A Fotósviadal, ha benne vagy

A IV. Budapesti Fotósviadal a 2020-as évben a szokásos májusi időpont helyett szeptember 19-án zajlott le. Az idén jubiláló rendezvény kapcsán a zsűri tagjait, és a versenyen helyezést elért résztvevőket kérdeztük meg, milyen élményekkel gazdagodtak a rendezvényen, és mit tanácsolnak a jövő évben május 15-én megrendezésre kerülő V. Budapesti Fotósviadalra.

Először a Fotósviadal idei zsűrijét faggattuk ki, hogyan értékelték a beérkezett műveket, mi volt az össz benyomás, és miért is ajánlanák a versenyt. A zsűri tagjai között szerepelt két Olympus nagykövet, enteriőr fotós, és a 220Volt fotó oktatója is.

Miért csatlakoztál a Fotósviadal zsűrijéhez? Mi az, amit megláttál a versenyben?

Bánhalmi Norbert: Hatalmas megtiszteltetés volt számomra a felkérés. Ez egy igazán különleges esemény, ahol mindenki egyenlő feltételekkel vesz részt. Kiléphet a komfortzónájából, és kedvére művészkedhet úgy, hogy senkinek sem kell megfelelnie. Egy ilyen nagymúltú kezdeményezésnek nagyon szívesen vállaltam el a zsűrizését.

Horváth Dániel: Minden hasonló felkérésre szívesen mondok igent, mert szívügyem, hogy segítsek másoknak a fejlődésben. Azt látom, hogy itthon a fotós/videós online térben elég nagy a kreatív tartalom lemaradás, így aki nem beszél esetleg angolul, vagy nem ismeri a külföldi csatornákat, nem nagyon tud honnan inspirálódni. Úgy gondolom, hogy a versenyhez való csatlakozásommal segítséget tudtam adni azoknak, akik megkerestek, hogy értékeljem őket, vagy adjak tanácsot a fejlődésben.

Jancsó Gergely: Örültem a kezdeményezésnek, ahol a fotós közösség találkozhat és együtt alkothat, tanulhatnak egymástól a résztvevők.

Pesti Péter: Éveken keresztül a 220volt adott otthont a budapesti Fotósviadalnak (a megnyitót és a díjátadót is nálunk tartották), és így kerültem kapcsolatba a szervezőkkel. A jó kapcsolat azóta is megmaradt, így örömmel mondtam igent a felkérésre, hogy zsűrizzek idén is és tavaly is. Egyedi és ötletes kezdeményezésnek tartom a Fotósviadalt, profi lebonyolítással. Tetszik, hogy az amatőr fotósok is lehetőséget kapnak arra, hogy megmérettessenek másokkal.

Mik voltak a legjobb koncepciók? Volt olyan kép vagy sorozat, amit külön kiemelnél valamiért?

Bánhalmi Norbert: Nagyon nehéz bármit is kiemelni, hiszen önmagában mindegyik ötlet tökéletes. Azért is szerettem volna mint reklámfotós belülről átélni és megtapasztalni a versenyt, hogy mikor a képeket nézem, jobban megérthessem az alkotó gondolatait. Technikailag természetesen óriási különbség van versenyző és versenyző között, de szakmámból kifolyólag számomra a kreativitás, az ötlet volt a hangsúlyos. Egytől-egyig minden résztvevő anyagában találtam olyan alkotást, ami különleges. Bár az is igaz, hogy sokan próbáltak meg egy – egy témát ugyanazon a helyszínen és nézőpontból megvalósítani, mint mások.

Horváth Dániel: Azokat díjaztam, akik hangulatban és színvilágban is egyedit tudtak alkotni mindegyik téma során. Ami elég nehéz, mivel egész nap változó fényviszonyok és helyszínek között kellett mászkálni. 

Jancsó Gergely: Nem szeretnék senkit kiemelni.
Pesti Péter: Számomra a legjobb kép a 123 sorszámot viselő fotós első képe, mikor a rajtszámát fotózta le. Bravúros meglátás, tökéletes kivitelezés. Titkon reméltem, hogy díjazott lesz, és nem is csalódtam.

Hogyan értékeled az idei versenyt? Mit tanácsolnál a tavaszi megmérettetésre a versenyzőknek?

Bánhalmi Norbert: A verseny számomra szakmailag az idei év top 3 kiemelt eseményét jelenti, pedig nagyon sűrű év áll mögöttem. 🙂 Mind az informatikai háttér, mind a lebonyolítás, a hangulat, és a professzionális zsűrizési rendszer is olyan, ami ma, 2020-ban nemzetközi szinten is megállja a helyét. Tavasszal versenyzőként biztosan részt fogok venni, csak a hangulat és kihívás kedvéért. 

Mellesleg érdekes momentum volt, mikor az egyik versenyző megkérdezte tőlem, hogy számomra mely fotók azok, amik igazán fontosak. Nem is nagyon tudtam megmutatni, mert rájöttem, hogy ezek valahol el vannak mentve, de nem publikusak. Igazából a kérdés jogos volt, hiszen javarészt a munkássága alapján határozunk meg egy alkotót. Ez a felismerés itt a versenyen annyira inspirált, hogy 2 nap elteltével össze is szedtem azokat a fotókat amelyek valamiért fotos mérföldkövek a számomra, és összeraktam egy galériába.

Azt szeretném tanácsolni a versenyzőknek a tavaszi eseményre, hogy ne akarjanak másolni másokat. Ha nincs épp ötlet, akkor forduljanak a makró világhoz, akár ha a helyzet úgy kívánja, használjanak mobil világítást az ilyen témáknál, mert ott mindig lehet olyat találni, ami mellett mások elmennek. 

Horváth Dániel: Nagyon öröm volt, hogy ennyien részt vettek. Kiemelkedő, hogy sok gyerek is volt, és igazából nem tudtam megállapítani a zsűrizés során, hogy ki volt a gyerek, és ki a felnőtt versenyző. Azt tanácsolnám, amit az idei versenyen is említettem, és a jövőre nézve is tartom, hogy próbáljanak meg egyedit alkotni. Kerüljék a kliséket, és próbáljanak olyan képeket fotózni, amit kiraknának otthon a falra. Ha ezek megvannak, akkor nagy eséllyel dobogósok lesznek, és jó úton járnak, hogy profi fotósok legyenek. 

Jancsó Gergely: Tavaszra azt tanácsolom a résztvevőknek, hogy igyekezzenek kerülni a klisés téma megközelítéseket, és fotóikkal gondolkodásra ösztönözzék a nézőt. Olyan képeket készítsenek, amiket valószínűleg más nem lát meg, nem tud megalkotni. 

Pesti Péter: Én nagyon örülök, hogy a versenyt a járvány ellenére megrendezték, hiszen nagyon alacsony kockázattal le lehetett bonyolítani. Ez kicsit azt is mutatta, hogy a járvány nem tudja elsöpörni a fotózást és a fotósokban rejlő alkotói vágyat. Számomra külön megható volt, hogy a díjátadóra is ilyen sokan elmentek, és maszkban végigállták a rendezvényt. Sajnos a vírus miatt nem látom előre, mi lesz tavasszal, de ha lesz verseny, akkor ugyanilyen hozzáállással egy üde folt lehet a Fotósviadal napja, mikor kizárjuk a valóságot, és csak a keresőn keresztül látjuk a világot.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Mint minden évben, most is az első három sorozatot jutalmazták a szervezők a felnőtt kategóriában, és az első helyezettet a 14 éven aluliak között. Megkértük a díjazottakat, értékeljék az idei versenyt.

Hányadik versenyed volt az idei?

Orbán Péter – 1. helyezett: Ez volt az első versenyem, pontosabban a második, ha a májusi online versenyt is számításba vesszük. A kettő azonban nagyon eltérő volt, hiszen az online versenynél az otthon biztonsága és felszereltsége is adott volt kreativitásunk kibontakoztatásához, ezek a városban viszont hiányoztak.

Árvai Richárd – 2. helyezett: A második versenyem. Még 2011-ben, Veszprémben szerepeltem először, nagyon megfogott a hangulata, a szervezők kedvessége, az alapötlet, de utána elsodort az élet és el is feledkeztem róla sokáig, a fényképezőgép is csak porosodott.

Némethi Gábor – 3. helyezett: Ez volt az első alkalom, hogy indultunk párommal (aki amúgy a Fotósviadal koncepcióját megismertette velem, és ami miatt nagyon hálás vagyok neki). Már 2019-ben is szándékunkban állt indulni, de sajnos nem volt megfelelő számunkra az időpont. Mellesleg ő is szép eredményt ért el, ugyanis tizedik helyen végzett. Büszkék vagyunk egymásra, első alkalomhoz képest remek helyezést értünk el.

Dragon-Tóth Gergő – Gyerek kategória 1. helyezett: Ez volt az első versenyem, soha nem próbálkoztam még fotós kihívással máshol sem.

Melyik volt a legemlékezetesebb pillanatod a versenyen?

Orbán Péter: Amikor a Ferenciek terén hasaltam a templomban, miközben többen imádkoztak körülöttem és közben esetleg arra gondoltak, hogy mi a fenéért fényképezek egy fejhallgatóra taposó nőt.

Árvai Richárd: A “Csend-élet” témához a modell szólított meg engem. Nagy megkönnyebbülés volt, mert szerettem volna egy csendes járművel (bicikli, elektromos roller) közlekedőt lencsevégre kapni, így őt megkérhettem, hogy legyen a kép szereplője. Az egykerekű járgány, amivel közlekedett, ráadásul még különlegesebb is volt.

Némethi Gábor: Talán a nap második témája (“Zöldebben”) szülte a legemlékezetesebb pillanatot, ahol a kép leadásának határidejéhez közeledve sem találtam olyan képet, amelyet teljes megelégedettséggel tudtam volna feltölteni. Az utolsó utáni pillanatban a semmiből bukkant fel egy kutyáját sétáltató hölgy, zöldre festett hajjal, tetőtől talpig zöldben. Lencsém elé szállt egy ritka trópusi madárfaj, és streetfotósból egy pillanatra természetfotóssá váltam.

Dragon-Tóth Gergő: Amikor megkaptuk a “Csendélet” feladatot, kitaláltam, hogy ha már hoztam magammal a gördeszkámat, valahogy meg kellene örökíteni – a Szimplában úgy döntöttem, hogy koccintunk egyet. Elég viccesre sikeredett.

Van olyan kép, amit így utólag másként, más koncepcióval csinálnál meg?

Orbán Péter: Talán az “Utak egymáshoz” témára más megoldásom is lett volna, de végül megláttam ezt az ölelkező párt és szépen megkomponálva elégnek gondoltam az adott feladathoz. Máskor egy komplexebb megoldást keresnék.

Árvai Richárd: A “Zöld(ebb)en” témára beküldött képem a leggyengébb, most talán egy makróval próbálkoznék helyette.

Némethi Gábor: Nem igazán. Nálam az utcai fotózásban az atmoszféra megörökítése elsődleges, és főleg az is motivál. Obszerválok, kattintok, de nem próbálok nyomást helyezni rá különösebben, hogy a képen konkrétan mi lesz. Számomra az a legfontosabb, hogy a kép egyedi hangulatot kommunikáljon.

Dragon-Tóth Gergő: Nincs, mert mindegyikhez fűződik valami élményem, és ha más kép lenne, az élmény sem lenne ugyanaz. A verseny lényege az volt, hogy ott kellett kitalálni, hogy milyen képet készítek, ezért utólag már mindegy, mit gondol az ember.

Melyik téma okozta a legnagyobb problémát?
Orbán Péter: A “Vas és acél” témán sokat rágódtam, fel-alá futkoztam és kerestem valami komplex megoldást, ami a rendszerváltás előtti időket idézte volna, végül ennek ellenére itt is egy egyszerű megoldást választottam, mert az adott vasajtón éppen szépek voltak fények.

Árvai Richárd: Az utolsó, a “Lopott pillanat”. Nagyon kimerültem a végére, szerencsém volt a párral.

Némethi Gábor: A “Lopott pillanat” téma, amely emlékeim szerint az utolsó volt. Nyilván a szellemi kimerülés és fáradtság hatással volt rám, de emellet egyfajta intimitást akartam kifejezni a képen. Beférkőzni emberek sajátjainak hitt pillanataiba több okból sem könnyű dolog. Azt hittem, komoly hangvételű intimitást kell találnom a témához, de zseniális módon egy banálisra leltem: egy teljesen üres étteremben egyedül ülő, orrát túró hölgy mentette meg ezt a témát.

Dragon-Tóth Gergő: A “Lopott pillanat”. Már fáradt voltam, és nehéz volt valami érdekeset kitalálni. Aztán véletlen megláttam a Happy Birthday feliratot a téren, ami nem illett oda, és észrevettem egy embert a padon, így kitaláltam, hogy legyen szülinapja egy pillanat alatt.

Melyik képedre vagy a legbüszkébb a sorozatból? Miért?

Orbán Péter – 1. helyezett: Talán a Bakáts téri templom képére. A téren éppen valami rendezvény volt, színpaddal, zenészekkel, és sok emberrel, de a rendezvénysátrak segítségével (a kép két szélén) sikerült mindenkit kizárni a képből. 

Árvai Richárd: Az “Ellentétek vonzásában” témára. Jól sikerült az óriáskerék ívét összehozni a lámpa formájával, és a galamb is hajlandó volt kitárni a szárnyát. De sokat is küzdöttem vele, sokáig vártam, amíg a galamb megmozdul, a végére igen nehéznek éreztem a teleobjektívet.

Némethi Gábor: Arra, amelyet végül a nap képeként delegáltam a versenyre (tehát nem a sorozat része). Egy úriember a Nemzeti Múzeum kertjében már-már tetszhalottként napozik a füvön. Érvelni hosszasan nem is tudnék amellett, hogy miért tetszik annyira ez a kép. Talán a minden szégyent mellőző lustálkodás egy olyan dolog, amit nem merünk ilyen látványosan űzni, de tudat alatt mégis szeretnénk.

Dragon-Tóth Gergő: A Bakáts téri templomban készült képemet szeretem a legjobban, mert sikerült visszaadnia azt, amit belépve éreztem, és mások szerint is az sikerült a legjobban. Talán azért sikerült jól, mert nem a szokásos nézőpontból készült, és kicsit másképp mutatja meg a templom belsejét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük