2×2 néha 5

Nem véletlenül adtam a mai írásomnak az 1954-ben Révész György rendezésében készült vígjáték címét. Régi film, de érdemes megnézni. Van benne szerelem, humor és persze némi matek is amiből nem kevés bonyodalom kerekedik a történetben.

Legalább annyi, mint amikor fényt számolunk. Az a tapasztalatom, hogy ez az egyik legnehezebben megérthető része a fotózásnak. Valami miatt sokkal könnyebb elsajátítani, hogy melyik objektív mire való vagy miben más egy full frame szenzor egy APS-C-től, mint egy expozíciót átszámolni 1-2 fényértékkel.

Akik már olvasták az expozíciós háromszöggel kapcsolatos cikkeket, azok tudják, hogy az expozíciós háromszög elemei milyen módon határozzák meg a kompozíciónkat. Mielőtt belemennék a számolásokba, nézzük meg külön az egyes expozíciós paraméterek nevezetes sorozatait.

HA MÉG NEM OLVASTAD A ZÁRIDŐRŐL SZÓLÓ CIKKET, KATTINTS A KÉPRE!

Blende:
1, 1.4, 2, 2.8, 4, 5.6, 8, 11, 16, 22, 32

Záridő:
1s, 0.5s, 1/4s, 1/8s, 1/15s, 1/30s, 1/60s, 1/125s, 1/250s, 1/500s, 1/1000s, 1/2000s, 1/4000s, 1/8000s

ISO:
50, 100, 200, 400, 800, 1600, 3200, 6400, 12800

Minden érték között egy fényérték van. Egy fényérték növekedés azt jeleni, hogy dupla mennyiségű fényt engedtünk be a szenzorra. Egy fényérték csökkentéssel pedig éppen lefelezzük a beengedett fény mennyiségét. Nézzünk mindegyikre egy példát!

Ha a blendémet f2.8-ról nyitom f2-re, akkor dupla mennyiségű fényt engedtem be. Ha az f2.8-ról nyitom f2-re és onnan tovább nyitom f1.4-re, akkor az f2.8-hoz képest a dupla duplájának megfelelő mennyiségű fényt engedtem be, ugyanis hatványozódik a dolog. Ezért is csodálkozok néha, amikor egy fotós előáll azzal, hogy lenne két objektív az egyik f2-es, a másik f2.8-as és kikéri a Facebook-on a fotóstársak tanácsát, hogy melyiket válassza. Aztán jönnek az olyan tanácsok, hogy egy fényérték nem fényérték, mit számít az. Éppen dupla mennyiségű fényt jelent. De hogy mutatkozik meg ennek a jelentősége a gyakorlatban?

Például záridő esetén jelentheti azt, hogy nem tudok legalább 1/125s záridővel fotózni, ennél hosszabb záridőt kell használnom. Egy fényértékkel több fényt az 1/60s záridő jelent. Ez már egy olyan záridő, ahol a gyorsabban mozgó alakok bemozdulhatnak. Az 1/125s sem garancia arra, hogy mondjuk egy utcai fotózás során nem lesz bemozdult néhány sietősebben haladó ember, de 1/60s-nál már sanszos, hogy nem lesznek élesek. Ebben az esetben az f2-es objektívvel még menne az 1/125s, az f2.8-al csak az 1/60s.

ISO esetén is sokat jelenthet egy fényérték. Ha csak anno a Canon EOS 100D vázamra gondolok, amit ISO800 fölé nem volt érdemes vinni, akkor bizony egy fényérték azt jelenti, hogy ISO800 vagy ISO1600. Még éppen nem lesz zajos a képem, vagy már megjelenik a zaj a fotón. Ebben az esetben egy f2-es objektívvel elegendő fény jut be ahhoz, hogy ISO800-on tartsam az érzékenységet, egy f2.8 esetén már ISO1600 kell a kívánt záridőhöz.

És akkor azt hiszem, hogy ezzel el is jutottunk a lényeghez. Amikor beállítjuk a fényképezőgépünket a kívánt expozícióra, akkor lényegében ezzel a három paraméterrel játszunk az szerint, hogy milyennek szeretnénk látni az elkészült fotót. Nem fogom újra részletesen taglalni hogy melyik értékkel milyen hatást érek el, a korábbi cikkekben részletesen leírtam. Nézzünk meg egy példát egy expozícióra.

HA MÉG NEM OLVASTAD A BLENDÉRŐL SZÓLÓ CIKKET, KATTINTS A KÉPRE!

A feladat, hogy készítsünk egy portrét egy full frame szenzoros vázzal, 85mm f1.8-as objektívvel. A modell legyen kiemelve a háttérből. Vegyük sorra a paramétereinket! Ki kell emelni a modellt, ennek legegyszerűbb módja, ha elmosom a hátteret. Ennek megfelelően ez meghatározza, hogy a blendémet nyitnom kell, legyen f2 kezdetben. Egyrészt ez jót tesz az élességnek is és még a háttér is szépen elmosott lesz. Annak érdekében, hogy a modell ne mozduljon be, érdemes minimum 1/125s záridőt használni. Ahhoz, hogy mellőzzünk mindenféle zajosodást legyen az érzékenységünk ISO100. Tehát a kiinduló expozíciónkat felírhatjuk így:

f2, 1/125s, ISO100

Ezzel az expozícióval elkészítjük a fotót és mondjuk azt tapasztaljuk, hogy a fotó egyes részei picit kiégnek. Mit lehet ilyenkor tenni? Vegyük végig az expozíciót. Kell a háttérmosás. Szeretném megtartani az f2 blendét, de valahogy csökkentenem kellene egy fényértékkel az expozíciót. Érdemes ilyenkor a záridőn állítani. Puskázzunk a fentebb leírt záridő sorból, hogy az 1/125s záridőnél melyik a soron következő érték, amelyik éppen egy fényértéket csökkent az expozíción! Az 1/250s. Tehát az egy fényértékkel csökkentett expozíciós sorunk így fog kinézni:

f2, 1/250s, ISO100

Értjük? Mivel a záridőt csökkentettem egy teljes értékkel, így a zár gyorsabban nyit-zár, ezért éppen egy fényértékkel kevesebb fény jut be a szenzorra. Elkészül a fotó, de tegyük fel, hogy még mindig nem szimpatikus az eredmény, mert bár már nem ég ki, de túl világos. Ilyenkor még lehet tovább finomítani, de nem biztos, hogy egy teljes fényértéket kell csökkenteni. Ezekre az esetekre jó, hogy akár a blende, akár a záridő értékei úgy vannak a fényképezőképünkben, hogy nem csak az egész értékek érhetők el, hanem 1/3 lépésekben lehet váltani közöttük. Akár zárhatom a blendémet f2.2-re, ebben az esetben egy nagyon picit élesedik a háttér, de garantáltan szép háttérmosásunk marad, viszont amennyivel élesedik a háttér, annyival élesedik a modell is. Gyakran az élességnek kifejezetten jót tesz, ha nem a legnyitottabb blendén használjuk az optikát. Természetesen ezt nagyban befolyásolja az objektív minősége. A másik amit tehetek, hogy a záridőt csökkentem. Az 1/250s után a következő egész érték az 1/500s, amivel egy teljes fényértéket veszek le az expozícióból. Az 1/3 lépések miatt azonban az 1/250s után van még az 1/320s és az 1/400s is és csak ezután jön az 1/500s. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy további egy fényértéket kell csökkentenem.

HA MÉG NEM OLVASTAD AZ ISO-T BEMUTATÓ CIKKÜNKET, KATTINTS A KÉPRE!

A kiinduló expozícióm az f2, 1/250s, ISO100
Ha ezt akarom csökkenteni egy fényértékkel, több variáció is létezik:
f2.8, 1/250s, ISO100 = f2, 1/500s, ISO100 = f2, 1/250s, ISO50

Hűha mi? Három eltérő expozíció, de mindegyik egy fényértéket csökkentett a kiindulási expozícióból. Vegyük sorra, hogy melyik mit eredményez:
f2.8, 1/250s, ISO100 esetén a blendét zártam egy fényértékkel, ennek köszönhetően a háttér elkezd kiélesedni, növekszik a mélységélesség, csökken a háttér mosás. A modell és annak közvetlen környezete élesebb lesz.

f2, 1/500s, ISO100 esetén a blendéhez nem nyúltam, így a mélységélesség nem változik. A záridőm lett gyorsabb, ezért még könnyebben megfagyaszthatók a fotó egyes elemei, így nagyobb eséllyel nem lesznek bemozdult részek a fotón.

f2, 1/250s, ISO50 esetén sem a blendéhez, sem a záridőhöz nem nyúltunk. A szenzor érzékenységét vettük vissza egy fényértékkel. Ez nem lehetséges minden fényképezőgépen, mert nem tudja mindegyik az ISO50-et. Ha tudja is, az egyes gépeknél csak szoftveres rásegítéssel működik ezért nem mindig tetszetős az eredmény, de ha jól kezeli a gép, akkor nem igazán érezhető az ISO50 hátránya. Én maximum kényszer megoldásként használnám ezt a lehetőséget.

Látható, hogy annak ellenére, hogy mindhárom esetben egy fényértéket csökkentettünk, mégis más eredményt kapunk a fotón. Ezért is nagyon fontos a fényérték számítás és a fentiekben leírt számsorokat jól ismerni, mert gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy változtatni kell a kompozíción, például jobban elmosni a hátteret, de nem engedhetünk be több fényt. Ha a háttérmosáshoz nyitom a blendét, az egészen biztosan azt fogja eredményezni, hogy a záridőn vagy az ISO-n is változtatnom kell majd. Éles helyzetben nincs arra lehetőség, hogy papírkáról puskázzon a fotós. Azonnal és villám gyorsan kell számolni és szinte maga előtt látni, hogy az adott expozíció adatai mentén milyen eredményt ér el a fotón.

Szöveg: Roszberger Bandi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük