Boutique-oltam

A koronavírus miatt, amennyire csak lehet, bezárkóztam a lakásba. Persze van nekem is főállásom, ahova be kell járnom, de ha lehet, akkor az orromat sem dugom ki. A bezártságot próbálom áthidalni azokkal az emlékekkel, amikor még nyugodt szívvel sétálhattam a Váci utcában és nézelődhettem, fotózhattam az utca történeteit.

Egy ilyen séta közben bukkantam egy nem mindennapi üzletre. Nem is igazán üzlet, inkább butik vagy ahogyan az előkelőbbek írnák, boutique. Bevallom őszintén, hogy az üzlet látványa is inkább az elegánsabb, boutique elnevezésre sarkall. Egy butikban főleg ruhaneműre számít a betérő, itt viszont fényképezőgépek között lehet válogatni. A bejáratnál egy ismerős piros logó hirdeti, hogy ki itt belépsz..., szerelembe fogsz esni. Ez bizony Magyarország első Leica Boutique-ja.

Annyira csendben nyitott meg az üzlet, hogy igazán nem is volt róla sok információm. Láttam valahol egy rövidke cikket a neten, hogy lett egy ilyen kvázi bemutatóterem, de az is inkább a Leica M10 Monochrom gépről szólt. Nem is én lennék, ha csak úgy tovább sétáltam volna. Aki a Leica Q tesztünket olvasta, az tudja, hogy nem kis kockázatot vállaltam, amikor átléptem az üzlet küszöbén. Számomra szerelem a Leica és most egyenesen fejest ugrok a vágyaim perzselő lávafolyamába.

Ahogy beléptem az ajtón, olyan érzés fogott el, mint ha egy ékszerdobozba kerültem volna. Minden nagyon rendezett, a fényképezőgépek katonás fegyelemmel sorakoztak a vitrinekben. Itt valóban minden a Leica-ról szól. Egy mosolygós, ismerős arc fogadott. Legyesi Gáborral találkoztam korábban a Damjanich utcában a Leitz-Hungáriánál, ahol Samyang objektívet segített választani a gépemre. Akkor is nagyon jót beszélgettünk és bíztam benne, hogy most is így lesz. Nem csalódtam, mert rengeteg információt kaptam Gábortól. Ő olyan nekem, mint egy mesemondó. Eddig ahány alkalommal hallgattam őt, mindig azt éreztem, hogy számára ez nem egy munka. Inkább olyan, mint ha egy szerelméről mesélne. Így volt ez anno a Samyang optikákkal kapcsolatban is és pontosan így volt ez most is. Érdemes bemenni hozzá és meghallgatni a gondolatait a Leica-val kapcsolatban még akkor is, ha nem vagy Leica rajongó, vagy a márkanév hallatán milliós számlák jelennek meg a szemeid előtt. Ez a butik és Gábor Leica-s tárlatvezetése éppen az utóbbi sztereotípiákat fogja eloszlatni benned.

Az üzletben nem csak a Leica hitvallásából, szellemiségéből kaphatsz, hanem kézbe veheted és kipróbálhatod bármelyik fényképezőgépet. Eddig, ha Leica fényképezőgépet szerettél volna megtapizni, az a Damjanich utcában volt lehetséges. Ott már ne keresgélj Leica fényképezőgépet. A Leica Boutique is a Leitz-Hungáriához tartozik, de a régi mintabolt profilja a vadászat és az outdoor termékek forgalmazása maradt. Természetesen Leica távcsővel a Boutique-ban is találkozhatunk, hiszen hozzá tartozik a márkához. Ahogyan sok kiegészítő is, mint például a Billingham táskák. Gábortól tudom, hogy a Leica két típusú üzletet nyit. Az egyik a Leica Store, a másik a Leica Boutique. A kettő között a legnagyobb eltérés, hogy a Store sokkal tisztábban csak a Leica termékekre fókuszál, míg a Boutique tarthat más olyan márkákat is, amiket természetesen az anyacég engedélyez és még beleférnek a Leica arculatba. Ezért is lett Budapestnek Leica Boutique-ja és nem egy Store-ja.

Mindegy, hogy melyik üzlet formát választja a kereskedő, mindegyiknek szigorú szabályokhoz kell igazodnia. Konkrétan még a bútorzat is egységes a többi üzlettel. A bútorokat Németországból szállították a Váci utcába és német szakemberek állították össze. Az üzlet munkatársai is folyamatos, kötelezően elvégzendő képzéseken vesznek részt, hogy ha a vásárló a világ bármelyik Leica üzletébe betér, mindenhol azonos ismeretekkel rendelkező munkatársak szolgálják ki. Remekül összehangolt gépezet ez, ami számomra maximálisan illeszkedik ahhoz a szellemiséghez, ami árad egy Leica fényképezőgép formavilágából.

Ha már betértem a butikba, akkor kíváncsi voltam a választékra is. Itt tényleg minden fényképezőgépet megtalálsz, ami jelenleg gyártásban van Leica márkanév alatt. Külön polcon vannak a tisztán német gyártású Leica-k és egy másik polcon a Panasonic-kal közösen gyártott gépek. Ahogy számolgattam, jelenleg a német vonalos tisztán Leica-ból 3db full frame váz csücsült a polcon, a Leica Q 2, Leica M 10 és az új Leica SL 2. APS-C szenzoros gépből pedig két német volt, a Leica CL és a TL. Látogatásom óta került bejelentésre az S3 középformátumú váz, feltételezem hamarosan abból is lesz egy a polcon.

Miközben a gépeket csodálom a vitrin előtt, Gábor meséli, hogy a Leica nem dolgozik több gyártósorral, nincs olyan szintű tömeggyártás, mint más márkák esetén. Ezért lehetnek olyan fényképezőgépek vagy akár objektívek, amikre több hónapot is várni kell a megrendelőnek, mert sorban állás van egy-egy gépért. Ezt próbálják áthidalni azzal, hogy folyamatosan berendelnek a népszerűbb modellekből amivel a várakozási idő leszorítható akár pár hétre.

Persze a kisördög csak ott bujkált bennem és nem bírtam ki, hogy ne tegyek említést a Leica árfekvéséről. Gábort nem érte váratlanul ez a dolog, szemmel láthatóan nem én vagyok az első aki ezt forszírozza. Azt hiszem, hogy kettőnk közül én lepődtem meg jobban, mert olyan választ kaptam, amibe nem nagyon tudok belekötni. Levezettük közösen, hogy ha vásárolnék egy Leica SL 2 szintű vázat egy olyan fix objektív sorral, mint ami zoom optikaként az SL 2-n van, akkor árban szinte pontosan ott lennék, mint egy SL 2 a fixek rajzolatát hozó Leica Vario-Elmarit-SL 24-90mm f2.8-4 ASPH zoom obival. Ezzel nem tudok vitatkozni. Bízom benne, hogy lesz lehetőségünk tesztelni ezt a vázat ezzel az objektívvel és akkor nyilván le fogom írni a tapasztalatokat.

Ha már ott álltam a vitrin előtt és farkasszemet nézhettem a Leica új M10 Monochrom vázával, akkor nem jöhettem el úgy, hogy nem próbáltam ki. Már az elődjével az M Monochrom-mal is nagyon szemeztem, ez annak egy továbbfejlesztett változata. Az M kb 5 évig volt gyártásban, az M10 felbontása nagyobb lett, pontosan 40Mp és ISO-ban is feljebb kúszott, immáron ISO 100.000-re. Egy Leica Summilux-M 35mm f1.4 ASPH objektívvel próbálhattam ki a vázat. Az üzletből nem vittem ki, bár nagyon bízom benne, hogy erre is lesz egyszer lehetőségem akár egy 24mm-es vagy egy 28mm-es objektív társaságában. A Monochrom lényege, hogy nem rögzít színeket, így pl. nincs színzaj, a képek kontrasztosabbak lesznek és élesebbek még magasabb ISO mellett is. Mivel a próba nagyon rövidre sikeredett így inkább csak benyomásokat tudok írni róla. Az M10-et használni olyan volt, mint ha egy precíziós műszer lenne a kezemben. Egészen másképpen működik, mint a piacon elérhető más gépek. A gyártók általában arra utaznak, hogy a lehető legtöbb vásárlói igényt kiszolgálják. Az M10 nem akar kiszolgálni, sőt... Végig nekem kellett idomulnom hozzá. Lelassulnom, figyelnem, manuálisan élességet állítani mert AF nincs benne. Majd miután mindent manuálisan beállítottam, elkészíthettem a képet. Amíg nem tanulod meg a manuális fókuszálást, egy távmérős géppel még az élességre állítás sem olyan egyszerű, mint gondolnád. Az elképzelés fantasztikus, mert a keresőben lényegében két képre osztja a világot és amikor az objektíven fókuszálok, akkor lesz éles a kép, ha a keresőben a ketté osztott kép egymást fedi. Nem olyan nehéz feladat, de gyakorlást és a felszerelésünk ismeretét igényli. Egészen más világ ez. Egy időgép, ami elröpít azokba az időkbe, amikor még nem volt szükség egy eseményről 1000 fotót készíteni, csupán egy képet, amiben minden benne volt.

Csodálatos élmény volt a Leica butikos látogatásom és nagyon köszönöm Gábornak, hogy egy újabb remek beszélgetéssel ajándékozott meg. Csak ajánlani tudom nektek is, hogy ha túl vagyunk ezen a járvány okozta rémálmon, okvetlen nézzetek be hozzá. Ha próbálni is szeretnétek valamit, akkor érdemes előre egyeztetni, nehogy pont nálam legyen egy gép tesztelésen és éppen én húzzam keresztül a számításaidat.

A fekete-fehér fotók Leica M10 Monochrom-mal készültek.

Szöveg és fotó: Peterson