráig. Három Contemporary objektív is létezik Sigma márkanévvel. Ezek a Sigma 16mm f1.4, 30mm f1.4 és az 56mm f1.4. Bevallom őszintén, hogy engem elsősorban az 56mm-es érdekelt mert az mellett, hogy f1.4 még hosszabb gyújtótávolság (ekv. 112mm) is a 45mm-hez képest (ekv. 90mm) és ezek azok a tényezők, amik kifejezetten jótékonyan hatnak a háttér elmosását nézve. A m4/3 szenzoron az f1.4 a háttérmosás tekintetében kb. olyan lesz, mint egy full frame szenzoron egy f2.8. Ez nekem még éppen ideális, amikor a hátterem már szépen mosott lesz még akkor is ha nincs helyem a modellt távolabb ültetni tőle, ugyanakkor olyan részletek is élesek maradhatnak, mint például mindkét szem vagy a ruha egyes részei. Szerencsémre a Sigma Photo Magyarország nagylelkű volt és amikor elmondtam nekik, hogy egy jó ár-értékű rendszert szeretnék ajánlani az olvasóinknak, akkor a rendelkezésemre bocsátották a teljes Sigma m4/3-os objektív sort.
Annak ellenére, hogy f1.4-es objektívek, árban egyáltalán nem vészesek. A Sigma 16mm f1.4 jelenleg 145.000Ft környékén van, a 30mm f1.4 kb. 125.000Ft, míg az 56mm f1.4-ért 155.000Ft-ot kérnek. Ezzel a három objektívvel és egy jól megválasztott m4/3-os vázzal véleményem szerint egy elég ütős rendszert lehet kialakítani úgy, hogy még az anyagi oldala is kordában tartható.
Nem szokásom pixel buzerálásba belemenni mert engem mindig a használat közbeni benyomások érdekelnek. Vagyis a kérdés mindig az, hogy tetszik-e az eredmény vagy nem tetszik. Azzal, hogy az f1.4-es fényerő ellenére olcsóbban juthatunk a Sigma objektívjeihez, némi kompromisszumot vállalnunk kell, de már most elárulom, hogy nincs szó semmi komoly, élhetetlen dologról.
Az objektíveket Olympus EM10 Mk.III és EM1 Mk.II vázakkal próbáltam ki. A 30-as f1.4-en kicsit lágyabb, a 16-os és az 56-os már f1.4-en is gyönyörűen éles képet adott. Engem személy szerint soha nem zavart ha egy budget áron vásárolt objektív kicsit lágyabb. Sőt, bizonyos fokig még kifejezetten kedvelem is ezt a fajta lágyságot, amit egyébként egy minimális élesítéssel utómunkában meg lehet oldani.
Ami már jobban zavart, hogy néha becsúszott egy egy életlenebb, pontosabban mellé fókuszált fotó. Amíg csak az EM10 Mk.III-on használtam az objektíveket, addig ez egyáltalán nem tűnt fel. Ez bizony csak az EM1 Mk.II esetén derült ki, ugyanis ennél a váznál lehetőség van egészen kicsi AF keret beállítására is, ezt pedig annyira nem csípik a Sigma obik. Azt gyorsan hozzá kell tennem, hogy sokat számít, hogy mennyi fényünk van. Szabadban, sok fény mellett semmi gond nincs. Kevesebb fénynél pedig az eggyel nagyobb AF mező jelenti a megoldást. Kivéve a 30mm f1.4 esetében. Annak valahogy nem elég még a 150W-os modellfény sem a nagyobb AF mezővel.
Az 56mm f1.4-et és a 16mm f1.4-et kipróbáltam a szemérzékelő fókusszal és nem volt gondom, ahogyan a C-AF+TR móddal sem. Mindkét fókuszmódban gyönyörűen lekövették az alany mozgását. Semmivel nem éreztem rosszabbnak a gyári objektívekhez képest. A gyorsaságra annyira nem lehet panasz, hogy még a lányomat is sikerült lefotóznom játszóterezés közben. Alapjában véve azt gondolnánk, hogy az alacsonyabb ár miatt ezek az objektívek inkább lelkes amatőröknek lettek kitalálva. Eleinte én is így álltam hozzá és főleg az EM10 Mk.III vázzal kattintgattam. A 16mm-t én egy kicsit már nagynak éreztem ehhez a vázhoz, a 30-as, de különösen az 56-os még kifejezetten kényelmesek voltak.
Lelkesen vittem az EM10 Mk.III-al az objektíveket családi sétákra, játszótérre, sőt a feleségemet is lencsevégre kaptam egyszer egy Rotolight lámpa fényénél és bevallom őszintén, hogy annyira megtetszettek ezek a Sigma obik, hogy úgy döntöttem, hogy lebeszélek egy fotózást Mihácsi Veronika színésznővel és éles körülmények között is kipróbálom őket. Portréra a 30-ast és az 56mm-est használtam stúdióban az EM1 Mk.II vázammal. Lett is meglepetés a 30-assal. Úgy jártam vele, hogy kikapcsolt stabilizátorral, 1/250 záridővel, állványra téve a vázat, direktben a szemre fókuszáltam a legkisebb AF mezővel egész alakos portrénál és egyszerűen nem akart összejönni, hogy a modell szeme éles legyen. Próbáltam a szemkövetőt használni, aztán próbáltam nagyobb AF keretet alkalmazni, amikkel valamivel jobb lett a helyzet, de így is nagyon elmaradt attól az élességtől, amit a 16mm-es és az 56mm f1.4 tud. Miután a 30mm-es objektívvel nem tudtam mit kezdeni az életlen fotók miatt, így azt el is engedtem. Persze így is lettek olyan képek vele, amik web-re vagy közösségi oldalakra még elfogadható lehet. Nem tudom, hogy ez a jelenség csak a teszt objektív saját tulajdonsága volt-e, egyszer kipróbálnék egy másik Sigma 30mm f1.4-et is. Ennek fényében azt mondanám, hogy a tesztre kapott 30mm f1.4 érzékenyebb a kevesebb fényre, mint a másik két társa, így aki ilyen körülmények között használná, annak nem biztos, hogy ez lesz a jó választás.
Korábban full frame Canon vázon használtam Sigma 35mm f1.4 Art objektívet és annak a rajzolatát és színeit is szerettem. Az más kérdés, hogy a 35mm, mint gyújtótávolság nem lett a kedvencem és ez azóta sem változott. Időnként tettem egy próbát és vettem APS-C-re ekv. 35mm-nek megfelelő objektívet, de mindig eladtam. Valahogy én nem látom izgalmasnak ezt a perspektívát. Ennek megfelelően most a Sigma 16mm f1.4-el sem készült túl sok fotó. Bocsánat. A kedvencem egyértelműen az 56mm f1.4 lett, azzal viszont rengeteg képet lőttem.
Összegezve a dolgokat, ha valaki egy költséghatékony m4/3-os rendszert szeretne magáénak tudni, annak jó szívvel ajánlom a Sigma m4/3-os Contemporary sorát azzal a javaslattal, hogy különösen a 30mm f1.4-et próbálja ki vásárlás előtt, mert látva, hogy mit tud a 16mm f1.4 és az 56mm f1.4, a nálam tapasztalt anomáliák lehetséges, hogy csak a teszt objektívre jellemzők. Annyit még érdemes tudni ezekről a Sigma objektívekről, hogy alapjában véve APS-C szenzorra lettek tervezve, tehát kirajzolják egy APS-C szenzor méretét is. Ennek a legfőbb pozitív vonatkozása, hogy általában az objektívek nem középen, hanem a szélek felé hajlamosak gyengébb rajzolatot produkálni, így a kisebb m4/3-os szenzorméretből adódóan tisztább képet fogunk kapni. Aki nem hiszi, az a Sigma viszonteladóknál nyugodtan járjon utána. 🙂
Roszberger Bandi