Bánné Cserényi Noémi – Dokumentarista anyuci
Nem túléljük a napokat, hanem megéljük...
Karantén... itthonlét... 7 hete... 4 gyerek... 1 férj...
7. hete mindenki itthon, na jó Apa nem mindig, de lényegesen többet van velünk, amit a gyerekek is, s persze én is élveznek (egyenlőre😅).
Megy az online oktatás, a suliban de Hannának az oviból is... plusz apa "home officézik". Nem mondom néha hajtépős, néha laza, de tény, hogy első időben túlélős volt ez az egész!
Egyszerre legyél egy nap, pedagógus (több tárgyban persze), logopédus, kreatív manager, békebíró, házvezetőnő, szakácsnő, kertész, ja és kutyaidomár mert a házi ebünk is tiltakozik jelenleg. Mindenki mindig éhes, pedig most volt reggeli/tízórai/ebéd/uzsi/vacsi... nálunk ezek között is van még minimum 3 étkezés. 🤪
Az első hetekben nem mondom, hogy gördülékenyen mentek a napok, ráadásul a mamák hiánya is beköszöntött a 3. héten, plusz a gyerekeknél a csak menjünk valamerre, mindegy hova csak menjünk érzés is, hiszen mi alapból sokat jöttünk-mentünk nap, mint nap, most pedig udvaron kívül sehova!
Nekem is furcsa volt megszokni, kezdett minden IS hiányozni, a fotózásokról nem is beszélve! Vagy csak úgy a szabadság érzése...
Sokszor frusztrált, hogy nincs meg a megszokott napirend, hogy nem áll minden patika rendben itthon (igen tudom..., 🤦♀️ de engem kikapcsol a takarítás, a folytonos rendezkedés, a pakolás -a fotózás mellett persze, a férjem agyára is megyek ezzel néha!😂), hogy nincs mindig 13.00-ra ebéd, s hogy az altatások is elcsúsztak. Feszültté tette a napjaim, pedig semmi értelme nincs, hisz nem jön hozzánk senki, megvár a teendő. A gyerekeim jól vannak, apa pedig sosem hánytorgatja fel, sőt ha itthon van mindenben kiveszi a részét...🙏🏻
Ezután döntöttem el, hogy elég volt! Nem akarom ezeket a hónapokat csak úgy szimplán túlélni! Minden pillanatot meg akarok élni, s jól, mert így megbolondulunk az tuti!
Elengedtem a napirend időre való teljesítéséből. Teljesítem amit akarok, DE akkor amikor oda jutok időben! Ez nagyon átértékelte a napjainkat. Sokkal jobb így itthon, együtt! Nekem is és a gyerekeknek is!
Minden kész, minden a helyén, olyan dolgokra is jutott idő amire nem is gondoltam volna, s az én idő is jóval több, plusz egymásra is jut időnk, egy jó filmet megnézni nyugalomban!
Eljutok fotózni is, igaz legtöbb esetben a családom az “áldozat”, s hol jobban, hol kevésbé tolerálják, de együtt működnek (mondjuk választásuk nincs 😅). Plusz ennyi virágot sem fotóztam, mint most a kertben, de kikapcsol s ez a lényeg!
Szóval csak azt tudom mondani, hogy ha elengedjük a görcsös “megfelelni akarást”, s picit engedünk a gyeplőn magunk fele, sokkal de sokkal jobban fogjuk magunkat érezni. Nem mondom, hogy mindig egyszerűbb, vagy cukormázasabb lesz egy-egy nap, vagy hét, de lényegesen görcsmentesebb, feszültségmentesebb, boldogabb. Vagyis nálunk, nálam ez így volt!
Így mi, azaz én, ott tartok, hogy szeretem ezt a karanténos időszakot (néha nyugi jól esik egy esti pohár borocska nekem is 😉)!
Persze ez mellett nagyon féltjük a szeretteinket mi is, s reménykedünk, hogy mielőbb túl legyünk ezen a helyzeten! Vigyázzon mindenki magára, vigyázzunk egymásra!
Drága Noémi! Köszönjük szépen a soraidat és a csodás képeket! Nagyon boldog anyák napját kívánunk neked! (Záridő szerkesztőség)