A pillanat gondolatisága – „…hogy évtizedek múlva is élmény legyen a pillanat…”

A hajnali harmattól csillogó mezők susogása, az erdei patak beszédes csobogása, kedvenc madaraim röptének villanása, akárcsak a barlangok örök csábítása, szavakkal nem kifejezhető. Sőt, továbbmegyek, valójában még csak képekkel sem. Kizárólag maga az élmény lehet az, amit egy-egy fotó elkészítése során átélek, amely kárpótolja valamelyest a fotóst mindazért a vágyódásért, melyet a természet szeretetétől hajtva szüntelenül érzek. Talán ezért lehet az, hogy számomra maga a képalkotási folyamat a lényeg, az első perctől kezdve az utolsóig, a megszülető gondolattól a megvalósításig, és az elkészült kép, mint végeredmény, csupán az ajándék, de ami ott legbelül megmarad, az ennél mindig fontosabb és több.

Ablak az égen; Fotó: Vágány Zoltán

Amikor 4 éves koromban először kezembe vettem édesapám öreg analóg gépét, és fekete-fehérben elkészítettem baromfi udvarunk lakóiról az első „sztárfotókat”, a szüleim és a külvilág még mit sem sejtett arról – de még jómagam sem –, hogy ez az érdeklődésem bizony úgy tűnik, egész életemben megmarad, és a mindennapjaimat a későbbiekben alapjaiban határozza meg.

Bogárpedikűr; Fotó: Vágány Zoltán

Első mélyebb emlékeim még óvodás koromig nyúlnak vissza, amikor is a közeli erdőbe kihelyezett madáretetőink és fészekodúink körül nyüzsögtem naphosszat, sokszor órákon át figyelve a díszes madársereget, illetve a közeli természet megannyi csodáját és jelenségét. Mindezekről akkoriban még csak igen keveset tudtam, legfeljebb annyit, hogy szépek és emiatt nagyon kedvesek számomra. Mindenféle természethatározó könyvekkel a párnám alatt keltem s feküdtem, így a madarakon kívül csakhamar minden elkezdett érdekelni, ami a természetben él és mozog, no meg az is, ami nem. A barlangok világával egy aggteleki kirándulás során szintén hamar kapcsolatba kerültem, a felfedezés kíváncsisága és az érintetlen különös világ csodálata azonnal ámulatba ejtett. Emlékszem, amikor a sok fekete-fehér után életem első, – az abban az időben még igen drága – színes tekercs filmjét elfényképeztem egy barlangtúra során, az előhívást várva olyannyira izgatott voltam, hogy előző éjjel szinte semmit nem aludtam, majd végül úgy rontottam be a képekért az előhívó üzletbe, hogy a szerencsétlen laboráns nem éppen hétköznapi riadt tekintete valamint kisebbfajta objektívlencsékké kerekedett szemei szintén megértek volna egy rögtönzött pillanatfelvételt.

Magyar szürkék fekete-fehérben; Fotó: Vágány Zoltán

Analóg rendszerben egészen sokáig fényképeztem, kezdetben Smena, Zenit, Practica, majd később Minolta X400 illetve Nikon F4 gépekkel. Aztán később, a digitális fotótechnika térhódítása természetesen rám is nagy hatással volt, és onnantól kezdve szinte az összes szabadidős elfoglaltságomat fotós szenvedélyemnek szenteltem. Kiegészítve persze egyéb fontos korábbi kedvelt tevékenységemmel úgy, mint például a zenéléssel és zeneszerzéssel, amely terület zeneiskolai tanulmányaim okán maradt meg mellettem és azóta is igen kedves és meghatározó gyakorlati érdeklődési kör számomra.

Betekintés a Föld szentélyébe, (Hamlet-víznyelőbarlang, Bihar-hegység) ; Fotó: Vágány Zoltán

A természet szeretetében és a barlangok világában elmerülve, a továbbiakban földrajz szakos tanári diplomát illetve geográfus végzettséget szereztem, mindvégig hű maradva a fotográfiához, olyannyira, hogy fentieket követően fotográfusként is végeztem, kitűnő minősítéssel. Jó ideig a barlangok jelentették számomra az igazi fotós kihívást, ahol speciális felszerelésekre és speciális módszerekre van szükség. Mindenképp szerettem volna a szélesebb nagyközönségnek is látványosan bemutatni ezt a számomra olyannyira kedves és lenyűgöző világot, ez adta a sokszor 25-30 órás egybefüggő barlangi fotós munkálatokhoz a legfőbb motivációt. Csodálatos élmény volt, amikor barlangász társaim közreműködésével először sikerült a hatalmas méretű barlangtermeket, és többszáz méter hosszú méretes barlangi folyosókat megfelelően megvilágítanunk és örök emlék formájában lefotóznunk. 

A beszállás pillanata; Fotó: Vágány Zoltán

Mindeközben a felszíni látnivalókat sem hanyagoltam el, a tájak szépsége, az élővilág sokfélesége és az egyes fajok viselkedése, továbbra is és mind a mai napig lenyűgöz. Ennek megfelelően jelenleg is a rendszeres és alapos megfigyelések állnak érdeklődésem középpontjában. Rengeteg időt fordítok a részletek megfigyelésére, kielemzésére, az egyes földrajzi tájak és helyszínek arculatának évszakos, napszakos, illetve időjárástól függő változásaira, azok megértésére, és hasonlóan a fajokra jellemző viselkedési sajátosságok minél átfogóbb megismerésére. Hosszú évek teltek el, amíg napjainkra olyan módon alakult ki jelenlegi fotós látásmódom és szinte bármely adott kép elkészítése, ahol a feladat nagy része a megfigyelésre majd a tudatos koncepció elképzelésére, megtervezésére jut, maga a fotó elkészítése pedig a másik kisebb hányadban foglal helyet. Az ezt követő végeredmény mindig egy nagyon fontos visszajelzés, egyúttal örök emlék számomra, amelyre rátekintve fölelevenedik bennem a kép készítésének valamennyi körülménye, és magában hordozza az adott környezet és szituáció varázsát. A képek tehát ilyen formában mindig egy-egy kis történetet is őriznek számomra.

Felfedezőúton a Király-barlangban (Királyerdő-hegység); Fotó: Vágány Zoltán

A jelen cikkben bemutatott fotók, bár tulajdonképpen mind a pillanat varázsáról szólnak, számomra azért is kedvesek, mert a fent említett módon, alapos megfigyelést követően készültek. Néhány részletesebb kiegészítő információ a képekhez, a teljesség igénye nélkül: A barlangba behatoló fénypászmák például, csak egy adott időben, csak tiszta égbolt esetén, és alig mindössze két és fél percre láthatóak így ebben a formában, sem előtte sem utána nem világítják így meg a barlang erősen párás sejtelmes belső világát. A bogarat feldobáló-elkapó szalakóta viselkedése pedig fajtársai között is mintegy egyedi személyiség jegyként mutatkozott, és eme táplálkozási szokását meglepően gyakran művelte. A kuvik röpte és mozgása egészen különleges számomra, ezért szerettem volna néhány jellegzetes közelibb képet készíteni róla. A szürkemarha csordáknál régi megfigyelésem, hogy hasonló hanghatásokra (jelen esetben a fotónál ez egy egyszerű csettintés), a csorda egyes tagjai szinte azonnal ugyanabba az irányba néznek és közel ugyanazt a pózt veszik fel. Ez adta az ötletet a fekete-fehér fotón látható hármas együttállás megvalósítására. Stb., stb.

Hamm-bekaplak! – Szalakóta bogár zsákmánnyal; Fotó: Vágány Zoltán

S bár nem lehet elmenni amellett, hogy a mindannyiunkat éltető természeti környezet egyre több veszélynek van kitéve, bízom benne, hogy az még hosszú időn át továbbra is változatos és kimeríthetetlen témákat nyújt majd nem csupán nekem, hanem számos fotóstársam számára is. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!

A kuvik tekintete; Fotó: Vágány Zoltán

Szöveg és fotók:

Vágány Zoltán fotográfus

Tevékenységemről bővebb információk illetve további képek itt találhatóak:

https://www.facebook.com/zoltan.vagany.351